Rész, Fejezet
1 2, 3| elhívatta a közjegyzõt, Sztolarik János urat. Nagyon víg volt,
2 2, 3| Ebben a végrendeletem van, Sztolarik úr. Azért hívattam, hogy
3 2, 3| van ez még - jegyzé meg Sztolarik úr, átvéve az iratot. -
4 2, 3| én jobban tudom, mint ön, Sztolarik úr. De igyék még egy kupicával,
5 2, 3| alkuszik. Érdekesebb az, Sztolarik úr, hogy miképpen jutott
6 2, 3| No, igyék még az útra, Sztolarik úr, egy kupicával.~Amint
7 2, 3| összegyûlt az egész rokonság Sztolarik közjegyzõnél, ahol a végrendeletet
8 2, 3| készpénzben a végrendelethez, Sztolarik közjegyzõt bízva meg annak
9 2, 4| viszonyuk Gregoriccsal. Sztolarik úr régen élvezett annyit,
10 2, 4| elõ nem fordult a világon. Sztolarik közjegyzõ humorizált:~-
11 2, 4| egyetemre küldeni.~- Ej - vélte Sztolarik -, hiszen ha az lett volna
12 2, 4| annak a bérébõl küldözgetett Sztolarik úr a Gyurinak harminc forintot
13 2, 4| kis birtokot Libanonnak.~Sztolarik úr nem mutatott semmi meglepetést.~-
14 2, 4| mindig baj van - mondta Sztolarik hidegen -, a tulajdonos
15 2, 4| Gregorics úr izgatottan.~Sztolarik úr kíváncsi lett.~- Mit
16 2, 4| Utcumqe - mondta hangosan Sztolarik -, az ajánlat nem kedvezõtlen.
17 2, 4| még válasz Budapestrõl.~Sztolarik úr azt üzente, hogy minden
18 2, 4| beleegyezett az eladásba), Sztolarik úr éppen a segédjét akarta
19 2, 4| Libanont? - kiáltott fel Sztolarik meglepetve s magában dörmögte
20 2, 4| semmi hang sem jött rajtok, Sztolarik azt hitte, hogy szél érte
21 2, 4| is fizetem most mindjárt.~Sztolarik elgondolkozott.~- Hja, nem
22 2, 4| tudakozódni, van-e már levél. Sztolarik némi zavarban volt.~- A
23 2, 4| forintot adok a Libanonért.~Sztolarik úr mosolygott, hajlongott,
24 2, 4| megvasalva távozott. ~De mit ért? Sztolarik úr még ugyanaznap este találkozott
25 2, 4| csakugyan tett a Libanonon Sztolarik megbízásából fúrásokat,
26 2, 4| még magoktól csepegnek? ~Sztolarik úr tehát hagyta a versengést.
27 2, 4| megbékült Boldizsárral, és Sztolarik úr nagyot csodálkozott,
28 2, 4| meg.~- Semmi az - felelte Sztolarik úr -, majd megveszi negyvennyolcért
29 2, 4| rossz álom. Köszönöm, kedves Sztolarik úr, hogy mindjárt akkor
30 3, 1| törvényszéki elnökhöz, nagyságos Sztolarik úrhoz, tudakozódni bõvebb
31 3, 1| mondom (s itt felugrott Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics
32 3, 1| Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.) A Müncz-fiúk
33 3, 3| hordta ezt az esernyõt. Sztolarik úr, a mostani törvényszéki
34 4, 2| bíróság elõtt is. Tanú rá Sztolarik, Münczné, a fiai, egész
35 5, 2| fogadott, aki levelet vitt Sztolarik törvényszéki elnöknek Besztercére.~»
36 5, 2| Hát a törvényszéki elnök, Sztolarik úr.~Hanem biz õneki, akármilyen
37 5, 2| gondolta magában: Öregszik Sztolarik, hogy annyi hóbortosságot
38 5, 2| csak elvenni a leányt. ~Sztolarik felkelt a székérõl, odaállt
39 5, 2| szándékosan feléje hömpölygette.~Sztolarik megfordította most a kérdést.~-
40 5, 2| vigyorgással mondja: »Itt a semmi.«~Sztolarik megtartotta hidegvérét,
41 5, 2| imént a kulcsokat hozta.~Sztolarik úr hangosan kezdett kacagni -
42 5, 2| a pap bevitte a kulcsot, Sztolarik úr kihúzta a selyempapírba
43 5, 2| mely a vállára nehezült: a Sztolarik keze!~- Volt, nincs, azért
44 5, 3| iszen hiába vigasztalta Sztolarik. Könnyû prédikálni, hogy
45 5, 3| ez a fájdalommal szemben.~Sztolarik is összehordott hetet-havat,
46 5, 3| Jézus magához parancsolta.~Sztolarik hozzá ugrott, megragadta
47 5, 3| fejét, talán megbolondult Sztolarik úr, hogy ide akarja hozatni
48 5, 3| megnézni a Veronkát, merre van. Sztolarik úr pedig csakugyan ilyesmin
49 5, 3| járásban szolgabíróskodott Sztolarik úr, s már akkor is igen
50 5, 3| lát majd ehhez foghatót.~Sztolarik megelégedéssel nézte a templomi
51 5, 3| is él azon a környéken. Sztolarik révén ugyan, aki szerette
|