Rész, Fejezet
1 1, 3| idõsebb asszonyok egyike így szólt:~- Csinos egy ember. Derék
2 1, 3| Ni, most is az anyai hang szólt ki az erdõbõl: Neveld a
3 1, 3| Ha már így van, így van - szólt õkigyelme bosszúsan, és
4 1, 4| Hát az bizony kellene - szólt a pap elgondolkozva -, de
5 1, 4| hogy mibe kerül.~- Úgy ám - szólt Srankóné -, de adja még
6 2, 2| mosolygott ilyenkor, és így szólt:~- Hát egy szivarba fogadok,
7 2, 2| úr?~- Itt a száz forint - szólt lelkendezve Gregorics, kihúzva
8 2, 3| is ágyba feküdt, és így szólt zokogó tanítványához:~-
9 2, 3| megnézte a fogaimat, és így szólt: »Nem való ez már semmire,
10 2, 4| olyan is akadt, aki így szólt:~- Végre is ki tudja, mi
11 2, 4| Olyan messzire nem megyünk - szólt Gregorics Gáspár mosolyogva.~
12 2, 4| testvéröcsém volt, akit látott - szólt közbe ravaszul Gregorics -,
13 2, 4| leküzdötte magát, és így szólt rekedtes, tompa hangon:~-
14 3, 1| adatot.~- Az ön atyja így szólt elõttem egy ízben, midõn
15 3, 1| hová lett? Melyik bankra szólt? Hát lehet ezt nem kutatni?
16 3, 1| milyen idõk voltak azok! - szólt a szavait Gyurihoz intézve. -
17 3, 3| harapdálva.~- De úgy hallottam - szólt újra az idegen -, hogy öreg
18 3, 3| asszony. Mit szólna a világ - szólt Gyuri tréfálkozva -, ha
19 3, 3| nem érdekelnek, Móric úr - szólt közbe hõsünk türelmetlenkedve.~-
20 3, 3| Müncz Móric.~- Engedje meg - szólt -, hogy utána futottam,
21 3, 4| adnám, ha megtalálnám - szólt az egyik.~- Arany tût csináltatnék
22 3, 4| érkezõvel.~- Ah, uram - szólt mohón -, ön engem keres?~-
23 3, 4| mehetünk.~- No bizony - szólt közbe biztatólag Mravucsán -,
24 3, 4| gavallér! De hát miért nem szólt elõbb, az isten szerelméért?~-
25 3, 4| Köszönettel fogadjuk el a kocsit - szólt mosolyogva, gondolván magában,
26 3, 4| Megfagyott birká«-nál még most is szólt a zene, a vendégek már be
27 4, 1| Már a meghívásuk is így szólt: »El kell jönniök, mert
28 4, 1| szabónál. Ez a Kupek így szólt hozzám: »Ne sajnálja a pénzt,
29 4, 1| beszélt a kedves férje? - szólt Szliminszkynéhoz fordulva.~
30 4, 1| valamit az esernyõben? - szólt lihegve, fojtott hangon.~
31 4, 1| az nem valami különös - szólt aztán vontatott hangon -,
32 4, 2| még öt percig.~- Ugyan? - szólt Mravucsánné. - Olyan szépet
33 4, 2| személye a személyének - szólt Veronka átcsapva a mesei
34 4, 2| rágyújtott, és nagy füstfelhõbõl szólt ki titokzatos arccal, szemeit
35 5, 1| jó, csak gúnyoljon is! - szólt az ügyvéd kiérezhetõ keserûséggel. ~-
36 5, 1| kit kértem meg.~- Én? - szólt elhalványodva, és a nevetése
37 5, 1| Hogy én? - rebegte, de nem szólt többet, hanem csak ment,
38 5, 1| nõtt volna.~Egy szót se szólt, rá se nézett a rettenetes
39 5, 1| de úgy szégyenlem…~Nem szólt egy szót se többet, egyetlen
40 5, 2| Láttátok? No, Adameczné (szólt önmagához), lesz megint
41 5, 2| Kedves gyámatyám! (így szólt a levél). Nagy dolgokról
42 5, 2| Adja ide!~- Majd azután - szólt vontatottan az elnök. -
43 5, 2| éppen most fejtettem ki - szólt türelmetlenül -, hogy nem
44 5, 2| izgatottan.~- A Veronkáról szólt valamit?~- Majd mindjárt
45 5, 3| volt?~- Én azt hittem - szólt a pap -, hogy önnel volt. ~-
46 5, 3| Köztünk? Nem, semmi - szólt Gyuri fázékonyan. ~- Akkor
47 5, 3| megszánta az elnök, és így szólt a feketekávénál: ~- Jobb
48 5, 3| felelte kurtán.~- Oh, oh - szólt az elnök úr csípõsen -,
49 5, 3| harapdálta. ~- Azt én tudom - szólt elhalón, csendesen -, hagyjon
50 5, 3| Igen, mindent tudok - szólt könnyedén elpirulva. - Hiába
51 5, 3| esve a gyûrûért.~- No, no - szólt a glogovai nábob, megcsóválván
|