Rész, Fejezet

 1  2,  4|  hetvenhárom font papiros és öt-hat ügyvéd megette mindenüket.~A Gregoricsok
 2  3,  1|           kis Gyuri fiúból hírneves ügyvéd lett. Bölcs megyei urak
 3  3,  1|            egy gondolat, s a fiatal ügyvéd átfordult más emberré. A
 4  3,  1|             alig hogy eltávozott az ügyvéd és a tanácsbeliek, egy félóra
 5  3,  1|              a szent feszületet.~Az ügyvéd elfordult, egy-két lepergõ
 6  3,  1|            hiszem - lelkendezett az ügyvéd, ki éppoly könnyen hajlott
 7  3,  1|    kivetette holttestét a Garam.~Az ügyvéd szép arcán a kedvetlenség
 8  3,  3|          boltból egy percre sem.~Az ügyvéd egy ötforintost vett ki
 9  3,  3|          megakadt). Én Wibra György ügyvéd vagyok.~Most már az öreg
10  3,  3|             van! - sóhajtott fel az ügyvéd, aki ott állt a létránál
11  3,  3|       esernyõjét és továbbment.«~Az ügyvéd élénken ugrott fel:~- Ohó!
12  3,  3|             adat! - kiáltott fel az ügyvéd s kivett a tárcájából egy
13  3,  3|         Túlságosan jól - felelte az ügyvéd.~- Kidoboltathatná, hogy
14  3,  3|          Fölösleges - jegyzé meg az ügyvéd -, mert magam indulok Glogovára,
15  3,  3|    forintért is elmondtam volna.~Az ügyvéd elmosolyodott.~- Én meg
16  3,  4|               felelte mosolyogva az ügyvéd, kinek eszébe jutott a népmese -,
17  3,  4|           doktor vagyok, hanem csak ügyvéd.~A bakfis elszontyolodott
18  3,  4|            hogy éppen a leghíresebb ügyvéd találja meg a fülbevalóját.~
19  3,  4|           már valami, a leghíresebb ügyvéd a megyébõl és a legszebbik
20  3,  4|            fehérszemélynek. Igaz-e, ügyvéd úr?~- Nagy szerencse - felelte
21  3,  4|            szebb így. Hát nem igaz, ügyvéd úr?~- Szebb, szebb - veté
22  3,  4|            a parókiákon szépség.~Az ügyvéd igyekezett szóhoz jutni.~-
23  3,  4|                Miért ne? - mondá az ügyvéd egyszerûen. - A kocsi elég
24  3,  4|            riposztírozni kezdett az ügyvéd (hiszen mesterségéhez tartozik). ~-
25  3,  4|          legott elszalasztá a Wibra ügyvéd úr kocsijáért, mely a Münczné
26  4,  1|       oldalra kerül, a fiatal Wibra ügyvéd mellé, ki fõleg Veronkával
27  4,  1|       Glogova után kérdezõsködik az ügyvéd, unalmas-e nagyon?~Veronka
28  4,  1|         országában! - jegyzé meg az ügyvéd enyelgõ hangon, s fölkapván
29  4,  1|       Miféle esernyõé? - sürgeté az ügyvéd türelmetlenül.~- No, az
30  4,  1| szégyenlõsen. - Ugye, Wladin?~De az ügyvéd nem hagyta, hogy újonnan
31  4,  1|           Nem, nem - rázta fejét az ügyvéd, zavart tekintetét körüljártatva
32  4,  1|      köpenyed gallérját, Wladin!~Az ügyvéd elgondolkozott.~- Talán
33  5,  1|      valamit?~- Vétett - felelte az ügyvéd indulatosan.~- Ugyan mit?
34  5,  1|            gúnyoljon is! - szólt az ügyvéd kiérezhetõ keserûséggel. ~-
35  5,  1|             a besztercebányai híres ügyvéd) dúlva-fúlva, »hadd pusztuljon
36  5,  1|        György.~- A besztercei híres ügyvéd? Istenem, ilyen fiatal!
37  5,  1|        Igazán? Nem tréfál velem?~Az ügyvéd nem felelt mindjárt. Némán
38  5,  1|              azután felkiáltott, az ügyvéd karját megragadva:~- Istenem,
39  5,  1|         Istenem, az én Veronkám!~Az ügyvéd szelíden mosolygott, meghajtotta
40  5,  2|           vagy mi? - pattant fel az ügyvéd. - Én a régi esernyõnyélrõl