Rész, Fejezet

 1  2,  1|                 tíz évvel járt elõtted, a »madame«-hoz, már nem volna olyan
 2  3,  4|                  van szükségünk. A szegény madame…~Ez a kis félreértés éppen
 3  3,  4|                  fülbevaló immár megvan, a madame válla is megvan, csakhogy
 4  3,  4|                bajom se lett, de a szegény madame megütötte magát; istenem,
 5  3,  4|                   is lesz. Nagyon fáj még, madame Kriszbay?~Madame Kriszbay
 6  3,  4|                  fáj még, madame Kriszbay?~Madame Kriszbay felnyitotta eddig
 7  3,  4|                  útra kelnék, de a szegény madame Kriszbay…~- No, csak az
 8  3,  4|                    fog örömében -, mikor a madame egyszerre megmozdult a fekvõhelyén
 9  3,  4|                sóhajtott.~- Jaj istenem, a madame! - szeppent meg Veronka. -
10  3,  4|               Gyuri füle elkapkodott, hogy madame Kriszbay osztotta a Mravucsán
11  3,  4|                     ennélfogva - úgy vélte madame Kriszbay - el kell fogadni
12  3,  4|                   kellett mondania, hogy a madame egyenest Münchenbõl jõ hozzá
13  3,  4|                 Nagynehezen felcihelõdtek, madame Kriszbay jajgatott, nyögött,
14  3,  4|                 nagy kínnal a lépcsõkön.~A madame franciával vegyített német
15  3,  4|                 Mravucsánné karján lépkedõ madame Kriszbaynak: ~- Ló-e hát
16  3,  4| következetességével utánuk iramodott, mire madame Kriszbay elfelejtvén, hogy
17  3,  4|                ilyen fürge futamodásban.~- Madame, madame, mi lelte?~Nem felelt,
18  3,  4|                    futamodásban.~- Madame, madame, mi lelte?~Nem felelt, csak
19  3,  4|                    némi hús kívántatnék, s madame Kriszbay csupa csontokból
20  4,  1|                 akadt elégedetlen, az csak madame Kriszbay lehetett, aki az
21  4,  1|                  német finom társalgásban.~Madame Kriszbay kellemeseknek találta
22  4,  1|                  durva fatörzsbõl a mézga.~Madame Kriszbay sokszor elnevette
23  4,  1|                     A száraz tény az, hogy madame Kriszbay vidáman trécselt
24  4,  1|                nyelvét a vörös bor, miután madame Kriszbayt úgyis a pap tartja
25  4,  1|                    kitóduló szivarfüstért.~Madame Kriszbay felsikoltott, hihetõleg
26  4,  1|                    nem fejezhette be, mert madame Kriszbay asztalt bontott,
27  4,  1|           nevezetes epizódok is történtek. Madame Kriszbay, akit a saját szobájába
28  4,  2|                   végén voltak, csak még a madame rágcsálta a pirítós kenyereket.~
29  5,  1|               FÖLDHASADÉK ÉS A VÉN KÖRTEFA~Madame Kriszbay a vidéket nézte,
30  5,  1|            kellemes út esett az árnyékban. Madame Kriszbay ugyan örökké remegett,
31  5,  1|                    nyolcvan év előtt volt, madame, azóta elhaltak.~- Hát a
32  5,  1|                   amitől oly nagyon félt a madame, éppen olyan nagyon óhajtotta
33  5,  1|              hangulatával jöttek ki onnan. Madame Kriszbay az orrát fintorgatta: »
34  5,  1|              fejjel a keskeny gyalogúton a madame után.~Szoknyáit fölemelte
35  5,  1|                 még mi minden nem történt. Madame Kriszbayt is elhoztam. ~
36  5,  2|                     HÁROM ÜSZÖG~Ön ott ül, madame, a kocsin, nem tud semmirõl
37  5,  2|                   Hát most a fa alatt.~Ah, madame Kriszbay, érzem én jól,
38  5,  2|                   eltagadni.~Mindez csupán madame Kriszbayt foglalkoztatta,
39  5,  2|                   Bélyi János úr beszélget madame Kriszbayval, törve a gallusok
40  5,  3|           leültette õket jobbról és balról madame Kriszbay mellé, mikor egyszerre
41  5,  3|                   én is kérdezni - mondá a madame. - Hát nem az urakkal volt?~-
42  5,  3|                     Talán a konyhában van?~Madame Kriszbay bosszús arccal
43  5,  3|                  kapva-kapott az alkalmon, madame Kriszbay hasonlóan engedelmet