Rész, Fejezet

 1  3,  2| határtagosításnál a messzetekintõ Mravucsán János polgármester felszólalására
 2  3,  3|           éppen künn beszélgetett Mravucsán polgármesterrel és Galba
 3  3,  3|           magában a messzetekintõ Mravucsán -, minek ilyenkor az esernyõ? -
 4  3,  3|     uraságod?~- Besztercebányára.~Mravucsán még jobban csodálkozott,
 5  3,  3|            Elég baj az - mormogta Mravucsán uram, a nagy, kifent bajuszát
 6  3,  3|    volnának.~Öreg esernyõk! Pfuj! Mravucsán uram, aki asztmatikus, egyszerre
 7  3,  3|   glogovai pap lovai - jegyzé meg Mravucsán. - Félek, valami szerencsétlenség
 8  3,  3|          leckéjét a messzetekintõ Mravucsán!~Gyuri elbeszélte röviden,
 9  3,  4|        találják meg a travnikiak!~Mravucsán ingadozott, hümmögött, fészkelõdött,
10  3,  4|           Micsoda Isten lenne az!~Mravucsán föllélegzett ez ékes szavakra,
11  3,  4|     polgármester Bábaszéken, mint Mravucsán?)~- Egy fülbevaló végett
12  3,  4|  mormogott, az ajtó felé hõkölve. Mravucsán útját állta. »Ohó, hó! Nem
13  3,  4|            de annál élénkebb lett Mravucsán:~- Mit mond? Hogy ön a Wibra,
14  3,  4|      ördögbe is, most már értem. (Mravucsán a homlokára ütött.) A tekintetes
15  3,  4|         az öt forinttal, amennyit Mravucsán tanácsolt jutalmul adni
16  3,  4|           esetleges megtalálónak.~Mravucsán ellenben sietett széket
17  3,  4|   legszebbik kisasszony…~- Ugyan, Mravucsán bácsi! - kiáltott fel Veronka
18  3,  4|       fáklya.~- No, no - kérlelte Mravucsán -, ami igaz, igaz. Nem kell
19  3,  4|     felrezzenve, szinte gépiesen.~Mravucsán a fejét rázta:~- Maradjunk
20  3,  4|           felelni, de a bõbeszédû Mravucsán megelõzte: - Történt, történt,
21  3,  4|      másik fonatot is - javasolta Mravucsán. - Úgy ni! Isten úgy segéljen,
22  3,  4|            szólt közbe biztatólag Mravucsán -, a lovak megvannak, kocsit
23  3,  4|       volna szép - szörnyülködött Mravucsán -, hogy gyalog eresszem
24  3,  4|          No, ugyan komisz ember a Mravucsán barátom, akit én annyiszor
25  3,  4|          kisleányt, elbírná-e azt Mravucsán, s nem úgy fordulna-e a
26  3,  4|       neki kellene vinnie? Hiszen Mravucsán már törõdött, idõsb ember…~
27  3,  4|          édes lelkem - igyekezett Mravucsán mindenáron megnyugtatni
28  3,  4|         kiáltott fel örvendetesen Mravucsán. - Tudtam, hogy gavallér!
29  3,  4|          igaz, az igaz - nevetett Mravucsán kedélyesen. - Eszerint elviszi?~-
30  3,  4|  neheztelve, hogy kinevetik, mert Mravucsán is vigyorgott. - Az illemszabályok
31  3,  4|       kocsi nem kar - pattant fel Mravucsán. - Hogy volna a kocsi kar!
32  3,  4|        madame Kriszbay osztotta a Mravucsán nézeteit, a kocsi nem kar,
33  3,  4|         mondá a kalapját véve. De Mravucsán fürgén útját állta.~- Ohó!
34  3,  4|           úton s rádõlt egészen a Mravucsán kertkerítésére átellenben,
35  3,  4|         sötét is lesz - ellenveté Mravucsán -, s rossz, hegyszakadékos
36  3,  4|   argumentuma szerint - míg végre Mravucsán odazúdított egy hatmázsás
37  3,  4|           mosoly volt a jutalma), Mravucsán pedig felvillanyozva rohant
38  3,  4|         igaz-e, amit hallottam? A Mravucsán mondja, hogy a mi vendégeink
39  3,  4|        egyszer feldõltem, pedig a Mravucsán tartotta a lovak gyeplõjét,
40  3,  4|        ott nem terem a vendégváró Mravucsán; így aztán az õ karjaiban
41  4,  1|         beszélni Bábaszéken, hogy Mravucsán uram kiöntötte a vörös bort,
42  4,  1|      furfangos kutyahalált, mibõl Mravucsán vonja le a morált legelõbb.~-
43  4,  1|        szemét behunyja, hogy maga Mravucsán dicsõíti önmagát, ami zajos
44  4,  1|     okozott. Erre aztán felugrott Mravucsán, és visszaszállott a poharával
45  4,  1|           a háziasszonyt éltette, Mravucsán újból felállt, felesége
46  4,  1|           van. Mindjárt megfúlok. Mravucsán úr kérem, nem lehetne egy
47  4,  1|         az ablakot? ~- Dehogynem.~Mravucsán az ablakhoz futott.~- Gombold
48  4,  1|   hazaindultak Szliminszkyék is. (Mravucsán lámpásos embert rendelt
49  4,  1|        helyen a szakállára - maga Mravucsán pedig a pecsétgyûrûjével
50  4,  1|       tudom kikergetni a macskát, Mravucsán néni.~- Semmi az, szívecském,
51  4,  2|          az akasztott ember, akit Mravucsán említett. Gyuri ismét eloltotta
52  4,  2|   titulust nem hagyom - ellenveté Mravucsán -, az engem illet. Mert
53  4,  2|      lelke, Veronka irult-pirult, Mravucsán kacagott, Mravucsánné pedig
54  4,  2|      tudni. ~Térült, fordult a jó Mravucsán néni, hol elszaladt, hol
55  4,  2|           mint a karika - mialatt Mravucsán mindenféleképpen kapacitálta
56  5,  1|   Mravucsánék vacsoráját (igaz, a Mravucsán bácsi tiszteltet), a mai