1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1656
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1001 3, 3 | átgázolhasson a borókabokrok között az útra, s minél elõbb ott
1002 3, 3 | könyvkötõ, s olvasni kezdé az egyik maghintõ versezet
1003 3, 3 | Túlságosan jól - felelte az ügyvéd.~- Kidoboltathatná,
1004 3, 3 | Kidoboltathatná, hogy aki tud az évek előtti esetről az ernyővel,
1005 3, 3 | tud az évek előtti esetről az ernyővel, ha jelentkezik,
1006 3, 3 | Fölösleges - jegyzé meg az ügyvéd -, mert magam indulok
1007 3, 3 | forintért is elmondtam volna.~Az ügyvéd elmosolyodott.~-
1008 3, 4 | egyszerű borókakötegét, az arisztokratikusabb forgács-bokréta
1009 3, 4 | hajfonatukban, beleskelődnek az ablakoknál, s a csiklandozóbb
1010 3, 4 | nótáknál táncra perdülnek künn az utcán.~De a kíváncsiság
1011 3, 4 | ha megtalálnám - szólt az egyik.~- Arany tût csináltatnék
1012 3, 4 | vetvén, a harmadik.~- Ne az égre nézz, te golyhó, ha
1013 3, 4 | a sok száz emberbõl, aki az utcán lõdörög! De már mindegy,
1014 3, 4 | feje most, s látszottak az összeráncolt homlokokon
1015 3, 4 | kifejtette, hogy a dolognak az a rendje, behozni az akasztott
1016 3, 4 | dolognak az a rendje, behozni az akasztott embert a temetõi
1017 3, 4 | szenátori asztalnak mozog az egyik lába, nosza hamar
1018 3, 4 | felakasztotta magát, kaparják be az anyaföldbe a szerencsétlent, -
1019 3, 4 | hogy ne vigyék keresztül az egész határon a temetõig,
1020 3, 4 | szolgabírót értesítenék az esetrõl, s roppant hátrányokkal
1021 3, 4 | pecsétgyûrûs kövér kezével az asztalra, mire templomi
1022 3, 4 | csönd támadt.~- Szomorú az, hogy egy szenátor beszél
1023 3, 4 | ugyan ide nem dirigálja az Úristen a jeges felhõit.
1024 3, 4 | Úristen a jeges felhõit. Egy az ördöghöz fordult ember kedvéért
1025 3, 4 | nem sújt ezer olyat, aki az õ oldalánál maradt, pláne
1026 3, 4 | büntetés. Micsoda Isten lenne az!~Mravucsán föllélegzett
1027 3, 4 | láthatólag meghökkentették az egész magisztrátust, felösmeré
1028 3, 4 | szerencsés percet, s mint egykor az ökörszem a sas szárnya alatt,
1029 3, 4 | a sasnál.~- Ami úgy van, az úgy van - ropogtatá a szavakat,
1030 3, 4 | uram, mint egy hörcsög.~- Az mindegy! Bár lenne, ha már
1031 3, 4 | úgy van. Mert ha egyszer az egész város bebiztosít a
1032 3, 4 | rikkantott fel Kozsehuba.~Az agyvelõrõl eszébe jutott
1033 3, 4 | veté közbe:~- Minek azt az embert felboncolni? Úgyis
1034 3, 4 | mikor egyszerre benyitott az ajtón Wibra Gyuri… Hiába,
1035 3, 4 | sürgõs és fontos dolga lenne az érkezõvel.~- Ah, uram -
1036 3, 4 | uram. Ezt már szeretem. Az én polgármesterségem alatt
1037 3, 4 | Eközben észrevette, hogy az idegen úr távozni készül,
1038 3, 4 | kezdte marasztalni.~- De mi az? Csak nem akar elmenni?
1039 3, 4 | Csak nem akar elmenni? Az ördögbe is, uram, ezért
1040 3, 4 | szegény ember adta el azt az ördögnek, amirõl nem tudott,
1041 3, 4 | megsajnálta - felelte mosolyogva az ügyvéd, kinek eszébe jutott
1042 3, 4 | idõt nyerjen, míg eldõl az akasztott ember jövõje,
1043 3, 4 | ólomsúlya megzsibbaszt. Az idõsb nõ félig levetkõzve
1044 3, 4 | bocsánatfélét mormogott, az ajtó felé hõkölve. Mravucsán
1045 3, 4 | Ohó, hó! Nem harapják le az orrát!«~A fiatal leány,
1046 3, 4 | kancelláriában« (ahogy az egyszerû szobát nevezték
1047 3, 4 | valamit. Talán azt, hogy az a láthatatlan kis harang
1048 3, 4 | majd elfelejtettem volna az örömtõl, hogy én ezért…
1049 3, 4 | válik egy pillanat alatt az ellankadt elme), s ösztönszerûleg
1050 3, 4 | éppen kellett. Ez, mint az itatóspapíros, fölszíja
1051 3, 4 | ez derék! Ki hitte volna? Az ördögbe is, most már értem. (
1052 3, 4 | holmit ok nélkül. - Ej no, az Isten hajította ide, mert
1053 3, 4 | tanácskozunk odabent, hogy kicsi az eszünk hozzá. Oh, oh, Veronka
1054 3, 4 | hogy majdnem megkínálta már az öt forinttal, amennyit Mravucsán
1055 3, 4 | tanácsolt jutalmul adni az esetleges megtalálónak.~
1056 3, 4 | ellenben sietett széket tolni az ügyvédnek, s bizonyos aggodalommal
1057 3, 4 | fel Veronka és kigyulladt az arca a szégyenkezéstõl,
1058 3, 4 | szégyenleni, kicsikém, ha az ember szép. Én is szép voltam,
1059 3, 4 | egy darabig kék lesz, de az ördögbe is, nem a szín teszi
1060 3, 4 | kovács megcsinálja.~- Ah, hát az eltört kocsi, melyet a megvadult
1061 3, 4 | sárga szemeit, s mindjárt az elsõ, amit a világból megpillantott,
1062 3, 4 | csakugyan lekapcsolódott az egyik fonat.~- Jaj, a hajam! -
1063 3, 4 | körül kezdõdék, s egész le, az ezervirágú fodros szoknyácska
1064 3, 4 | nincs a parókiákon szépség.~Az ügyvéd igyekezett szóhoz
1065 3, 4 | A téglaégetõnél ott van az a hóbortos szélmalom, mert
1066 3, 4 | világ halad. Bizony halad az, akárhogy nem akarja is
1067 3, 4 | uram. Hát ott van, mondom, az a szélmalom. Én csináltattam,
1068 3, 4 | jó, befogom hát a szelet, az õröljön. Persze, hogy a
1069 3, 4 | madame Kriszbay…~- No, csak az volna szép - szörnyülködött
1070 3, 4 | hogy gyalog eresszem el az én legkedvesebb papomnak
1071 3, 4 | én legkedvesebb papomnak az õ húgocskáját azzal az õ
1072 3, 4 | papomnak az õ húgocskáját azzal az õ piskóta lábacskáival.
1073 3, 4 | piskóta lábacskáival. Uj huh! Az lenne csak! Hogy ballagna
1074 3, 4 | köveken tip-top, tip-top, az everlasting topánkában.
1075 3, 4 | topánkában. Bizony azt mondaná az én kedves fõtisztelendõm: »
1076 3, 4 | kedves kincsemet.« No, csak az volna szép, inkább a tulajdon
1077 3, 4 | Mravucsánra, Gyurinak pedig az a gondolata támadt, hogyha
1078 3, 4 | mellkasát - mintha csakugyan az lenne most a legégetõbb
1079 3, 4 | érinti.~El sem gondolná az ember, hogy a gondolatok
1080 3, 4 | levezethetõ csatornákon buggyan ki az elsõ csöpp a szerelembõl.~-
1081 3, 4 | Bábaszéken nem tartanak az emberek lovat, csak ökröt,
1082 3, 4 | is csak azt teheti, amit az ökör - lépeget. Itt nem
1083 3, 4 | Itt húzni kell, s erre az ökör való. A ló itt elkedvetlenedik,
1084 3, 4 | hát miért nem szólt elõbb, az isten szerelméért?~- Mert
1085 3, 4 | hagyott szóhoz jutni.~- Az igaz, az igaz - nevetett
1086 3, 4 | szóhoz jutni.~- Az igaz, az igaz - nevetett Mravucsán
1087 3, 4 | menni.~- Miért ne? - mondá az ügyvéd egyszerûen. - A kocsi
1088 3, 4 | kérdé Gyuri csodálkozva.~- Az illemszabályok - felelt
1089 3, 4 | Mravucsán is vigyorgott. - Az illemszabályok azt mondják: »
1090 3, 4 | egy darabig, s úgy tetszik az eredménybõl, meg egyes francia
1091 3, 4 | egy szál ingben vitte ki az ágyból Pivardière marquis,
1092 3, 4 | türelmetlenséget érzett, mint a játékos az osztásnál, ha nagy tétje
1093 3, 4 | bizonyosan azt tette volna ebben az esetben Montmorency Blanka
1094 3, 4 | kisasszony mehetne is, bûn volna az asszonyságot ilyen betegen
1095 3, 4 | egy kicsit ki nem piheni az ijedtséget és a horzsolást.
1096 3, 4 | beesteledik, tessék csak az ablakon kinézni, hova mennének
1097 3, 4 | ablakon kinézni, hova mennének az éjszakába?~Valóban, a nap
1098 3, 4 | Valóban, a nap már lecsúszott az acélkékes zólyomi hegyek
1099 3, 4 | acélkékes zólyomi hegyek mögé. Az ablak elõtti lucfenyõk óriásira
1100 3, 4 | egy sovány macska végezte az esti mosakodását a muskátlik
1101 3, 4 | Mindamellett riposztírozni kezdett az ügyvéd (hiszen mesterségéhez
1102 3, 4 | madame-nak mindegy, akár az ágyban nyögni, akár a kocsin.~-
1103 3, 4 | hegyszakadékos helyeken visz az út Glogovára. Hiába vagyok
1104 3, 4 | hatmázsás érvet.~- Vihar lesz az éjjel, mert egy akasztott
1105 3, 4 | egy akasztott ember lóg az út mellett egy fán. Majd
1106 3, 4 | fán. Majd meglátják, mikor az erdõn keresztülmennek.~Erre
1107 3, 4 | megyek keresztül éjjel azon az erdõn.~Ezzel el volt intézve
1108 3, 4 | a tanácsterembe, rábízni az elnöklést Konopkára (nem
1109 3, 4 | boltja elõtt áll, hogy azt az õ udvarába terelje.~Nemsokára
1110 3, 4 | fekete selyem fõkötõ volt, az álla alatt átkötött szalaggal.~
1111 3, 4 | amiért leküldte magára azt az esernyõt, hogy a harmatos
1112 3, 4 | ázzék. Hallom, hogy beteg az asszonyság, hogy megütötte
1113 3, 4 | magát, galambom. Katonadolog az egész. Hát mikor én egyszer
1114 3, 4 | mindig érzem. Megesik ilyesmi az útonjárón. Fáj-e nagyon?~-
1115 3, 4 | útonjárón. Fáj-e nagyon?~- Az asszonyság nem tud tótul -
1116 3, 4 | magyarul se tud? Hát hogy lehet az?~Veronkának el kellett mondania,
1117 3, 4 | egy francia katonatisztnek az özvegye (Mravucsánné a világért
1118 3, 4 | állomáshoz.~- Oh, úgy? Hát ez az izé… (meszelõrudat akart
1119 3, 4 | gyorsan a szájára ütött), ez az asszonyság se tótul nem
1120 3, 4 | vele, kit ültessek melléje az asztalnál, hogyan kínáljam?
1121 3, 4 | asszonyság, majd mulattatom én az asztalnál és kínálom is -
1122 3, 4 | is folyton beszélt, hol az elöl menõ fiatalokhoz, hol
1123 3, 4 | erre, erre, kisasszonykám! Az ott a mi házunk. Még csak
1124 3, 4 | asszonyság. Nem harap ám az a kutya. Csiba te, Garam!
1125 3, 4 | Csupa pöhely minden vánkosa.~Az egy csöppet se zavarta,
1126 3, 4 | jelentõségteljes pillantással az elöl menõkre mutatva -,
1127 3, 4 | itt hemperegtek a széleken az apró malacok, és végül innen
1128 3, 4 | utaztában figyelmeztette az elöljáróságot, hogy a városház
1129 3, 4 | hoz címeztek egymás közt az idegenek, célzással Bábaszék
1130 3, 4 | zólyomi talyigás odaült az egyetlen asztalhoz, és hármasával
1131 3, 4 | filozofált a talyigás -, hogy az én lovam nem ló. Hát hogyne
1132 3, 4 | hogyne volna ló. Ló volt az már a Kossuth-világban is.
1133 3, 4 | kerék a kátyúba. Nagy szamár az én szomszédom. Igaz-e, vagy
1134 3, 4 | nyilatkozzanak: szamár-e az õ szomszédja, vagy nem?~
1135 3, 4 | se hall, de a szimatja az ember felé viszi, nekirontott
1136 3, 4 | Kriszbaynak: ~- Ló-e hát az én lovam, vagy nem ló?~Kriszbayné
1137 3, 4 | kigõzölgõ borszag közel hozta az ájuláshoz.~- Szent Isten! -
1138 3, 4 | lökött rajta, hogy eldõlt az úton, mint a darab fa, hörögve
1139 3, 4 | mondja a szomszédom, hogy vak az egyik szemére. Ostobaság!
1140 3, 4 | szemmel is olyan darabot lát az útból, mint kettõvel.~Csakhamar
1141 3, 4 | Még jobban csodálkozék az elöl menõ Veronka, aki Gyurival
1142 3, 4 | vendégváró Mravucsán; így aztán az õ karjaiban ájult el.~A
1143 4, 1 | s ha akadt elégedetlen, az csak madame Kriszbay lehetett,
1144 4, 1 | madame Kriszbay lehetett, aki az első tál ételnél, a fölséges
1145 4, 1 | Klempa Teofil mulattatták az asztalnál, egyik balról,
1146 4, 1 | torkát még egyre reszelte az átkozott paprika, vagy talán
1147 4, 1 | köhögést, ami amellett, hogy az öregség elõhírnöke, még
1148 4, 1 | dísztelen is.~- Ej, semmi az - biztatta Mravucsánné -,
1149 4, 1 | magát, mert a tiszteletesnek az az elõnye is volt, hogy
1150 4, 1 | mert a tiszteletesnek az az elõnye is volt, hogy valamikor
1151 4, 1 | anekdotákat tudott elmondani az ottani életbõl, ottani dialektusban,
1152 4, 1 | úr sehogy sem tartozott az unalmas, ájtatosságot szimuláló
1153 4, 1 | Egyszóval jó vére volt, és már az elõbbi eklézsiájából is (
1154 4, 1 | Mravucsánné tudja a históriát, még az illetõ asszonyt is ösmeri!
1155 4, 1 | Csúnya asszonytól ne kérjen az ember csókot és szegénytõl
1156 4, 1 | is mindegy. A száraz tény az, hogy madame Kriszbay vidáman
1157 4, 1 | már mind ösmerték ezeket az asztal melletti elmésségeket:
1158 4, 1 | fölemelt poharát önmagára: »Az isten éltesse feleségem
1159 4, 1 | Miféle város ez, kisasszony?« Az ördög tudná hirtelen eltalálni,
1160 4, 1 | hirtelen eltalálni, hogy az Kisujjszállás. Egyébiránt
1161 4, 1 | bort, s amint végigfolyt az abroszon és sózni kezdték,
1162 4, 1 | keresztelõt?~(Vagy nagy liba az a lányka, vagy már nagy
1163 4, 1 | De szerencsére ott volt az erdész neje, Szliminszky
1164 4, 1 | magyarázta meg:~- Hát úgy van az, kisasszony, hogy a gólya,
1165 4, 1 | a szép fejét, mely körül az ártatlanság glóriája látszott
1166 4, 1 | s rendes szokása szerint az urát ajnározta, bábusgatta
1167 4, 1 | nyakán sebesen mozog ide-oda az ádámcsutka, ami mindig annak
1168 4, 1 | Wladin. Nem engedem meg. Az egészség az elsõ!~Wladin
1169 4, 1 | engedem meg. Az egészség az elsõ!~Wladin engedelmesen
1170 4, 1 | Tüstént gombolózz be, Wladin!~Az erdész begombolózik, és
1171 4, 1 | szükség bikákkal álmodnod az éjjel.~Wladin engedelmesen
1172 4, 1 | Add ide elõbb - kiált rá az asszonyság ijedten -, hadd
1173 4, 1 | nem jó a gyomorban. No, mi az, Wladin? Úgy iszol, mint
1174 4, 1 | szivárvány. Elég, elég, az isten szerelméért!~Szegény
1175 4, 1 | talál harapni a lábadba!~Az asztal alatt egy komondor
1176 4, 1 | abból a sok ennivalóból.«~Az úgynevezett »amabilis confusio«
1177 4, 1 | megint rátérnek a közügyekre, az akasztott ember esetébõl
1178 4, 1 | megtöltött puska csövét bedugom az üres méhköpû felsõ részén
1179 4, 1 | le a morált legelõbb.~- Az öngyilkosságok kétségen
1180 4, 1 | jegyzõsegéd, hogy dacára az érdekfeszítõ témának, mellyel
1181 4, 1 | örökké férjén csüng.~- Megárt az az erõs szivar, Wladin!
1182 4, 1 | férjén csüng.~- Megárt az az erõs szivar, Wladin! Tedd
1183 4, 1 | kellene ezt megnézni.~- Az ám, de vajon sokba került-e? -
1184 4, 1 | szórakozottan.~- Láttam az érintetlen posztóvéget,
1185 4, 1 | napsugarak mellett.~- Jó, jó, de az árát kérdezem.~Azonban nehéz
1186 4, 1 | vágányából kizökkenteni, mikor az õ új ruhájáról beszélhetett.~-
1187 4, 1 | könnyen ér léghuzam, mikor az ajtót nyitják. No, mit vágsz
1188 4, 1 | beszélgetnek, azt hinné az ember, hogy tudja isten,
1189 4, 1 | elfogadja, mibõl támad akkor az a szép regény?~Majd Glogova
1190 4, 1 | Glogova után kérdezõsködik az ügyvéd, unalmas-e nagyon?~
1191 4, 1 | fél?~- Mitõl?~- Hát tudja, az erdõknek vannak néha olyan
1192 4, 1 | Én a lepkéket fogdosom az erdõben.~- S vannak szép
1193 4, 1 | is a dicsekvési vágy:~- Az én gyûjteményemet látná.
1194 4, 1 | papmacska, Apolló. Kár, hogy az Apollómnak el van hasadva
1195 4, 1 | Apollómnak el van hasadva az egyik szárnya.~- Hát Hébéje
1196 4, 1 | Veronka kitette tenyerét az abroszra. Biz az csöppecske
1197 4, 1 | tenyerét az abroszra. Biz az csöppecske volt, de olyan
1198 4, 1 | országában! - jegyzé meg az ügyvéd enyelgõ hangon, s
1199 4, 1 | lepkefogás. Olyan lehet az, mint mikor a férfiak a
1200 4, 1 | Következésképp eddig nem voltam az.~- Ah, itt van ni! Ez az
1201 4, 1 | az.~- Ah, itt van ni! Ez az a bizonyos prókátori fogás.
1202 4, 1 | Becsületemre mondom, az oroszlánok és tigrisek se
1203 4, 1 | párizsi Worth is eljöhetne az erdõre, a pillangóktól tanulni
1204 4, 1 | a pillangóktól tanulni az öltözködés mûvészetét.~-
1205 4, 1 | bocsátkozott vitatkozásba, arról az aktuális témáról, hogy mi
1206 4, 1 | témáról, hogy mi lenne, ha az embereknél a hallás érzéke
1207 4, 1 | mikor lesz már egészen okos az emberiség?~E percben fölemelkedett
1208 4, 1 | a meghívottak közül csak az egy Münczné nem jöhetett,
1209 4, 1 | most bírni. Mindenre képes az ember a papucs ereje alatt;
1210 4, 1 | Jézus Krisztus húgocskájára, az ártatlanság bárányára, kiért
1211 4, 1 | epithetonok hallatára, hogy az erdész õrült meg, de most
1212 4, 1 | erdész õrült meg, de most az egész társaságot látván
1213 4, 1 | Igazán nem tudja? De hisz az lehetetlen. Megvan az már
1214 4, 1 | hisz az lehetetlen. Megvan az már nyomtatásban is tót
1215 4, 1 | meg nyomtatásban?~- Hát az esernyõ története… Wladin,
1216 4, 1 | Miféle esernyõé? - sürgeté az ügyvéd türelmetlenül.~-
1217 4, 1 | ügyvéd türelmetlenül.~- No, az érdekes, hogy maga semmit
1218 4, 1 | semmit se hallott errõl. Hát az úgy történt, hogy mikor
1219 4, 1 | borított a lányka fölé.~- Az én esernyõmet - tört ki
1220 4, 1 | én esernyõmet - tört ki az ügyvédbõl önkéntelen.~-
1221 4, 1 | szégyenlõsen. - Ugye, Wladin?~De az ügyvéd nem hagyta, hogy
1222 4, 1 | sületlenségek fölfalják az õ nagy témáját, melyben
1223 4, 1 | lihegte lázasan, izgatottan.~- Az õsz ember eltûnt, köd elõtte,
1224 4, 1 | Szent Péter tehát eltûnt, de az esernyõ megmaradt.~- És
1225 4, 1 | levegõben.~- És kié most az esernyõ? A templomé? - tudakolta
1226 4, 1 | glogovai tisztelendõ úr. Az esernyõ a húgomé, ha ugyan
1227 4, 1 | Nem, nem - rázta fejét az ügyvéd, zavart tekintetét
1228 4, 1 | lehetne egy kicsit kinyitni az ablakot? ~- Dehogynem.~Mravucsán
1229 4, 1 | Dehogynem.~Mravucsán az ablakhoz futott.~- Gombold
1230 4, 1 | tavaszéji levegõ ömlött be az ablakon; egy pajkos széláram
1231 4, 1 | Klempa a nagy sötétségben.~Az ablakba egy orgonaág hajlott
1232 4, 1 | különben is rejtelmesebbek az elnyomott félkacajok. Szliminszykné
1233 4, 1 | meggyújtják, hogy õ fölüláll az ily bárdolatlan élceken,
1234 4, 1 | elfogulatlanul folytatá az esernyõ történetét, amivel
1235 4, 1 | mégis igen szép legenda. Az esernyõ igazi csodadolog.
1236 4, 1 | egy halott feltámadt, akit az esernyõ érintett. Hiába
1237 4, 1 | van. Magam is ösmertem azt az embert, még ma is él. S
1238 4, 1 | mi minden történt ezzel az esernyõvel. Már maga az,
1239 4, 1 | az esernyõvel. Már maga az, hogy sok szerencsét és
1240 4, 1 | lehetett, hogy olyan sápadt az arca, mint egy halotté.~-
1241 4, 1 | Ugye, talált valamit az esernyõben? - szólt lihegve,
1242 4, 1 | egy esernyõben? Nem katlan az vagy vasas láda. Hanem messze
1243 4, 1 | óta a házasulandó párok az esernyõ alatt egybekelni
1244 4, 1 | ágyukon és temeti holtuk után az esernyõjével.~Veronka, kinek
1245 4, 1 | Igen, kisasszony - mondá az erdészné némi zavarral.~
1246 4, 1 | szavait úgyszólván elmetszette az a sértõdés, megriadás, mely
1247 4, 1 | elrejtve a kincseim.« Különös az, ha nagy szerencse éri az
1248 4, 1 | az, ha nagy szerencse éri az embert, hogy az elsõ vágya (
1249 4, 1 | szerencse éri az embert, hogy az elsõ vágya (mert vágya még
1250 4, 1 | ki a nagy esetet, hallja az egész világ.~De ha ilyen
1251 4, 1 | egész világ.~De ha ilyen az elsõ érzés, a második már
1252 4, 1 | még ilyet.~- Hogy néz ki az a bizonyos esernyõ, kisasszony?~
1253 4, 1 | állni a kérdezõvel.~- Biz az nem valami különös - szólt
1254 4, 1 | rajta, nem tudom, hány.~- Az alján köröskörül apró zöld
1255 4, 1 | Igen, virágok vannak az alján.~- Szabad megnézni?~-
1256 4, 1 | értsem azt, ha nem hiszi az eredetét?~- Éppen azért,
1257 4, 1 | székét Gyuri mellõl, amitõl az láthatólag megilletõdött,
1258 4, 1 | elvezette õt is, Veronkát is az udvarba nyíló két szobácskába.~
1259 4, 1 | nyíló két szobácskába.~Gyuri az ajtónál odasettenkedett
1260 4, 1 | olyan szép volt, úgy illett az a fenyegetõ ököl a hamisnak.
1261 4, 1 | meghagyta neki, hogy künn csak az orrán át vegyen lélegzetet,
1262 4, 1 | Valóban gyönyörû legenda az, engem legalább nagyon meghat.~-
1263 4, 1 | felelte Gyuri. - Ha ráfújna az ember egy-egy ilyen szép
1264 4, 1 | legendára és lefújná róla az arany zománcot, a szent
1265 4, 1 | igénytelen valóság maradna az alján.~- Hát nem kell ráfújni -
1266 4, 1 | nem kell ráfújni - mondá az asszony. - Gyûrd fel a köpenyed
1267 4, 1 | köpenyed gallérját, Wladin!~Az ügyvéd elgondolkozott.~-
1268 4, 1 | Kisvártatva Gyuri is megkívánta az alvást, vagy a magányt,
1269 4, 1 | Alighogy betette maga után az ajtót, Kukucska mészáros
1270 4, 1 | anélkül lefeküdni, hogy az ember ne tegyen próbát:
1271 4, 1 | tegyen próbát: szeretik-e még az asszonyok?~Ezzel kihúzott
1272 4, 1 | asszonyok?~Ezzel kihúzott az almáriomból egy fiókot,
1273 4, 1 | játszották a preferáncot, az utolsónak kevesebb jutván
1274 4, 1 | kevesebb jutván egy kártyával az osztásnál, mely azonban
1275 4, 1 | Ha zöld volt a híváson, az utolsó képzeletben adta
1276 4, 1 | utolsó képzeletben adta az ütésre a zöld alsót, mondván:~-
1277 4, 1 | szakállát pecsételjék le az asztalhoz. Fölséges lesz,
1278 4, 1 | fölriad, és nem ereszti az asztal.~Nosza, mohón kaptak
1279 4, 1 | pecsétgyûrûjével odanyomta az asztalhoz. Hanem iszen lesz
1280 4, 1 | angol ésszel azonban elhozta az ura nagy szõrû bõrbundáját
1281 4, 1 | ráterítette a madame-ra, amitõl az úgy megijedt, hogy migrént
1282 4, 1 | szobájában, bereteszelte belülrõl az ajtót, hogy senki se nézhessen
1283 4, 1 | befüggönyözte a kis ablakot, mely az udvarra nyílt, aztán hozzáfogott
1284 4, 1 | szebbeket a sejtetteknél. Az utolsó kapocs is pattant,
1285 4, 1 | rózsabimbóról lehasadozik az irigy zöld burkolatja.~Hullt,
1286 4, 1 | is meghúzta volna (mert az alsószoknya nem volt bekapcsolva,
1287 4, 1 | kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte, de úgy
1288 4, 1 | cica jött ki az ágy alól, az nézte, de úgy nézte, olyan
1289 4, 1 | a macskát kikergetni, de az elbújt a bútorok mögé, felugrott
1290 4, 1 | Mravucsán néni.~- Semmi az, szívecském, ha bent marad
1291 4, 1 | amelybe nem lehet belátni, az ágy szélére ülve, keresztbe
1292 4, 1 | cipellõit. Kip-kop, koppant az egyik topán, amint lehúzta
1293 4, 1 | vetkõznek. Tudod-e, hogy az nem illik, cicuska.~Talált
1294 4, 2 | AZ ÉJ TANÁCSOT ÁD~Míg ily bohókás
1295 4, 2 | lepecsételt szakállal aludta az igazak álmát (senki sem
1296 4, 2 | lefeküdt, de nem aludt. Az õ levetkõzése (ne méltóztassanak
1297 4, 2 | leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet
1298 4, 2 | illatát érzi ki a betûkbõl az olvasó a nyomdafesték helyett,
1299 4, 2 | Alkalmasint csak azt, hogy aki az illõt és illetlent kigondolta,
1300 4, 2 | Münczné padlásán kereste az esernyõt! Most végre megkerült.
1301 4, 2 | Gondviselésszerûen bukkant rá. Az isten egy angyalra bízta.~
1302 4, 2 | egy angyalra bízta.~Itt az esernyõrõl az »angyalra«
1303 4, 2 | bízta.~Itt az esernyõrõl az »angyalra« siklott át az
1304 4, 2 | az »angyalra« siklott át az esze. Csinos kis jószág,
1305 4, 2 | erõszakkal áthajította magát az ábrándozás palánkján a színarany
1306 4, 2 | a színarany valóságba - az esernyõhöz.~Bizony szerencsésnek
1307 4, 2 | mintha mondaná: »Jól jár az órája, Wibra úr!« A »Megfagyott
1308 4, 2 | tót juhászdalt, melynek az eleje pongyolán fordítva
1309 4, 2 | ilyenformán hangzik:~Nem juhász az, aki a mért húst kedveli,~
1310 4, 2 | nem azé a birka. Lám ez az esernyõ is honnan került
1311 4, 2 | megfordult a dolog. Most már az a baj, hogy valóságos klenódium
1312 4, 2 | hogy valóságos klenódium az esernyõ, templomi ereklye.
1313 4, 2 | holnap? Azt-e, hogy »eljöttem az esernyõmért«? A pap bizonyosan
1314 4, 2 | Ugyancsak dolgozik benne az akasztott ember, akit Mravucsán
1315 4, 2 | a sötétben, látni vélte az akasztott embert, amint
1316 4, 2 | szõtte a gondolatait -, az esernyõ mégiscsak az enyém.
1317 4, 2 | az esernyõ mégiscsak az enyém. Hiszen be lehet bizonyítani
1318 4, 2 | lehet bebizonyítani; hol jár az eszem? Hiszen az ernyõ nem
1319 4, 2 | hol jár az eszem? Hiszen az ernyõ nem az enyém, a Münczéké.
1320 4, 2 | eszem? Hiszen az ernyõ nem az enyém, a Münczéké. A Münczék
1321 4, 2 | hasznavehetetlen holmik közt. Az esernyõ tehát a Münczéké,
1322 4, 2 | tehát a Münczéké, engem csak az illet, ami a belsejében
1323 4, 2 | papnak: Fõtisztelendõ úr, az esernyõ nyelében van egy
1324 4, 2 | Vagy hiszi a szent legendát az esernyõrõl és így szól: »
1325 4, 2 | bizonyosan nekem hozta«, kiveszi az utalványt és õ maga értékesíti.
1326 4, 2 | tudná bizonyítani, hogy az övé?~Majd így okoskodék
1327 4, 2 | alfától omegáig: mit ér az? Kiviláglik-e mindebbõl,
1328 4, 2 | mindebbõl, hogy a kincs az enyém? Bizonyára nem. De
1329 4, 2 | ide nem adja? Nevetséges! Az utalványt kiveszi szépen,
1330 4, 2 | álljak én aztán elõ, hogy az esernyõnyélben benne volt?«~
1331 4, 2 | dühében. Ilyen közel lenni az örökségéhez, és mégis olyan
1332 4, 2 | éjszaka, adj tanácsot!~És az éjszakához érdemes folyamodni.
1333 4, 2 | gondolkozók jó barátja õ.~Az arany-tanácsok közé lehetne
1334 4, 2 | határoztál felõle.« Mert az embernek van éjjeli esze
1335 4, 2 | színeit a gondolatokba, az éj is közéjük hullat fekete
1336 4, 2 | falsifikálnak mind a ketten. Az éj szebbnek mutatja kedvesed
1337 4, 2 | szép eljárás tõle, de hát az éj szuverén, nem tartozik
1338 4, 2 | mellõzd, jámbor tûnõdõ, amikor az igazságot keresed… Azaz
1339 4, 2 | Azaz dehogy keresed te az igazságot - ha szembe jönne
1340 4, 2 | fejeztem ki magam, ne mellõzd az éjt, mikor a kivezetõ utat
1341 4, 2 | lábujjhegyen csendesen elhozza az álmot és abba göngyölgeti
1342 4, 2 | csalitok között, eleibök toppan az ösvényen egy öregember,
1343 4, 2 | Ön Wibra úr?« - kérdé az aggastyán.~»Igen, és ön?«~»
1344 4, 2 | nyilatkozatot akarok aláírni az ön javára.«~»Az én javamra?«~»
1345 4, 2 | aláírni az ön javára.«~»Az én javamra?«~»Értesültem,
1346 4, 2 | Értesültem, hogy nem juthat az esernyõjéhez, Gregorics
1347 4, 2 | egy nyilatkozatot, hogy az esernyõt nem én adtam a
1348 4, 2 | Gyerünk vissza a faluba!«~»Az nem lehet, nincs annyi idõm.
1349 4, 2 | csináljak? Miképp jussak az esernyõmhöz?«~Szent Péter
1350 4, 2 | s vele együtt magáé lesz az esernyõ.«~»Jöjjön! - mondá
1351 4, 2 | fölébredett.~Kopogás hangzott az ajtón.~- Szabad - morogta
1352 4, 2 | Gyuri kitörölte szemébõl az álmot. Reggel volt. Az ablakon
1353 4, 2 | szemébõl az álmot. Reggel volt. Az ablakon a napsugár nevetett
1354 4, 2 | Emlékezete gyorsan futott végig az illanó álom részletein.
1355 4, 2 | feleségül, és akkor magáé lesz az esernyõ.«~- Különös egy
1356 4, 2 | nem jutott volna eszébe! Az éj csak parancsolt: »Jöjj,
1357 4, 2 | neki összefüggõ mesét abból az anyagból, ami benne forr.«~*~
1358 4, 2 | nem volt már nagyon korán. Az egész Mravucsán-ház izgett-mozgott,
1359 4, 2 | bajlódtak), a kapunál, melyet az éjjeli szél kiszakított
1360 4, 2 | éjjeli szél kiszakított az ütközõjébõl, ott pipázgatott
1361 4, 2 | ellenveté Mravucsán -, az engem illet. Mert én le
1362 4, 2 | ott alszik a két könyökén, az asztalon, a leragasztott
1363 4, 2 | szeme káprázott.~- Káprázik az ma is.~- Mert még álmos.
1364 4, 2 | Ugyan ne beszéljen! Hiszen az álmok nem mennek át egyik
1365 4, 2 | folytatásokban, mint a regények az újságokban.~Gyuri megitta
1366 4, 2 | titokzatos arccal, szemeit az ég felé fordítva tréfásan:~-
1367 4, 2 | is árt, ami túlontúl van az elégen. Hozzá kell szokni
1368 4, 2 | elégen. Hozzá kell szokni az ilyesmihez! Hát mikor ura
1369 4, 2 | mikor ura lesz, szívecském? Az bizony becsámpáskodik ám
1370 4, 2 | hálószobába, és maga fûzi ki az asszonykája ruhaderekát.
1371 4, 2 | szalvétába a sonkát, amit az útra fõztem! Te pedig szaladj,
1372 4, 2 | lelkem, útközben, kivált az idegen asszonyságnak. Hát
1373 4, 2 | megmaradtak csökönyösen az indulás mellett, felültek
1374 4, 2 | kocsisnak.~János megpattintotta az ostort, a lovak megiramodtak,
1375 4, 2 | fedezett még fel valahol az éléskamrában; azokat a féltett
1376 4, 2 | koszorúba írt névbetûivel. Az utolsónál, melynek ablakai
1377 4, 2 | hát Mokry úr állott ott az õ újdonatúj kék ruhájában,
1378 5, 1 | a Liskovina szélén, bent az erdő sűrűjében szép fehér
1379 5, 1 | elszáradottan beillatozza az egész erdőt. A növények
1380 5, 1 | jövendőbelijét. Sokkal közlékenyebb az egyszerű marmancs, mert
1381 5, 1 | egyszerű marmancs, mert az teketória nélkül is megmondja
1382 5, 1 | teketória nélkül is megmondja az embernek, szereti-e, akire
1383 5, 1 | utálatos neveltjei ezek, az anyaföldre ráerőszakolt
1384 5, 1 | Hogy ölt-e már farkast, az nagy kérdés. Mert a farkasnak
1385 5, 1 | ne nyúljatok, gyerekek, az Aconitum Lycoctonumhoz,
1386 5, 1 | legalább kellemes út esett az árnyékban. Madame Kriszbay
1387 5, 1 | korcsmárost megölték.~- De hisz az nyolcvan év előtt volt,
1388 5, 1 | pohánkaföldjeivel. Szomorú hely az ilyen, ahol karóra ülnek
1389 5, 1 | soká lehetett nyugodt, mert az oporci határból megint egy
1390 5, 1 | mindinkább megérlelődött benne az elhatározás, hogy feleségül
1391 5, 1 | hogy feleségül veszi - az esernyő végett. A leány
1392 5, 1 | csinos, de ha nem volna is, az esernyő megéri az áldozatot.
1393 5, 1 | volna is, az esernyő megéri az áldozatot. Szent Péter tanácsolta,
1394 5, 1 | megteszi, okvetlenül megkéri. Az ostoba babona, melyet ezelőtt
1395 5, 1 | helyet szorított magának az egészséges gondolatok között.
1396 5, 1 | ösztökéli erre a lépésre.~Mi az az erő? Hát bizonyosan a
1397 5, 1 | ösztökéli erre a lépésre.~Mi az az erő? Hát bizonyosan a Szent
1398 5, 1 | zsiványok támadnák meg õket az erdõn, s õ lelövöldözné
1399 5, 1 | elérzékenyülve: »Megmentetted az életemet, tied vagyok koporsóm
1400 5, 1 | vén kapus õriz és mutogat az utasoknak. A korcsmáros
1401 5, 1 | ahogy a Czoborok hagyták, az udvaron egypár szakállas
1402 5, 1 | korcsmáros.~- Hát mikor történt az eltûnése?~- Úgy vagy háromszáz
1403 5, 1 | ösvényén, orgonabokrok között, az elhagyott õsi fészekbe.~
1404 5, 1 | elhagyott õsi fészekbe.~Az elmúlás borongós hangulatával
1405 5, 1 | ki onnan. Madame Kriszbay az orrát fintorgatta: »milyen
1406 5, 1 | Veronka pedig lelkesült az emlékeken, s egy gyönyörû
1407 5, 1 | pásztorlegényt szeretett, s az apja egy császári brigadéroshoz
1408 5, 1 | el azon a helyen, s most az minden évben egyetlen bimbót
1409 5, 1 | csúsztatott a markába, mire az szó nélkül kihúzta kését,
1410 5, 1 | kérdé nevetve.~- Nem, mert az összeg feléért misét mondatok
1411 5, 1 | a rózsát nagy mérgesen, az lefelé gurult a meredek
1412 5, 1 | vadvirág-testvérei között csúszott alá az út porába.~Veronka szánakozva
1413 5, 1 | csak láthatta.~- Hát illik az, amit tett? - korholta azután. -
1414 5, 1 | azután. - Vétett magának az a szegény rózsa valamit?~-
1415 5, 1 | valamit?~- Vétett - felelte az ügyvéd indulatosan.~- Ugyan
1416 5, 1 | hátravetette a fejét, a szemeit az ég felé fordította, mely
1417 5, 1 | csak gúnyoljon is! - szólt az ügyvéd kiérezhetõ keserûséggel. ~-
1418 5, 1 | és csak magában morogta, az igaz, hogy félig hallhatóan: »
1419 5, 1 | János, a kocsi készen várta az utasokat, akik be is helyezkedtek,
1420 5, 1 | egy pár gyerekes szó, amit az õ fiatalos eszük kitágított,
1421 5, 1 | megszélesített, mint egyszer az ördög Debrecenben a Hatvani
1422 5, 1 | celláját - hogy végre belefért az egész város. Hát ebbe az
1423 5, 1 | az egész város. Hát ebbe az egy pár szóba is belefért
1424 5, 1 | elzárja a világot, mint a kapu az udvart, azért is híják Bránának (
1425 5, 1 | búbján. De meg izzadós is az öreg: csergedezõ vízerek
1426 5, 1 | legkutyább út, görbe, mint az ördög lelke, tele hasadékkal,
1427 5, 1 | bevágott úton, hogy csak az ég látszik.~- Madárnak való
1428 5, 1 | Miért, János?~- Mert az elõbbeni gazdám, a báró (
1429 5, 1 | szépet akart mondani, csak az illendõ szót kereste, de
1430 5, 1 | illendõ szót kereste, de az isten úgy akarta, hogy egy
1431 5, 1 | a kocsi elõrésze.~- Tyû, az ebugattát! Eltört a tengelyünk,
1432 5, 1 | megvizsgálta a tengelyt. Hát biz az eltört alaposan, éppen a
1433 5, 1 | gyalog, se szekéren.~- Semmi az - felelte Gyuri, akit most
1434 5, 1 | segít õ mindjárt - csigavér az ilyen bajnak -, átugrott
1435 5, 1 | szólott fel a mély hasadékból az elõbbi hang -, segíts rajtam,
1436 5, 1 | egy kabátos alakot látott az alján guggolni, de csak
1437 5, 1 | de csak keveset láthatott az emberbõl, mert a laza talajnak
1438 5, 1 | Nagyon el vagyok gyengülve az álmatlanság és éhség miatt -
1439 5, 1 | Várjon csak!~Eszébe jutottak az almák, amiket reggel Mravucsánné
1440 5, 1 | kifõzök.~Sorba kiszedegette az almákat, és behajigálta
1441 5, 1 | azt a pirosat, mert nem az enyém.~- Nem fogom megenni.~-
1442 5, 1 | fogott egyszer a szekere elé az erdõn. Csak tán nem ilyesmire
1443 5, 1 | amire kell. Vitte vállán az úr után a hasadékhoz. Ott
1444 5, 1 | végsõ ereje megfeszítésével az így meghosszabbított hámba,
1445 5, 1 | míg mi lassan megyünk.~Már az igaz, hogy lassan mentek;
1446 5, 1 | föld alatt még érintetlen az erdõ. - Itt fent azonban
1447 5, 1 | erdõ. - Itt fent azonban az egykori nagy fák helyén
1448 5, 1 | cserje, két kis útonálló. Az egyiknek legalább szép fehérvereses
1449 5, 1 | egészen csak arra való, hogy az embernek alkalmatlan legyen
1450 5, 1 | volt elég szék, elég fatönk az úton.~- Csak egyet mondjon
1451 5, 1 | akárhányszor tette, kisétált az erdei ösvényen eleibök.
1452 5, 1 | aggodalommal kémlelve a dombokról az utat, s figyelve, amint
1453 5, 1 | kérem a húgomat) rajong az árnyas erdei utakért. Igen,
1454 5, 1 | gondviselésnek. Eltört a tengelyem az úton, anélkül nem jöttem
1455 5, 1 | elérzékenyülve emelte tekintetét az égre.~- Ha száz évig élek,
1456 5, 1 | vándordiák állna elõttem az elõkelõ úr helyett, mint
1457 5, 1 | Kérdés! Tudja-e, hogy az ügyvédek nagyon kapzsik?~-
1458 5, 1 | Igazán? Nem tréfál velem?~Az ügyvéd nem felelt mindjárt.
1459 5, 1 | valamije van a kocsimon.~- Az ön kocsiján?~- Amirõl ön
1460 5, 1 | legyen is a világon, ím, az öné.~Egy fél perc se kellett,
1461 5, 1 | olyan ismerõs volt elõtte, az ernyõ, a kalap, a margarétavirágok
1462 5, 1 | kalap, a margarétavirágok és az arc.~Összerázkódott, mintha
1463 5, 1 | látna, azután felkiáltott, az ügyvéd karját megragadva:~-
1464 5, 1 | karját megragadva:~- Istenem, az én Veronkám!~Az ügyvéd szelíden
1465 5, 1 | Istenem, az én Veronkám!~Az ügyvéd szelíden mosolygott,
1466 5, 1 | tette össze.~- Illetõleg az ön Veronkája - javította
1467 5, 1 | aggódhattál. De a kocsink, az eltört. Jaj, ha láttad volna
1468 5, 1 | pap megölelte. Örült, hogy az õ bajáról nem tud semmit. (
1469 5, 1 | lassan-lassan érteni kezdte az összefüggést, enyelegve
1470 5, 1 | elfátyolozott hangon.~- Biz az sokat kér.~- Sokat? - dadogta
1471 5, 2 | testvére, megsúgja bizalmasan: »Az ön növendéke menyasszony
1472 5, 2 | finom hölgynek, pusztán az események hallatára, részint
1473 5, 2 | tökéletlen népek közé jutott; de az otkolonos üvege nagyon mélyen
1474 5, 2 | kívánatos. A leány kiszalad az ajtón, ha szégyenlõs, vagy
1475 5, 2 | vázlatkönyvével, és megörökíti az öreg fát.~Ezalatt a kocsi
1476 5, 2 | sem észlelt. Hogyan lehet az? De a bolond kerekek olyan
1477 5, 2 | Csodák ezek! Egy legenda (az esernyõé) összetört, de
1478 5, 2 | hogy örökségéhez segítsék. Az ég álmot küldött, a földhasadék
1479 5, 2 | Levendulaillat csap ki az útra. Rendre elõtünedeznek
1480 5, 2 | útra. Rendre elõtünedeznek az ismerõs kis kertek liceumkerítéseikkel,
1481 5, 2 | füleivel lovasdit, bent az udvaron csöngettyûs csikó
1482 5, 2 | vászonnép pedig megfõzvén az ételt, kivitte a gazdának.
1483 5, 2 | kivitte a gazdának. Csak az iskola elõtti gyepen van
1484 5, 2 | könnyeit, keblébe eresztette az olvasóját s ment nyitni
1485 5, 2 | halunk.~Veronka gyanút fogott az Adameczné szavaitól és vallatóra
1486 5, 2 | ezalatt künn a konyhában az ebéd, volt dolga a két szolgálónak
1487 5, 2 | egy kis zsemlyét. Hanem az a fiatalúr csinos ám, aki
1488 5, 2 | Atyám örökségét, illetve az esernyõt megtaláltam, némileg
1489 5, 2 | a keresztlevelemet, mely az ön gyámi iratai közt megvan.
1490 5, 2 | holnapután megtörténhetnék az elsõ kihirdetés. Maradtam
1491 5, 2 | akar.~- Hát nógasd!~- Hja, az Isten nem teremtett sarkantyút
1492 5, 2 | volt a tót legénynek, hanem az idõnek volt nagyon gyors
1493 5, 2 | Miért jött ez most ide?~Az elnök pedig elég szíves,
1494 5, 2 | nyájas volt hozzá.~- Ez az a kis Veronka?~- Ez bizony -
1495 5, 2 | édes ez a mi nyelvünk!)~Az elnök nagy pacsit csattantott
1496 5, 2 | s ahogy ez már jól áll az ilyen öreg uraknak, megcsípte
1497 5, 2 | uraknak, megcsípte pajkosan az elhalványodott arcát - de
1498 5, 2 | elhalványodott arcát - de nem bírt az azért piros lenni. Rossz
1499 5, 2 | azután - szólt vontatottan az elnök. - Elõbb beszélnem
1500 5, 2 | gyámatyám!~Gyuri szobája az L-re épített parókia végén
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1656 |