1-500 | 501-806
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1, 1 | hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha
2 1, 1 | volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.~Aztán meg nem
3 1, 1 | Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját,
4 1, 1 | megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos egy
5 1, 1 | nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették
6 1, 1 | kecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt,
7 1, 1 | mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzõkönyvekben
8 1, 1 | Elrendelte legott a temetés után, hogy a csöpp leányzó (Veronka
9 1, 1 | aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi Máté és Koczka
10 1, 1 | Szabódtak, okoskodtak õkelmeik, hogy így-úgy, nagy kitérõ és
11 1, 1 | látta, nagy mosolygással, hogy a cocók megindulnak és õ
12 1, 2 | Ötszáz esztendõ kell ahhoz, hogy Glogova ott legyen, ahol
13 1, 2 | terméketlen és makacs. Azt mondja, hogy õ csak bizonyos növényeket
14 1, 2 | cserfák nõttek. Nem csoda, hogy elõbb fáradt ki.~Szegénység,
15 1, 2 | tudott gazdálkodni. Az igaz, hogy nem is igen volt mibõl.~-
16 1, 2 | persze nem voltak nehezek, hogy hány az Isten, miképpen
17 1, 2 | honnan van az, domine fráter, hogy mind olyan egyforma képûek?~
18 1, 2 | alássan. Látom a kérdésbõl, hogy méltóztatik érteni.~Ez a
19 1, 2 | vagy két hétre híre jött, hogy egy fiatal káplánt kaptak
20 1, 3 | megboldogult urának szokása volt, hogy minden napra más-más gazdához
21 1, 3 | keservesen kezdte tapasztalni, hogy a pappal együtt ketten többet
22 1, 3 | kutyafilozófiával azt gondolta, hogy a tisztelendõ úr fogyasztja
23 1, 3 | meri, mert azt mondják, hogy hátha az égbõl nézi az öreg
24 1, 3 | az új papra nézni. Lehet, hogy a reverenda látása hozta
25 1, 3 | valahol. Úgy is lehetne, hogy elõbb az õrizni valót szerzi
26 1, 3 | leány. Maga is belátta, hogy az öreg Visztulára nem vár
27 1, 3 | kicsikét, majd azt mondta, hogy el van fáradva és átment
28 1, 3 | feljegyezgette a jegyzõkönyvébe, hogy némi számítást csinálhasson.~-
29 1, 3 | télen a farkasok, anélkül, hogy bejelentenék a parókián.~-
30 1, 3 | Isten szolgája elé.~- Föld? Hogy mennyi föld van? Amennyit
31 1, 3 | tetszik tudni, úgy van az, hogy a glogovai határ még a mai
32 1, 3 | lakása rendbehozásához, hogy végre egyszer a maga ura
33 1, 3 | Csak egy káplán tudja, hogy mit jelent az. Szerencsére
34 1, 3 | megolvasta a gerendákat, hogy el ne felejtse, mirõl fog
35 1, 3 | a lóbecsület nem engedi, hogy addig kényelembe helyezkedjék,
36 1, 3 | dolognak kell annak lenni, hogy a fölszerszámozott ló lefeküdjék.
37 1, 3 | csirkének, mindig elfelejtem, hogy a tisztelendõ úrral beszélek…
38 1, 3 | szemeit a papra, várta, hogy az szóljon valamit.~- Meghalt? -
39 1, 3 | vigasztalni akarta azzal, hogy õ se volt ott, aztán hozzátette
40 1, 3 | ni, ezek a rusnya békák, hogy ráléptem az egyikre!~A paplak
41 1, 3 | lassú haragos mormogással, hogy ez se valami különös ám
42 1, 3 | mozdulatlan kántorfiút, hogy mintegy nyugtatványozza
43 1, 3 | gyermeknek otthon lennie, hogy a haldokló szüle utolsó
44 1, 3 | futni Billeghi uramnak, hogy álljon meg, beszéljen el
45 1, 3 | mindent az anyjáról, amit tud, hogy élt utolsó két évében, hogy
46 1, 3 | hogy élt utolsó két évében, hogy halt meg, miképpen temették
47 1, 3 | édesanyja leveleibõl tudta, hogy van, s e levelek is oly
48 1, 3 | gondolt; most is azt tette, hogy átment a templomba imádkozni.
49 1, 4 | Tudom, mit csinált, tudom, hogy gondolkozott, még az arcát
50 1, 4 | lelkemet megnyugvással, hogy õ uram nekem, de az, hogy
51 1, 4 | hogy õ uram nekem, de az, hogy ismerõsöm.~Kétezer évnek
52 1, 4 | elhagyatottságomban és magányomban, hogy nem is ezen a világon vagyok
53 1, 4 | éppúgy, mint most ez a pap, hogy a szívemet mi nyomja.~-
54 1, 4 | gyámoltalan vagyok, sohase tudtam, hogy egy gyermekkel mit kell
55 1, 4 | bõségszarudból az eszközöket, hogy õt táplálhassam, gondozhassam.
56 1, 4 | kezdve, észre sem vette, hogy ezalatt, mint ahogy õszkor
57 1, 4 | szerencse - mormogta a pap -, hogy ez a gyermek át nem ázott,
58 1, 4 | úgy áthûlhetett volna, hogy bele is hal, tekintve, hogy
59 1, 4 | hogy bele is hal, tekintve, hogy nem tudnék rá száraz ruhácskát
60 1, 4 | barázdákat ástak az udvarokon, hogy azokon a víz lefolyjon.
61 1, 4 | kikérdezte.~- Nem látták-e, hogy volt valaki a gyermek mellett?~
62 1, 4 | borítva a fejére, látta, hogy valami vörös gömbölyû éppen
63 1, 4 | tudniillik Adameczné mondja), hogy a Szûz Mária maga eresztette
64 1, 4 | eltemettetének.~Képzelhetni, hogy Péter-Pál napja után, mihelyest
65 1, 4 | van benne valami ésszerû, hogy Adamecznénak többet megmutatnak
66 1, 4 | éve, felásták a sírját, hogy újba tegyék át, s megnézvén
67 1, 4 | öreget, csodálkozva látták, hogy szakálla nõtt a sírban,
68 1, 4 | Tamás, a tehénpásztor.~Hát hogy az öreg Flinta most az égben
69 1, 4 | leányának…~Igaz ellenben, hogy Kvapka Pál, a harangozó,
70 1, 4 | Kvapka Pál azt mondja, hogy mikor a vihar kitörésekor
71 1, 4 | szólította a molnár szolgálóját, hogy merre visz az út Lehotádra.
72 1, 4 | rémlik most utólag Erzsinek, hogy aligha ott nem volt feje
73 1, 4 | fénykarika is…~Hát persze, hogy a Szent Péter volt! Miért
74 1, 4 | az itt viselt dolgairól, hogy a századik emberöltõ is
75 1, 4 | a csodás hír a faluban, hogy a pap kis húgocskájának
76 1, 4 | nagy felhõszakadás óráján, hogy meg ne ázzék. Magát az öreg
77 1, 4 | fõzni, mákos patkót sütni, hogy a kis jövevénynek vihessék.
78 1, 4 | nyalánkságot hoztam. Azt hallottuk, hogy a kis húga megjött, hát
79 1, 4 | megjött, hát azt gondoltam, hogy jól fog neki esni egy-két
80 1, 4 | meglátni? Jaj, azt mondják, hogy valami remek jószág.~A tisztelendõ
81 1, 4 | hogyne engedte volna meg, hogy sorba odajáruljanak a csepp
82 1, 4 | pap gyakorta elfordult, hogy észre ne vegyék hívei a
83 1, 4 | nép, mint a glogovai, s hogy szeretnek! Bámulatos, mennyire
84 1, 4 | tisztelendõt, s aki azon a réven, hogy az apja szakálla kinõtt
85 1, 4 | A harangozó meg jó arra, hogy takarítson, de mit értene
86 1, 4 | boszorkány? Fizetés nélkül? Hogy majd az Isten fizet meg
87 1, 4 | ilyen csoda még nem történt, hogy glogovai ember készfizetõ
88 1, 4 | rezgett lelkében. Õ is érezte, hogy csuda történt. Hiszen minden
89 1, 4 | mosolygott rajtok. Igaz, hogy nem értette, miképpen került
90 1, 4 | gyanánt terjedt el a hír, hogy Gongoly Mihályné, a glogovai
91 1, 4 | át akart menni a padlón, hogy a túlsó parton rekedt libáit
92 1, 4 | keresztet elvitték Kopanyicára, hogy az asztalos befesse feketére,
93 1, 4 | kipeckelt szélesre, kerekre, hogy úgy nézett ki, mintha száz
94 1, 4 | méltóságteljesen, anélkül, hogy ázott volna, az esõszemek
95 1, 4 | felkiáltott: ~- Istenem, hogy bírta ilyen szépre kigondolni.~
96 1, 4 | meg nekik a fecsegésüket, hogy már a temetésen keresgélte
97 1, 4 | a vak is megjósolhatja, hogy a Gongolyné híres »mentyék«-
98 1, 4 | marad gazdátlanul, mondom, hogy alig józanodtak ki a sírásók
99 1, 4 | Olyan magasra megnõnek, hogy minden bolondságot eltakarnak!~
100 1, 4 | paphoz, s megrendelte, hogy minden úgy legyen, ahogy
101 1, 4 | pap kiszámította krétával, hogy mibe kerül.~- Úgy ám - szólt
102 1, 4 | pirosat is, hadd lássuk, hogy azzal vajon mennyivel lesz
103 1, 4 | A pap meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát. ~-
104 1, 4 | dialektikához, mint a tisztelendõ.~- Hogy akkor az esõ esett? Hát
105 1, 4 | tehetem magam nevetségesnek, hogy esernyõ alatt temessek derült
106 1, 4 | azonban erre sírva fakadt, hogy mivel érdemelte meg õ azt
107 1, 4 | érdemelte meg õ azt a szégyent, hogy az Isten szolgája megvonja
108 1, 4 | eddig is s akkor mindegy, hogy egy kicsit jobban haragszik,
109 1, 4 | míg végre beleegyezett, hogy Srankó Jánost is az esernyõ
110 1, 4 | a gazdája. Mert az tény, hogy valaki itt hagyta, s ha
111 1, 4 | Isten akarata úgy rendelé, hogy a kovácsmûhely tájékán az
112 1, 4 | útközben annyira magához tért, hogy otthon mindjárt enni kért.~
113 1, 4 | Minden, de minden hirdette, hogy Szent Péter nemrég Glogován
114 1, 4 | azt a körülményt takarta, hogy miképpen került a kis Veronka
115 1, 4 | amint elhozza az esernyõt, hogy a pap húgocskája meg ne
116 1, 4 | húgocskája meg ne ázzék. Vajon hogy ereszkedett le az öreg az
117 1, 4 | az esernyõ csodás erejét, hogy a holt ember felkelt, amint
118 1, 4 | járóföldre, azzal a kikötéssel, hogy a Szent Péter esernyõjét
119 1, 4 | az gyón. Lehetetlen az, hogy ne használjon, vagy meggyógyul
120 1, 4 | mindig akarnak, azonfelül, hogy otthon a saját papjuk összeesketi
121 1, 4 | elzarándokolnak a glogovai parókiára, hogy ott az esernyõ alatt még
122 1, 4 | aztán maga is hinni kezdte, hogy a veres esernyõ, mely napról
123 1, 4 | reggelen -, tégy csodát, hogy a gyermeket nevelhessem.«~
124 1, 4 | mondá.~Ami azt jelentette, hogy õ is hisz az esernyõben.~
125 1, 4 | Rendeletet adott ki János papnak, hogy az ereklyét ne magánál tartsa
126 1, 4 | pap nyomban visszafelelt, hogy az említett esernyõ voltaképpen
127 1, 4 | nincs joga azt elvenni, hogy a templomnak adja. Mihelyt
128 1, 4 | többnyire vén grófnék), hogy az esernyõ alá állva, egy
129 1, 4 | ment a glogovaiak dölyfe, hogy vasárnaponkint délután,
130 1, 4 | olyanformát, aminõ Selmecen van, hogy a búcsús népek ide seregelvén,
131 2, 1 | élete arra volt bazírozva, hogy másoknak tessék. Gregorics
132 2, 1 | többi élõ Gregoricsnak, hogy egyáltalán született, az
133 2, 1 | jár az emberi szájakon, hogy a veres ember egy se jó.
134 2, 1 | bebizonyítja Gregorics Pál, hogy õ jó lesz. A közmondások
135 2, 1 | kenyérre.~Elhatározta lelkében, hogy nagyon jó lesz, hogy nagyon
136 2, 1 | lelkében, hogy nagyon jó lesz, hogy nagyon szeretetre méltó
137 2, 1 | életcélja abban állott, hogy szeressék az emberek.~És
138 2, 1 | igazította fel az emberek eszét, hogy azok félszegen ítéljék meg
139 2, 1 | tékozló! - Majd meglássátok, hogy a szegények házában fog
140 2, 1 | sírjából, és azt látná, hogy harmincöt krajcáros szivart
141 2, 1 | krumplileveleket kevert a dohánya közé, hogy több legyen, s kávéaljjal
142 2, 1 | kávéaljjal locsolgatta, hogy lassabban égjen.~Gregorics
143 2, 1 | Pálnak a fülébe jutott, hogy a drága szivarjai megbotránkoztató
144 2, 1 | Gregorics Pál igen megrestellte, hogy õt knikkernek tartják, s
145 2, 1 | fogja nektek bizonyítani, hogy õ nem knikker«.~Hanem erre
146 2, 1 | Hallatlan szemtelenség az, hogy egy Gregorics rá mer licitálni
147 2, 1 | engedte magát, azt mondták rá, hogy »krakéler«, ha összeveszett
148 2, 1 | engedett, azt mondták rá, hogy »poltron«.~Eleinte, bár
149 2, 1 | fülébe jutott, s belátta, hogy az embereknek igazuk van,
150 2, 1 | Gregorics Pál ajánlkozott, hogy õ is szeretné szolgálni
151 2, 1 | Gregorics Pál belátta, hogy ez is igaz, és lemondott
152 2, 1 | férfitársaságokból, s elhatározta, hogy megházasodik és családot
153 2, 1 | féltestvérei, akik mindig remélték, hogy a vézna, köhécselõ emberke
154 2, 1 | kosarat kapott egymásután, hogy elhíresült róluk az egész
155 2, 1 | õnekik és nem pénz. Lehet, hogy valami vénlány könnyebben
156 2, 1 | Karolinának, a bakfisnek, hogy vért köp, s erre a kis Karolin
157 2, 1 | Tudom, elhiszem neked, hogy csúnya, satnya ember ez
158 2, 1 | neked hozzá?~Hidd meg nekem, hogy Rozália, aki mindössze tíz
159 2, 1 | mondanák neki Gregorics Pálról, hogy vért köp, azt gondolná magában:~-
160 2, 1 | maradt. Ne haragudjatok rám, hogy ezt a szemetekre vetem,
161 2, 1 | vetem, de kénytelen vagyok, hogy az olvasó elõtt megindokoljam,
162 2, 1 | mondom, igen jó ember volt), hogy csakugyan nem való neki
163 2, 1 | igazuk van, ha kifogásolják, hogy vért köp. A vér végre is
164 2, 1 | egyébre való.~Elhatározta, hogy nem házasodik meg, hát oda
165 2, 1 | hánykolódott azzal a habtestével, hogy miért énekelnek ma olyan
166 2, 1 | egyenesen a férjekre utazik, hogy õk toporzékoljanak a legvégén.~
167 2, 1 | lelke. Kevesen sejtették, hogy mi lehet a dolga, de Dembinszky
168 2, 1 | Egy asszony arra kell, hogy kiszolgálja az embert, egy
169 2, 1 | embert, egy pedig arra kell, hogy szeresse az ember. Ez tehát
170 2, 1 | behízelgő hangja volt, hogy az úr behívatta egyszer
171 2, 1 | hangod van. Itt bent dalolj, hogy jobban halljam.~Anka rá
172 2, 1 | ágyam.~Így alszom én. De hogy eszem?~Ételem lóbul, italom
173 2, 1 | aranygyûrûvel és egy ígérettel, hogy egy ujjal se nyúl hozzá
174 2, 1 | gyönyörû volt a kláris, hogy Ancsura ki se kötötte többé
175 2, 1 | nagymérgesen csapta be az ajtót, hogy egy negyedóráig rezgett,
176 2, 1 | csengettyû.~Hát persze, hogy fülbevalót akart. Miért
177 2, 1 | napközben azt is megtudta, hogy a fülkifúrás egy bolhacsípésnél
178 2, 1 | rajta, õ türelmetlenkedett, hogy Gregorics Pál minél elõbb
179 2, 1 | férfiszemeknek veszélyesen, hogy azok még a mell pihegését
180 2, 1 | pletykázta a szörnyû eseményt, hogy Gregorics Pálnak viszonya
181 2, 1 | megállapítani nem lehet, de az tény, hogy a hírek szép lassacskán
182 2, 1 | a fiú? Mit keres az itt? Hogy került a Gregorics-udvarba?
183 2, 1 | kulcslyukán benézett, láthatta, hogy a különc Gregorics hasán
184 2, 1 | folytonosan. Sokszor megtörtént, hogy figyelmeztették: »Tegye
185 2, 1 | megszoktam, úgy megszoktam, hogy a kezemben kell lennie;
186 2, 1 | István, aki honvéd volt), hogy ebben az ócska esernyõben
187 2, 2 | már, Gregorics úr? Mit, hogy még nem hallotta? Hát egy
188 2, 2 | vizsgálat kerekedik, s kisül, hogy a nagy darab aranyat vigyázatlanságból
189 2, 2 | jósolgatták: »Az lesz a vége, hogy elveszi Wibra Annát, és
190 2, 2 | a vége. Ki fogad velem, hogy az lesz?«~Az is lett volna;
191 2, 2 | körülmény vágódott. Az egyik az, hogy Wibra Anna leesett egyszer
192 2, 2 | és kitörte a lábát, úgy, hogy egész életére sánta lett,
193 2, 2 | percében megígérte. Igaz, hogy a szakajtót nem a doktor
194 2, 2 | ez kellett Gregoricsnak, hogy örökké töprengjen, tépelõdjék.
195 2, 2 | napon?) De az se lehetetlen, hogy a rézedény volt tisztátlan.
196 2, 2 | Ráparancsolt a fölébredt fiúra, hogy szólítsa õt ezentúl tekintetes
197 2, 2 | afféle tréfa volt - mondá -, hogy apádra játszottam magamat.
198 2, 2 | El ne mondd senkinek, hogy megcsókoltalak. Mert nagy
199 2, 2 | Gregorics szakácsnéjáé.«~Sõt, hogy teljesen eláltassa a rokonokat,
200 2, 2 | egyik fiacskáját felkarolta, hogy õ fogja oskoláztatni. El
201 2, 2 | eladogatni. Azt beszélte, hogy egy nagy birtokot vett Csehországban.
202 2, 2 | valami rejtélyes, titokzatos, hogy a kis vörös emberke most
203 2, 2 | Egyik-másik ajánlkozott is, hogy szeretné egyszer elkísérni,
204 2, 2 | pénzzé fordította mindenét, hogy egy bankba tehesse, és odaadhassa
205 2, 2 | csodálatos hangok hallatára, hogy miféle szerzet, a babiloni
206 2, 2 | kikrõl azt hinné az ember, hogy az eszük a pige-játékon
207 2, 2 | emberke miatt. Azt beszélték, hogy az maga a pokolbeli sátán,
208 2, 2 | mennyre-földre esküdözött, hogy a rejtélyes öregnek lólába
209 2, 2 | Gyuritól, olyan nyaklevest, hogy orrán, száján vér buggyant
210 2, 2 | kis cselédem, a diákoknak, hogy nem mind arany, ami fénylik,
211 2, 2 | tudják, de tedd még hozzá, hogy némelykor arany lehet az
212 2, 2 | apabácsika. Már látom, hogy a névnapomra szánta… de
213 2, 2 | megkapod. De biztosítlak, hogy egyszer majd hozzád kerül
214 2, 2 | s voltaképpen oda céloz, hogy asszony halpaprikást nem
215 2, 2 | vagy pedig nem lehetetlen, hogy a szegedi halászok régi
216 2, 2 | mikor arra való a tyúk, hogy oktassa a csirkét - mentegetõzött
217 2, 2 | várost a különös történettel, hogy egy bolond vénember száz
218 2, 2 | bizalmasan:~- Fogadni mernék rá, hogy az öregnek a kobakjában
219 2, 3 | napon Besztercebányáról, hogy Gregorics Pál meghalt, egyszerre
220 2, 3 | Meghalok, Gyuri. Érzem, hogy meghalok. Gregorics tartotta
221 2, 3 | gondoskodott. Hiába minden, érzem, hogy meghalok. Fogadni mernék.~
222 2, 3 | halála és a késõbbi hírek, hogy soha többé nem kelt fel
223 2, 3 | értesíté a gazdasszonya, hogy a mentor is meghalt, küldjenek
224 2, 3 | többé szükség, jól tette, hogy elment, nem igen vette azt
225 2, 3 | zöldcsütörtökön történt, hogy az öreg úgy déltájban gyomorgörcsökrõl
226 2, 3 | Ancsura. Azt álmodtam, hogy ló lettem, s elvittek a
227 2, 3 | rám. Én pedig szepegtem, hogy melyik vesz meg. A Boldizsár
228 2, 3 | Ostobaság, higgye meg, hogy ostobaság. Az álom nem az
229 2, 3 | nyögdécselte a beteg -, érzem, hogy végem van, érzem. Csak annyi
230 2, 3 | fel a fiúnak, a Gyurinak, hogy rögtön jöjjön haza. A gyereket
231 2, 3 | baja, hanem annyira ideges, hogy nem szabad felbosszantani.
232 2, 3 | felbosszantani. Mondja csak odabent, hogy a sürgöny elment. ~Ez a
233 2, 3 | megkönnyebbült. Kiszámította magának, hogy mikorra jöhet meg a fiú.
234 2, 3 | egész tavaszig. Képzelhetni, hogy a megtepedt szõlõnek micsoda
235 2, 3 | Sztolarik úr. Azért hívattam, hogy átadjam megõrzés végett.~
236 2, 3 | Érdekesebb az, Sztolarik úr, hogy miképpen jutott az én apám
237 2, 3 | nagy szamár volt. Azaz, hogy csak jószívû ember volt,
238 2, 3 | borkereskedõ, természetes, hogy egyre molesztálta a grófot,
239 2, 3 | császárnak sincs annyi pénze, hogy azt megvehesse«. Hát egyszer,
240 2, 3 | béresszekéren Zemplénbe, hogy ezen az úton jusson a borhoz.
241 2, 3 | a borhoz. Hanem igaz-e, hogy nagyon jó? No, igyék még
242 2, 3 | mondd senkinek a világon, hogy miben jársz.~Hej, pedig
243 2, 3 | és azt úgy elcsinálják, hogy nem lehet ráösmerni.~- Csak
244 2, 3 | lesznek, jöjjenek el érte, hogy akkor elvihessék a katlant -
245 2, 3 | kõmûves csodálkozni látszott, hogy ilyen könnyen eleresztik.~-
246 2, 3 | alkalmakkor a kõmûvesek szemeit, hogy õk se találhassanak többé
247 2, 3 | többé oda, de az is igaz, hogy nem ötven forintot adtak
248 2, 3 | elé, várja be a Gyurit, hogy behozza a táskáját.~Ancsura
249 2, 3 | kétségbeesésében. Bevallja-e, hogy a sürgönyt nem küldte el
250 2, 3 | folytatta az alakoskodást, hogy jól van, kiküldi a Matyit.~
251 2, 3 | mikor a fiú megérkezik, hogy azzal is elébb tudjam.~Hát
252 2, 3 | ki az ablakot, Ancsura, hogy meghalljam a Matykó tülkölését.~
253 2, 3 | látszott, mintha jólesne neki, hogy a feje pántok között van.
254 2, 3 | latin szavakkal megtarkítva, hogy a gyomorfal átlyukadt, innen
255 2, 3 | Milyen csapás, milyen csapás, hogy nyáron kellett meghalnia!
256 2, 3 | meghalnia! Mindig imádkoztam, hogy télen haljon meg és ne nyáron,
257 2, 3 | ellenkezett a jámbor lélek, hogy övé a ház, az õ nevére van
258 2, 3 | meg Szegedrõl. (Jobb is, hogy elkésett, mert talán még
259 2, 3 | kendõ volt a mértéke annak, hogy õ mennyit emelkedett az
260 2, 3 | testvér, aki azt tartotta, hogy nem érdemes a kicsinységeken
261 2, 3 | különös - vélte Boldizsár -, hogy a szakácsnéjáról és annak
262 2, 3 | készpénzének kellett lennie. Félek, hogy ezzel valami suskus történt. ~
263 2, 4 | Mindig tapintatlan volt, de hogy a halála után is így kompromittáljon
264 2, 4 | mégiscsak kellett lenni, hogy megemlékezett róluk, de
265 2, 4 | oda lesz írva a sírkövére, hogy nemesember, a saját penicillusommal
266 2, 4 | örökösöknek, és kijelentette, hogy miután az õ nejének sohase
267 2, 4 | Sztolarikhoz a többi asszonyságok, hogy õk se fogadják el az örökséget,
268 2, 4 | Már itthon is feltûnt, hogy sehol semmiféle nyomot nem
269 2, 4 | Matykó aztán vallott is, hogy a megboldogult ura csak
270 2, 4 | csalafinta Gregorics Pál! Hogy becsapta a szegény rokonait!~
271 2, 4 | összes fekvõségeit. Világos, hogy annak a fattyúnak akarta
272 2, 4 | már csak mégse tehette, hogy egy tacskóra százezreket
273 2, 4 | boldogulttal, azt állította, hogy elõtte egy betû említést
274 2, 4 | mennyre-földre esküdözött, hogy egy árva garas pénze nincs,
275 2, 4 | lesz, mert nem bizonyos, hogy a ház jövedelmébõl képes
276 2, 4 | ha az lett volna a célja, hogy a fiú kapja meg összes pénzét,
277 2, 4 | látszott ugyan valószínûnek, hogy a pénz Ancsuránál legyen,
278 2, 4 | Ugyan hol étkezik, bácsi, hogy ilyen pompásan néz ki?~Kövéri
279 2, 4 | olyan ártatlanul tették, hogy mindenki értse a csalafintaságot.~
280 2, 4 | szinte azt kezdte óhajtani, hogy bárcsak nála lenne a negyedmillió,
281 2, 4 | gondoltak ki. Beszélték, hogy az öreg kiküldte a pénzt
282 2, 4 | alakjában. Olyat is locsogtak, hogy Gregorics Pálnak valahol
283 2, 4 | a kolompárostól jött ki, hogy Gregorics Pál a halála elõtti
284 2, 4 | öcsémuram. De hát miért vétette? Hogy valamit beletegyen. S ez
285 2, 4 | testvér! Most már hiszem, hogy megtaláljuk a kincset. Pali
286 2, 4 | valahová elásta az üstöt, hogy a pénzt elvonja tõlünk,
287 2, 4 | követi azt a tökfilkóságot, hogy a katlan árával adós marad.
288 2, 4 | szerencse az ilyen tényeknél, hogy a gonosztevõ mindég elhibázza
289 2, 4 | kolompáros visszaemlékezett, hogy az üstöt Matykó inas választotta
290 2, 4 | az neki? Félek, Matykó, hogy te magad jártál valami turpisságban
291 2, 4 | kellett a jámbor Matykónak, hogy az õ becsületében gázoljanak,
292 2, 4 | elmondott sorjába mindent, hogy a tisztaságát bizonyítsa:
293 2, 4 | sokért nem adom, fiacskám, hogy ilyen szépen kivágtad magadat
294 2, 4 | kolompáros mégis az árát kéri, hogy azt mondja, te vitted el.
295 2, 4 | is azt mondta mindenre, hogy nem tudom. Természetesen
296 2, 4 | ösmerem ám az egyiket!~- Hogy hívják?~- Hiszen ha a nevét
297 2, 4 | azt a nevezetes tréfát, hogy fölszaladt az orra tetejére.~
298 2, 4 | téglát adogató gyerek tudta, hogy most Pestet építi. Valahol
299 2, 4 | meg.~- Ej, azt se tudom, hogy kicsoda az úr.~- Hát majd
300 2, 4 | Prepelicza elgondolkozott, hogy ugyan mirõl lehet szó, hosszan,
301 2, 4 | volt? Úgy hát értem. Azaz hogy… (zavartan kezdte vakarni
302 2, 4 | aki megnyálazta elõbb, hogy lassabban égjen, aztán rágyújtott,
303 2, 4 | aki véletlenül rájött, hogy eladó portékája van, s érzi,
304 2, 4 | eladó portékája van, s érzi, hogy megjött rá az igazi vevõ.
305 2, 4 | szerencsét, Prepelicza András!«~- Hogy azt mondja, nem emlékszik
306 2, 4 | nem rossz ez a borocska? Hogy hordó-szaga van? Ej, uramfia,
307 2, 4 | no. Azt mondta az imént, hogy a szajkó is tud beszélni.
308 2, 4 | Prepelicza. Mindenbõl látom, hogy emberemre akadtam. És én
309 2, 4 | folytatta Gregorics Gáspár -, hogy a szajkó nyelvét bicskával
310 2, 4 | most azon kezd siránkozni, hogy kõ lesz a lelkén. Hát cipelje!
311 2, 4 | cipelje! Csak nem kívánja tán, hogy kétszáz forintot adjak és
312 2, 4 | hátra rakta, annak jeléül, hogy nem akar a pénzhez nyúlni.~-
313 2, 4 | erõteljesen vágta le az asztalra, hogy a talpa menten letört.~-
314 2, 4 | a szegény ember? Persze, hogy a másikat keresi fel. S
315 2, 4 | kõ esett le a szívérõl, hogy csak ötven-ötven forintot
316 2, 4 | Pali. Attól kezdett félni, hogy ezreket dobott oda a hallgatásért.~
317 2, 4 | egyenest, azzal az ajánlattal, hogy meg szeretné venni a Libanont.~
318 2, 4 | se mondott a szószékrõl, hogy ne említette volna benne
319 2, 4 | gondolná, milyen áron. De hogy jut önnek eszébe a Libanont
320 2, 4 | Sztolarik úr azt üzente, hogy minden órán várja a választ,
321 2, 4 | órán várja a választ, és hogy köszöni a becses küldeményt,
322 2, 4 | pincemesterének, aki a bort vitte, hogy reméli, simán lefolyik minden.
323 2, 4 | simán lefolyik minden. Hogy a bor fog-e lefolyni, vagy
324 2, 4 | tudta a pincemester.~Alig hogy elment a pincemester, nyomban
325 2, 4 | megtömött lúd, látszott rajta, hogy sietve jött.~- Tessék helyet
326 2, 4 | Csak azután jutott eszébe, hogy biz az tizenötöt se ér,
327 2, 4 | rajtok, Sztolarik azt hitte, hogy szél érte az öreg urat,
328 2, 4 | Selmecbányán.~El is határozta, hogy mindjárt holnap közli a
329 2, 4 | illetõségû munkásoktól, hogy Gregorics Pálnak, akinél
330 2, 4 | Hacsak nem megfoghatatlan az, hogy Prepelicza András nem szamár
331 2, 4 | Nem találja Gregorics úr, hogy ez egy igen szép mondás
332 2, 4 | szavát vette Sztolariknak, hogy neki adja a birtokot, tehát
333 2, 4 | egy csöppet sem titkolta, hogy Gáspár úr ma megint nála
334 2, 4 | licitáció így folyt napokig, hogy már az egész város kezdett
335 2, 4 | forintot és így tovább, tovább, hogy már a hajuk szála kezdett
336 2, 4 | fúrásokat, kereken kijelentette, hogy a besztercei föld gyomrában
337 2, 4 | õket! Az az egy bizonyos, hogy a Gyuri fiút nagy szerencse
338 2, 4 | bennök, ki hallott olyat, hogy akkor hajítsák el, mikor
339 2, 4 | arany.~Már éppen azt várta, hogy a Boldizsár ötvenezer forintját
340 2, 4 | Boldizsár ötvenezer forintját hogy üti le Gáspár ötvenkettõvel,
341 2, 4 | Gáspárnak ugyanis feltûnt, hogy Panyókiné, a harmadik testvér
342 2, 4 | Hát ez csak úgy lehet, hogy Panyókiné nem tud semmirõl,
343 2, 4 | Prepelicza ebben is elárulta, hogy nagyon okos ember. Mert
344 2, 4 | örökös adófizetõje lesz, hogy a harmadiknak ne szóljon.~
345 2, 4 | ostobaságnak kezdte tartani, hogy õk ketten Boldizsárral az
346 2, 4 | felköltik. Az bizonyos immár, hogy akármelyikök szerzi is meg
347 2, 4 | Boldizsár úr, és kijelentette, hogy visszaveszi a szavát a Libanon
348 2, 4 | is csinált, és belátja, hogy ötvenezer forintot nem ér
349 2, 4 | várta, míg találkozik vele, hogy legott felszólítsa a szerzõdés
350 2, 4 | Köszönöm, kedves Sztolarik úr, hogy mindjárt akkor nem fogott
351 2, 4 | kétségbeesett. Azt hitte, hogy a húr feszítésével õ rontotta
352 2, 4 | rontotta el a dolgot, érezte, hogy az egész város nevetni fogja
353 2, 4 | kiderült), s természetes, hogy mindjárt akkor felbontották
354 2, 4 | az üstöt rejtõ falat, de hogy mit találtak az üstben,
355 2, 4 | ugyanis akképpen kezdõdött, hogy Prepelicza András egy pár
356 2, 4 | kincsbõl azzal a fenyegetéssel, hogy különben mindent elbeszél
357 2, 4 | kölyke javára. Azt akarta, hogy drága pénzen vegyük meg
358 2, 4 | szegeket a katlanba. Jó, hogy idejöttél. Majd mindjárt
359 2, 4 | elverték a jámbor Prepeliczát, hogy az rögtön futott az orvoshoz,
360 2, 4 | ócskavasat rakott az üstbe, hogy õket bolonddá tegye és kifossza.~
361 2, 4 | csávában. De valószínû is, hogy õ csinálta a gonosz tréfát
362 2, 4 | mikor már mindegy volt, hogy ki veszti, ki nyeri, minthogy
363 2, 4 | bírta eltalálni. ~Azaz, hogy mégis! Örököltek a mesék.
364 3, 1 | egy garádics, ha nem az: hogy kit fog elvenni Wibra Gyuri?~
365 3, 1 | ismerősei mintegy érezték, hogy valami más fől a fejében,
366 3, 1 | embernek. A rendes szokás az, hogy az ember megszerzi először
367 3, 1 | tágasságtól olyan üresnek látszik, hogy okvetlen kell valakit belehozni.
368 3, 1 | olyasféle kérdést tett, hogy mikor olvassuk már nevét
369 3, 1 | miatta, vakarják a fejüket, hogy bolondot tettek, de okosabbá
370 3, 1 | lélek?~Barátjai azt hitték, hogy tudják, s váltig unszolták
371 3, 1 | és láss a kincseid után. Hogy hol keresd? Persze, hogy
372 3, 1 | Hogy hol keresd? Persze, hogy hol? Hiszen éppen ez az,
373 3, 1 | valamiben, és az sincs kizárva, hogy sohasem találod meg. Pedig
374 3, 1 | megcsikordulna a lépteid neszére. És hogy ez így legyen, csak egy
375 3, 1 | ezt, és sokszor óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna
376 3, 1 | viselnie. Egyik nap abban élt, hogy õ egy szolgálónak a fia,
377 3, 1 | törvénytelen. Érezni kezdte, hogy sokra vitte saját eszével,
378 3, 1 | vissza Besztercebányára, hogy nem létezõnek veszi ezentúl
379 3, 1 | bolondját. Nem engedem, hogy az aranyborjú örökké bõgjön
380 3, 1 | mindegy már. Ki-kivallogatja, hogy mikor a jó Gregorics Pál
381 3, 1 | akart neked adni valamit. ~Hogy világosodik, hogy szürkül
382 3, 1 | valamit. ~Hogy világosodik, hogy szürkül a homály. Apró fehér
383 3, 1 | elõadásából megállapítható, hogy bankutalványban kellett
384 3, 1 | mama szavából kitetszik, hogy õneki, fiának, akarta átadni
385 3, 1 | volt, ott volt, biztos, hogy ott volt! Egyszerre eléje
386 3, 1 | csónakról a szép szõke vízbe, hogy elrémült az öreg, hogy ígért
387 3, 1 | hogy elrémült az öreg, hogy ígért nagy jutalmat az esernyõért.~
388 3, 1 | akkor sem érhetné több, mint hogy az arcképét megfestik, de
389 3, 1 | meg is tehette, mert alig hogy eltávozott az ügyvéd és
390 3, 1 | ugyanabból a kottából énekelt, hogy az esernyõnél nagyobb dolgokat
391 3, 1 | azóta, de arra emlékszik, hogy a megboldogult öreg úr még
392 3, 1 | esküszik a derék asszonyság, hogy az esernyõ ott volt a halottnak
393 3, 1 | az ujjait szétfeszíteni, hogy kivegyék, helyébe tevén,
394 3, 1 | azt kellene tudnunk, hogy hol van most.~- Nyilván
395 3, 1 | öregebb emberek emlékeztek rá, hogy hajdanában Müncz Jónást
396 3, 1 | annál inkább valószínû, hogy õ volt, mert a város ócska
397 3, 1 | volt, azzal a hozzáadással, hogy a mezõk liliomai valamivel
398 3, 1 | elbeszélte fölfedezését, hogy a Gregorics Pál vagyona,
399 3, 1 | és kedélyesen ellenveté, hogy annyira még nem vitte, õ
400 3, 1 | Valami elõérzet súgja nekem, hogy most jó nyomon vagy, hogy
401 3, 1 | hogy most jó nyomon vagy, hogy megtalálod az örökségedet.~-
402 3, 1 | keresztény legenda a zsidókról. Hogy minden hosszúnapon elvész
403 3, 1 | fölkeresésére, s kisült, hogy az öreg Jónás megtébolyodott
404 3, 1 | hegyek közt, azzal csúfolják, hogy kánikulában megfagyott Bábaszéken
405 3, 1 | És bizonyosan tudja, hogy Münczné ott lakik?~- Egész
406 3, 2 | dolog voltaképpen úgy áll, hogy Bábaszék ama kolibri városkák
407 3, 2 | szegényes felföldi falvaktól, hogy a bírájukat polgármesternek
408 3, 2 | polgármesternek titulálják, s hogy az év egyik napján odahajtanak
409 3, 2 | világeseményeket, olyanformán, hogy az egyik részük történik
410 3, 2 | fújni a megyeháza felõl, hogy a kis nyolc-kilencszáz lakosú
411 3, 2 | azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf birkózást kifessem,
412 3, 2 | akarom röviden megjegyezni, hogy Bábaszék érdemes elöljárósága,
413 3, 2 | Müncz Jónásnéval aziránt, hogy átjöjjön lakni Bábaszékre,
414 3, 2 | szemben a kovácsmûhellyel, hogy minden átutazónak legott
415 3, 2 | Eleinte soknak visszatetszett, hogy a magisztrátus nem zsidót
416 3, 2 | de csak annyit mondhatni, hogy »a mi zsidóasszonyunk, a
417 3, 2 | elégedetleneket olyan argumentummal, hogy a Dávid parittyájából kirepült
418 3, 2 | méltóságteljes homlokzatához, hogy senki se tudott elmenni
419 3, 2 | Mindenki ösztönszerûleg érezte, hogy a kis gömbölyû anyóka beleszövõdik
420 3, 2 | Jó napot, ifiasszony. Hogy van, ifiasszony?~- Jól,
421 3, 2 | Jól, édes gyermekeim.~- Hogy megy a bolt, ifiasszony?~-
422 3, 2 | örültek, de úgy örültek, hogy az ifiasszony fürge, mint
423 3, 2 | egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik szemlátomást;
424 3, 2 | nép fogta magát (érezvén, hogy õ is szuverén), a fiatalságot
425 3, 2 | nem jött, bezzeg azokat is hogy lehurrogták az okosabbak
426 3, 2 | városi hatóság respektusa, hogy a határtagosításnál a messzetekintõ
427 3, 3 | Mégiscsak nagy dolog az, hogy Besztercérõl Bábaszékre
428 3, 3 | szólt újra az idegen -, hogy öreg esernyõi volnának.~
429 3, 3 | egy másik kovácslegény, hogy segítségére legyen üldözött
430 3, 3 | eszeveszetten a kalapácsával, hogy a tüzes szikrák kétölnyire
431 3, 3 | lépve, megfogta a kilincset, hogy maga elõtt eressze a vevõket,
432 3, 3 | mozdulatot.~- Biztosítom, hogy ön a kezébe se fogná.~Hõsünk
433 3, 3 | vevõivel, akkor újra ismétlé, hogy látni akarja az ócska holmikat.~-
434 3, 3 | hagyjon békét! Mondom, hogy nem önnek valók. Ez esernyõk
435 3, 3 | hasznavehetetlen lom és rongyok között, hogy nem érdemes értük felfáradni.
436 3, 3 | Igaza van, ha nem érti, hogy mért ajánlok öt forintot
437 3, 3 | hozzá, megtudtam véletlenül, hogy az a maga férjéhez került,
438 3, 3 | úr hírét. Nagyon örülök, hogy látom a tekintetes urat.
439 3, 3 | szegény tátiját. Istenem, hogy hasonlít hozzá és mégis
440 3, 3 | maga is föl akart menni, hogy segítségére legyen. ~- Nem,
441 3, 3 | tréfálkozva -, ha meglátná, hogy ketten megyünk fel a padlásra?~
442 3, 3 | törvényszéki elnök, azt mondja, hogy a kezében látta, biztosan
443 3, 3 | biztosan emlékszik rá.~- Hogy nézett ki?~- Piros volt
444 3, 3 | mennyre-földre esküdözött, hogy ehhez fogható tehenet még
445 3, 3 | borjú, aki szopni fogja, hogy nekem a tejelését dicséri
446 3, 3 | mindig nézegette a Bimbót, hogy új és új hibákat fedezzen
447 3, 3 | egy szóra, Müncz úr!~Arra, hogy a vevõjét elhíjják, ijedtében
448 3, 3 | vigyorgott Móricz. - Biztosítom, hogy igen jutányosan adom.~-
449 3, 3 | lehetnek a felsõségnél, hogy Bábaszék is megkapja egykor
450 3, 3 | röviden, mi járatban van, hogy ereklyének szeretné megszerezni
451 3, 3 | meglehetõsen leesett az álla, hogy ilyen csekélységrõl van
452 3, 3 | Tizennégy, tizenöt éve annak, hogy apám eltûnt, sok részlet
453 3, 3 | de azt bizonyosan tudom, hogy a fölkeresésére indulván
454 3, 3 | antikváriusnak, mert kisült, hogy Mohorai Vidnek volt a pecsétje,
455 3, 3 | Majd meg tetszik látni, hogy érdekesek.~- Az meglehet,
456 3, 3 | hallgatni. Podhrágyon megtudtam, hogy onnan Abellovára ment. Hát
457 3, 3 | máris gyanakodni kezdtem, hogy az öregem elméje elborult,
458 3, 3 | ugyanis elbeszélték nekünk, hogy az angyalos krajcárokat
459 3, 3 | Késõbb azonban kitûnt, hogy tévedtem a föltevésemmel.~-
460 3, 3 | három krajcárjával - tudván, hogy az angyalos krajcárok négyet
461 3, 3 | lehetséges, de bizonyos, hogy a két fiatal csaló bízta
462 3, 3 | bûnrészessé. Mégis valószínû, hogy már az esze nem volt egészen
463 3, 3 | itt, ellenben bizonyos, hogy az utána következõ faluban,
464 3, 3 | példabeszéd is lett, amint hallom, hogy: »Egyszer járt Sztrecsnyón
465 3, 3 | de az, mikor meglátta, hogy zsidó, kikergette. Nem volt
466 3, 3 | elvitte a búzaföldjére, hogy a madárijesztõt öltöztesse
467 3, 3 | Utána! Átugrott egy garádon, hogy hamarább átgázolhasson a
468 3, 3 | Engedje meg - szólt -, hogy utána futottam, de eszembe
469 3, 3 | futottam, de eszembe jutott, hogy egy jót tanácsot adhatok.~-
470 3, 3 | van most itt a vásáron, hogy kidoboltathatná a nagyságos
471 3, 3 | ügyvéd.~- Kidoboltathatná, hogy aki tud az évek előtti esetről
472 3, 4 | Adatik tudtára, akiket illet, hogy egy arany fülbevaló zöld
473 3, 4 | azt a sors úgy rendezé, hogy éppen olyan valaki találja
474 3, 4 | rá, nem dobhatja vissza, hogy egy utána következõ bocskor
475 3, 4 | lihegve azzal a jelentéssel, hogy ismeretlen, úri ruházatú
476 3, 4 | Konopka szenátor kifejtette, hogy a dolognak az a rendje,
477 3, 4 | tekintetes Géry Mihály urat, hogy a járási orvossal, aki fel
478 3, 4 | is elkezdett zsörtölõdni, hogy roppant fullasztó meleg
479 3, 4 | roppant fullasztó meleg van, s hogy köszvény hasogatja a kezét,
480 3, 4 | köszvény hasogatja a kezét, hogy a szenátori asztalnak mozog
481 3, 4 | rendeletet. Várta azalatt, hogy a többség döntsön. A többség
482 3, 4 | megelégedtek volna azzal is, hogy ott helyben a fa alatt,
483 3, 4 | csak azt akarták kikerülni, hogy ne vigyék keresztül az egész
484 3, 4 | csönd támadt.~- Szomorú az, hogy egy szenátor beszél így.
485 3, 4 | Biztosítom kegyelmeteket, hogy ama szegény hulla miatt
486 3, 4 | maradt, pláne olyanformán, hogy éppen csak a bûnöst ne érje
487 3, 4 | határozatilag kimondom, hogy a felhozott oknál fogva
488 3, 4 | akasztotta fel magát itt nálunk, hogy belekergesse a lakosságot
489 3, 4 | tanácstalanul harapdálta a bajuszát, hogy mit tegyen, mit mondjon
490 3, 4 | van.~Eközben észrevette, hogy az idegen úr távozni készül,
491 3, 4 | a levelezésében vagyon, hogy: Nem áll vala pedig minden
492 3, 4 | erõszakkal ott akarta tartani, hogy idõt nyerjen, míg eldõl
493 3, 4 | mégis bájosat.~- Köszönöm, hogy olyan jó volt. Kétszeresen
494 3, 4 | a topoly.~Gyuri érezte, hogy most szólnia kell valamit,
495 3, 4 | várna valamit. Talán azt, hogy az a láthatatlan kis harang
496 3, 4 | Végre is látta a leány, hogy a becsületes megtaláló nem
497 3, 4 | elfelejtettem volna az örömtõl, hogy én ezért… hogy is mondjam
498 3, 4 | örömtõl, hogy én ezért… hogy is mondjam csak…~Villámhirtelen
499 3, 4 | lett Mravucsán:~- Mit mond? Hogy ön a Wibra, a híres fiatal
500 3, 4 | dologról tanácskozunk odabent, hogy kicsi az eszünk hozzá. Oh,
1-500 | 501-806 |