Rész, Fejezet

 1  1,  3|        kocsirúd miatt nem tehette. Amint féloldalra billent, érezte
 2  1,  3|       valami a mamából, gondolá, s amint nézte, nézte, tovább nézte,
 3  1,  4|    angyalok seregét, s látta õket, amint processzióval járulának
 4  1,  4|            megpillantott néhányat, amint ott lépkedének a mennyei
 5  1,  4|          felhõk ellen harangozott, amint egy picinyt hátrafordult,
 6  1,  4|           ott nem volt feje körül, amint ment, a fénykarika is…~Hát
 7  1,  4|            János pap ámult-bámult, amint egyre jöttek.~- Jaj, lelkem,
 8  1,  4|            szép idõ lett volna, de amint már éppen megindult a pap
 9  1,  4|      itt-ott a gyülekezet közt is, amint a legérzékenyebb búcsúszavakkal
10  1,  4|   mennyország kapusát látni vélik, amint elhozza az esernyõt, hogy
11  1,  4|         hogy a holt ember felkelt, amint megpillantotta, és így száll
12  2,  1|        tudományokat frekventálta), amint elõször megjelent a piacon,
13  2,  1|     csendesen tűrte az Anka, hanem amint aztán, véletlenül-e, vagy
14  2,  1|            a két lába balláb volt, amint egy gúnyolódó megjegyezte),
15  2,  2|          kapta a szakajtó aranyat, amint azt Gregorics a veszély
16  2,  2|       sétálgatva a Tisza-parton, s amint Kupeczkyvel meg a Gyurival
17  2,  2|      Kupeczky, Gregorics és Gyuri. Amint már a parthoz ért volna
18  2,  3|            a bõre ér öt forintot.« Amint így alkudoznak felettem,
19  2,  3|          megvehesse«. Hát egyszer, amint éppen ily áldomást innának
20  2,  3|       Sztolarik úr, egy kupicával.~Amint a közjegyzõ elment, behítta
21  2,  3|             még sokkalta jobban, s amint véletlenül elejtette a könnyáztatott
22  2,  4|         hagyatékot el nem fogadja. Amint ennek a híre is szétszárnyalt,
23  2,  4|        ráncosképû anyókákat látni, amint még egyszer kénytelenek
24  2,  4|           Az elsõ kõmûvesi körben, amint a három szõrszál felõl tudakozódék,
25  2,  4|          mozogni kezdett az orrán, amint nagy lélegzetet vett rajta
26  2,  4|      magukkal a köpönyegjük alatt (amint az a késõbbi tanúvallomásokból
27  2,  4|          Gregoricsok dühbe jöttek, amint meglátták.~- Megcsaltál,
28  3,  1|           kivegyék, helyébe tevén, amint illik, a szent feszületet.~
29  3,  2|  büszkeségtõl dagadozott a szívük, amint utánok néztek, azt mondogatván
30  3,  3|         gõzt lövellõ orrlikaikkal, amint a gazdátlanság élvezetének
31  3,  3|     Széna-e, vagy szalma? - kérdé, amint végre meglátta háttal lefelé
32  3,  3|         Azóta példabeszéd is lett, amint hallom, hogy: »Egyszer járt
33  3,  3|   felhõszakadáskor, feltûnt nekem, amint egy ázó kisgyerekre, egy
34  3,  3|        volna tudni.~Ment, ment, de amint egy percre megállott, túl
35  3,  4|           veté oda Gyuri hanyagul, amint most kénytelenül ráveté
36  4,  1|          derekasan hozzálátott, és amint lassan-lassan a gyomrával
37  4,  1|          kiöntötte a vörös bort, s amint végigfolyt az abroszon és
38  4,  1| grimászokkal és szempislogásokkal, amint Konopka szokott beszélni.
39  4,  1|      Rémítõ gyanú fogta el Gyurit. Amint újra meggyúltak a gyertyák
40  4,  1|           mintha el volna törve.~- Amint parancsolja, Tamás úr.~Gyuri
41  4,  1|         más kellemetlensége esett. Amint magára maradt a Mravucsán-ház
42  4,  1|            koppant az egyik topán, amint lehúzta és a padlóra ejtette,
43  4,  2|             vagy negyedszerre), de amint ment, ment a színes fonalon
44  4,  2|         vélte az akasztott embert, amint hajladozik ide-oda a fán,
45  4,  2|     lepkéket fogdosnak Veronkával.~Amint mennek-mennek a csalitok
46  4,  2|          oktató szót fûzött hozzá, amint illõ idõsebb, tapasztaltabb
47  4,  2|          olyanformán rémlett, hogy amint egyre közelebb-közelebb
48  5,  1|   szamócával; szolgál kinek-kinek, amint megérdemli, éneklő madárnak
49  5,  1|            nagyon óhajtotta Gyuri. Amint szemben ült a leánnyal,
50  5,  1|             Ezen töprengett Gyuri, amint szagolgatta. Milyen csodálatos,
51  5,  1|       kocsihoz nem kellett mennie, amint meghallhatták a hangját,
52  5,  1|     dombokról az utat, s figyelve, amint beesteledett, nem hall-e
53  5,  2|       hozzájutottál az esernyõhöz, amint mondod - hallatszott tisztán
54  5,  2|        ujjaival az asztalon.~- Hát amint ma reggel bemegyek leveled
55  5,  2|     nagyságos uram, a sekrestyébe!~Amint beléptek, rögtön szemükbe
56  5,  3|     nézzünk szembe vele, mit akar.~Amint kimentek, nagy zene-bona
57  5,  3|          kisasszonyunkat délelõtt, amint egyenesen a Bjela-Voda felé
58  5,  3|            A leányka felsikoltott, amint megpillantotta, egész testében
59  5,  3|      leoldotta a piros kendõjét, s amint a kezében suhogtatná, hirtelen