Rész, Fejezet

 1  1,  3|               AZ ÚJ PAP GLOGOVÁN~Az új tisztelendõ úr beköltözött. Egyetlen
 2  1,  3|                számú javakat Glogovára tisztelendõ Bélyi János, bizony ott
 3  1,  3| kutyafilozófiával azt gondolta, hogy a tisztelendõ úr fogyasztja el elõle az
 4  1,  3|               Ez bizony a megboldogult tisztelendõ hagyatéka. Õutána maradt.
 5  1,  3|            hátha az égbõl nézi az öreg tisztelendõ, s kísérteni jön miatta.~
 6  1,  3|                õrzõt. De így is jó az, tisztelendõ úr.~Mosolygott, olyan rokonszenvesen
 7  1,  3|          nincsen gyapjú - jegyzé meg a tisztelendõ nevetve.~- Még az is van,
 8  1,  3|             tessék egy kicsit kijönni, tisztelendõ úr, hoztam valamit.~A pap
 9  1,  3|              mindig elfelejtem, hogy a tisztelendõ úrral beszélek… elhoztam
10  1,  3|             úrral beszélek… elhoztam a tisztelendõ úrnak a húgocskáját. Hová
11  1,  3|         ostorát. - Az Isten áldja meg, tisztelendõ úr! Gyí, Sármány!~János
12  1,  4|              azokon a víz lefolyjon. A tisztelendõ úr sorba kikérdezte.~- Nem
13  1,  4|           óriás vászontányér, melyet a tisztelendõ úr a kosáron talált. Kvapka
14  1,  4|                vihessék. Alig gyõzte a tisztelendõ úr az ajtót nyitogatni,
15  1,  4|           egyre jöttek.~- Jaj, lelkem, tisztelendõ úr, egy kis nyalánkságot
16  1,  4|               A szívünk kitûnõ, lelkem tisztelendõ úr, de a lisztünk bizony
17  1,  4|            hogy valami remek jószág.~A tisztelendõ úr hogyne engedte volna
18  1,  4|        avatkozni az egyház dolgaiba.~- Tisztelendõ atyuska - mondá -, a gyermekhez
19  1,  4|              van lelkünk. S végre is a tisztelendõ úr nem tudja a leánykát
20  1,  4|       tegnapelõtt.~- Most már értem.~A tisztelendõ úr, nehogy megázzék, behúzódott
21  1,  4|               furcsa alkotmányon, de a tisztelendõ testéhez nem férhetvén,
22  1,  4|          Srankóné -, de adja még hozzá tisztelendõ uram azt a pirosat is, hadd
23  1,  4|                a dialektikához, mint a tisztelendõ.~- Hogy akkor az esõ esett?
24  1,  4|                  Tegye meg, tegye meg, tisztelendõ uram - könyörgött, s míg
25  1,  4|              kérését.~- Úgy, úgy, édes tisztelendõ úr, a Srankó istenes ember
26  1,  4|              mi, amit tudunk, minket a tisztelendõ úr el nem ámít«, s addig-addig
27  1,  4|                a mennybolton, a fiatal tisztelendõ úr mégis kinyitá az esernyõt
28  4,  1|               nekem egyszer a glogovai tisztelendõ úr. Az esernyõ a húgomé,
29  5,  1|                 Majd mindjárt segítek, tisztelendõ úr, csak egy kicsit várjon.~
30  5,  1|               Támaszkodjék rám, kedves tisztelendõ úr - biztatta Gyuri. - Szerencsére
31  5,  1|                Csak egyet mondjon meg, tisztelendõ úr, hogyan került ide éjjel,
32  5,  1|        kisasszony, jót állok érte, s a tisztelendõ úr is kiheveri, ha egyet
33  5,  2|          mellette ül Veronka, és hátul tisztelendõ Bélyi János úr beszélget
34  5,  2|                elég lenne, de azt se a tisztelendõ úr nem tudja, se õ maga.~
35  5,  2|          Adameczné? - kérdezte mohón a tisztelendõ úr.~- Jaj, dehogy van, dehogy!
36  5,  2|           mindnyájan, hogy elveszett a tisztelendõ úr. Bizony isten, tüzet
37  5,  2|               gyenge szívem van, azt a tisztelendõ úr is elösmeri…~- Inkább
38  5,  3|          Adameczné behozta a levest, a tisztelendõ úr felkereste a vendégeket,
39  5,  3|                   Nem tudom.~- Van-e a tisztelendõ úrnak több testvére is?~-
40  5,  3|       feketekávénál: ~- Jobb volna, ha tisztelendõ úr maga nézne utána a kisasszonynak.
41  5,  3|           megtudjuk õtõle.~- Hol van a tisztelendõ úr? - kérdezte a bámészkodóktól.~-
42  5,  3|             hiába. Csakhamar odajött a tisztelendõ úr is. (Hallja maga, Gyuri,
43  5,  3|             szívem, sohasem szólok.) A tisztelendõ úr jól összeszidta Veronkát.
44  5,  3|                a csúnya, nagy lepke.~A tisztelendõ úr megértvén, amennyit érteni
45  5,  3|           egyházfi a parasztokat, de a tisztelendõ úr még bent maradt. Persze,