Rész, Fejezet
1 1, 4| az apró virágos csíkot, mely köröskörül futott, régi
2 1, 4| a Krátkiék kajla tehene, mely oda beszabadult, fel akarta
3 1, 4| belefúlt a Bjela-Vodába, mely a felhõszakadástól átkozottan
4 1, 4| nyújtotta a pálinkásbutykost, mely a tor szempontjából meg
5 1, 4| voltaképpen az esernyõ legendája, mely szállt, szállt, keresztül
6 1, 4| kezdte, hogy a veres esernyõ, mely napról napra fakóbb, vedlettebb,
7 1, 4| mesebeli bárányka volna, mely ha megrázza magát, aranyok
8 2, 1| kikocsizott vadászni a birtokára, mely egy mérföldnyire feküdt
9 2, 1| sebesen kopogó szívben, mely még tegnap a négylovas hintó
10 2, 1| baroneszek viselnek a templomban, mely olyan szépen fogja magát
11 2, 1| esernyõvel a hóna alatt, mely télen, nyáron, esõben, száraz
12 2, 2| kezdte a rongyos vörös ernyõ, mely nevetségessé tette osztálytársai
13 2, 2| Sárga egy piciny sziget, mely a Maros és a Tisza összefolyásánál
14 2, 3| kõházikó kétholdas telekkel, mely tele volt ültetve almafákkal.
15 2, 3| nagy, úrias Gregorics-ház, mely õrája maradt, még sokkalta
16 2, 4| étkezett a Képíró utcában, mely az »Elsõ Április« címet
17 2, 4| dobogott. A fehér kakas, mely egy rámában ott függött
18 2, 4| Panyókiné felperessége alatt, mely az egész felvidéket foglalkoztatta
19 2, 4| kieszelve a végzetes pört, mely csak akkor ért véget, mikor
20 3, 1| de õneki majdnem valóság, mely fénylik elõtte, mint a lidércfény:
21 3, 1| kibukkanni a homályból, mely kétségessé, sõt valószínûtlenné
22 3, 1| a Gregorics Pál vagyona, mely minden valószínûség szerint
23 3, 3| Elrohant, mint a vizsla, mely végre megszagolta az igazi
24 3, 4| szokott bábaszéki nagyzással), mely elbódította.~Ott állt gyámoltalanul,
25 3, 4| játszó bársonyos varkocsra, mely a madonnaarc körül kezdõdék,
26 3, 4| Wibra ügyvéd úr kocsijáért, mely a Münczné boltja elõtt áll,
27 3, 4| vala egy nagy pocsolya, mely miatt a korcsma felé kellett
28 3, 4| szemekkel sovány gebéjére, mely leeresztett fejjel várta
29 4, 1| korában viselt, ugyanaz volt, mely a Golgotára lépegető férfi
30 4, 1| Mravucsánék vacsorájával, mely pedig kitűnő és ízletes
31 4, 1| szakállban folytatódék, mely egész mellét befedte, azonfelül
32 4, 1| rázta meg a szép fejét, mely körül az ártatlanság glóriája
33 4, 1| az a sértõdés, megriadás, mely a lányka egész valójában
34 4, 1| kártyával az osztásnál, mely azonban képzeletben mégis
35 4, 1| parázs ferbli kerekedett, mely jó éjfélutánig eltartott.
36 4, 1| befüggönyözte a kis ablakot, mely az udvarra nyílt, aztán
37 4, 1| utolsó kapocs is pattant, mely a felsõ szoknyát tartotta
38 4, 2| úgyszólván minden mozdulatát, mely rá nézve kedvezõ volt, és
39 5, 1| a híres »Zelena Hruska«, mely körtealakban húzódik Makova
40 5, 1| kastélyával a hegytetõn, mely egy Czobornak volt egykor
41 5, 1| szemeit az ég felé fordította, mely azúrkék színben tündökölt,
42 5, 1| útja a kis rózsa mellett, mely ott hevert, megtépve a kövektõl,
43 5, 1| nyírfára vetett szemet, mely egy szakadék szélén nõtt
44 5, 1| szaladt vissza a kocsihoz, mely veszteg állt lent a völgyben,
45 5, 1| régi, a jóság és szelídség, mely e sovány, komoly, igazi
46 5, 1| hosszabbik, de szebbik útra, mely Uhlyavnán keresztül visz
47 5, 1| egy mulatságos kaland.~- Mely azonban könnyen végzõdhetett
48 5, 1| megrázta derekasan a vén fát, mely aztán engedelmesen ráhintette
49 5, 2| kopanyicai hegynyelven túl, mely mint valami spanyolfal nyúlik
50 5, 2| és a keresztlevelemet, mely az ön gyámi iratai közt
51 5, 2| zárnám ki az örökségbõl, mely félig-meddig lelet, mert
52 5, 2| elõle, mint a lidércfény, mely maga után csalja a vándort.~
53 5, 2| egyszerre felrázta egy kéz, mely a vállára nehezült: a Sztolarik
54 5, 3| meghatotta az ifjú fájdalma, mely oly õszinte hangon tört
55 5, 3| elõcsillant a kis aranykarika, mely másnap már ott fénylett
|