Rész, Fejezet
1 1, 2| udvarra.~- Csinos gyerekek - mondá ott künn a szolgabíró kedélyesen -,
2 1, 3| Nagyon kitûnõ a tej - mondá -, kivált a Bimbó teje.
3 1, 3| lát. Még ez a kutya is - mondá Szlávik Péter némi kedélyességgel.~-
4 1, 3| Megtartom magamnak - mondá a fiatal pap, s lehajolt
5 1, 3| szomorúbb lett…~- Bizony kevés - mondá lehangoltan. - Hát mennyi
6 1, 3| Csakhogy az nem a papé mind! - mondá a glogovai nábob, megigazítva
7 1, 3| Magam sem voltam ott - mondá Billeghi uram. Talán vigasztalni
8 1, 4| Tisztelendõ atyuska - mondá -, a gyermekhez valami gondviselõné
9 1, 4| kántorhoz:~- No, kántor uram - mondá -, most szedje össze az
10 1, 4| az az esernyõ!~- Ej no - mondá a pap türelmetlenül -, azt
11 1, 4| minden forrása?~»Uram Jézus - mondá azon a szomorú reggelen -,
12 1, 4| Deus est omnipotens - mondá.~Ami azt jelentette, hogy
13 2, 1| elvörösödött és rekedtes hangon mondá:~- Ne okoskodj, Anka. Ne
14 2, 2| csak afféle tréfa volt - mondá -, hogy apádra játszottam
15 2, 3| veregetett meg. »Enyém a ló - mondá -, én megveszem.« Ránéztem
16 2, 3| lehet vele próbálkozni - mondá a fiatalabb kõmûves -, ha
17 2, 3| Meg vagyok elégedve - mondá Gregorics Pál, és kifizette
18 2, 3| másképp ment az efféle - mondá némi fitymálással. - Olvastam
19 2, 4| tapintatlanság.~- Olyan stikli ez - mondá a városi aljegyzõ (Vertány
20 2, 4| tanúskodhatik rá.~- Ej no - mondá Gáspár úr vidáman -, szerencsés
21 2, 4| ugye, így értette?~- Ühüm - mondá a kõmûves, s a három szõrszál
22 2, 4| Ostobaság volt tõlem - mondá hanyagul. - Kipárolgott
23 3, 3| abból se lesz többé kocsi«, mondá nagy flegmával a kovácsmester,
24 3, 3| kissé.~- Gregorics Pál - mondá.~- Ah, a Gregorics! Megálljon
25 3, 3| ez megeszi a szalmát is - mondá -, és mégis tizennégy icce
26 3, 3| lehet találni az esernyõt - mondá feltûnõ mohósággal, majd
27 3, 4| csináltatnék belõle a hajamba - mondá egy másik.~- Pislants rám,
28 3, 4| piacon…~- A mi kocsink volt - mondá Veronka -, a téglaégetõnél
29 3, 4| önnel menni.~- Miért ne? - mondá az ügyvéd egyszerûen. -
30 3, 4| mehetnékje.~- Sietek a kocsiért - mondá a kalapját véve. De Mravucsán
31 3, 4| asszonyság nem tud tótul - mondá Veronka -, se magyarul.~-
32 3, 4| megérzi. Hanem szó, ami szó - mondá jelentõségteljes pillantással
33 3, 4| a lovad, azt nem tudom - mondá -, de hogy te magad részeg
34 4, 1| szökött.~- Nagy hõség van - mondá fojtott hangon, a tenyerét
35 4, 1| összerezzentek.~- Igen, kisasszony - mondá az erdészné némi zavarral.~
36 4, 1| is hiszi?~- Nem.~- Ah! - mondá a leányka egy szemrehányó
37 4, 1| Hát nem kell ráfújni - mondá az asszony. - Gyûrd fel
38 4, 2| az esernyõ.«~»Jöjjön! - mondá Gyuri és megfogta erõsen
39 4, 2| olyan nagyon?~- Nézem - mondá zavartan Gyuri, a leány
40 5, 1| állott a kocsi.~- Hát igen - mondá aztán elfogódott, majdnem
41 5, 1| de gazdájával együtt - mondá ünnepélyesen. - És én már
42 5, 2| kis Veronka?~- Ez bizony - mondá Gyuri diadalmasan.~A »bizony«
43 5, 2| Bolondok, nem merték - mondá - idehozni, féltették, hogy
44 5, 3| akartam én is kérdezni - mondá a madame. - Hát nem az urakkal
45 5, 3| karikagyûrût.~- Ezt akarom - mondá esdõ tekintettel.~- Ezt
46 5, 3| meg érte, hogy azt tette - mondá vidáman Gyuri, látván a
|