Rész, Fejezet
1 1, 2| volt, torony már nem jutott rá; azt egy harangláb helyettesítette
2 1, 2| valami kedves csemegét.~Rá vagy két hétre híre jött,
3 1, 3| mellett. A liba úgy vigyázott rá, mintha valami pesztonka
4 1, 4| tekintve, hogy nem tudnék rá száraz ruhácskát adni.~De
5 1, 4| holttestét.~Ott bukkantak rá lehotai emberek, fölismerték,
6 1, 4| õméltósága is kíváncsi lett rá, s maga elé idézvén a papot
7 2, 1| szemtelenség az, hogy egy Gregorics rá mer licitálni a fõispánra,
8 2, 1| engedte magát, azt mondták rá, hogy »krakéler«, ha összeveszett
9 2, 1| õ engedett, azt mondták rá, hogy »poltron«.~Eleinte,
10 2, 1| hogy jobban halljam.~Anka rá is gyújtott egy melankolikus
11 2, 1| Hiszen nem eszlek meg.~Anka rá sem hallgatott, kiszaladt
12 2, 2| privoreci jószágára. Akadt is rá mindjárt egy gazdag kassai
13 2, 2| diákok már verset is írtak rá.~- Mondd meg, kis cselédem,
14 2, 2| bizalmasan:~- Fogadni mernék rá, hogy az öregnek a kobakjában
15 2, 3| már senki sem emlékezett rá, mikor már Gyuri is elfelejtette,
16 2, 3| gazdám. »Úgy se baj - hagyta rá a kaszás ember -, majd hozok
17 2, 3| Ez még az apjától maradt rá, a híres borkereskedõtõl,
18 2, 3| dolog.~- Kíváncsi vagyok rá, Gregorics úr.~- Hja, az
19 2, 3| lebensretter« hordóból.« Rá néhány napra vendégei jöttek
20 2, 3| még ma is él, és emlékszik rá), azt vitte el külön béresszekéren
21 2, 3| úr, az ördög se találna rá holnapután.~- Meg vagyok
22 2, 4| szegény fiút, bõkezûen költött rá, míg élt, s most egyszerre
23 2, 4| az üstöt, s tanúskodhatik rá.~- Ej no - mondá Gáspár
24 2, 4| alakoskodásra. Nem is hederített azt rá, s megkínálta szivarral
25 2, 4| van, s érzi, hogy megjött rá az igazi vevõ. Most már
26 2, 4| megütõdve.~- Mert éppen van már rá egy vevõ.~- Ah, csigavér!
27 2, 4| kezdett figyelmes lenni rá, megõrültek-e a Gregoricsok -
28 2, 4| nagyot csodálkozott, mikor a rá következõ napon benyitott
29 2, 4| meggondolta otthon, aludt rá egyet, egy kis számadást
30 3, 1| bágyadtan, csodálkozón emelte rá, miközben kapkodva szítta
31 3, 1| Isten tudja, miért vigyázott rá olyan nagyon.~(Tudja már
32 3, 1| öregebb emberek emlékeztek rá, hogy hajdanában Müncz Jónást
33 3, 1| tisztán tudom, meg mernék rá esküdni, még tréfáltam is
34 3, 3| látta, biztosan emlékszik rá.~- Hogy nézett ki?~- Piros
35 3, 3| Hát ez már igaz - hagyta rá a becsületes szûcsmester
36 3, 4| egyszerre nevetni kezdett rá a porból a lába alól egy
37 3, 4| szem olyan nyájasan nézett rá, nem dobhatja vissza, hogy
38 3, 4| van ígérve.~- Nem tartok rá igényt.~- Ó, még mit? (Rosszallón
39 3, 4| már keresztet is vetettem rá.~S kezébe vevén a kis függõt,
40 3, 4| neki vendégei vannak, õ rá nem ér, azon melegiben oda
41 4, 1| szörnyû visszaemlékezés rá. Neki-nekivörösödött viaszksárga
42 4, 1| Add ide elõbb - kiált rá az asszonyság ijedten -,
43 4, 1| pillanatra, ha Veronka veti rá a magáét.~Halkan beszélgetnek,
44 4, 1| Veronka csodálkozva emeli rá sötétkék szemét: ~- Hogy
45 4, 1| Kukucska a viaszt csöpögtette rá vagy három helyen a szakállára -
46 4, 2| Gondviselésszerûen bukkant rá. Az isten egy angyalra bízta.~
47 4, 2| minden mozdulatát, mely rá nézve kedvezõ volt, és újra
48 4, 2| a bíróság elõtt is. Tanú rá Sztolarik, Münczné, a fiai,
49 5, 1| volna.~Egy szót se szólt, rá se nézett a rettenetes Góliátra,
50 5, 1| kiheveri, ha egyet alszik rá. Két-három nap múlva úgy
51 5, 2| szemeit mereven szegezte rá: mintha valami nagy argumentumot
52 5, 2| hogy a nyelet felcsináljam rá.~- Hisz ez borzasztó lenne! -
53 5, 2| esernyõnyelet?~Elcsudálkozva nézett rá az öregasszony.~- Ej, hát
54 5, 2| óriás lángnyelvet öltögetett rá az a bizonyos harmadik ördög,
55 5, 3| addig, míg erõnek erejével rá nem húzta az ujjára az egyik
56 5, 3| valószínûségét, hogyan jöttek rá, hova rejthette Gregorics,
|