Rész, Fejezet

 1  1,  4|          ember volt. Az Istenrõl nem tudom, milyen, a Jézusról tudom.
 2  1,  4|            tudom, milyen, a Jézusról tudom. A Jézus ösmerõsöm, és mindenkinek
 3  1,  4|             és mindenkinek ösmerõse. Tudom, mit csinált, tudom, hogy
 4  1,  4|        ösmerõse. Tudom, mit csinált, tudom, hogy gondolkozott, még
 5  2,  1|             Ó, te kis bamba Karolin! Tudom, elhiszem neked, hogy csúnya,
 6  2,  2|            Mid fáj, édes fiam?~- Nem tudom, bácsika - nyöszörögte a
 7  2,  3|           kieresztem. Végem van. Nem tudom, mi lesz belõled, szegény
 8  2,  3|      mosolygott.~- Azt már én jobban tudom, mint ön, Sztolarik úr.
 9  2,  3|         gyûszûnyivel vagy két hétig, tudom, helyrejönne.« Mire elérzékenyült
10  2,  4|         csináltak a kõmûvesek?~- Nem tudom.~Gregorics Gáspár gúnyolódva
11  2,  4|            mondta mindenre, hogy nem tudom. Természetesen azt a két
12  2,  4|              bánja meg.~- Ej, azt se tudom, hogy kicsoda az úr.~- Hát
13  2,  4|            rajta keresztül.~- Azt is tudom - folytatta Gregorics Gáspár -,
14  3,  1|              keresztül.~- Bizony nem tudom, sohasem kérdeztem az apjától.~
15  3,  1|              Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék rá esküdni,
16  3,  3|           besztercei asszonyoknak.~- Tudom, tudom, de õneki nem volt,
17  3,  3|    besztercei asszonyoknak.~- Tudom, tudom, de õneki nem volt, ha jól
18  3,  3|           ostoba öreg fejem. Oh, oh, tudom már. Hogyne tudnám! Hallottam
19  3,  3|    emlékezetembõl, de azt bizonyosan tudom, hogy a fölkeresésére indulván
20  3,  3|   félelmetesebbre.~- Nem az történt. Tudom, mi történt.~- Ugyan?~-
21  3,  3| kidoboltathatná a nagyságos úr - nem tudom, jól címezem-e?~- Túlságosan
22  3,  4|            kérem, ilyet mondani! Nem tudom, melyik apostolnak a levelezésében
23  3,  4|       megijedt.~- Nem nagyon. Nem is tudom, hogy egyáltalán megijedtem-e.
24  3,  4|              jöttünk haza, pedig nem tudom, hogyan és mikor mehetünk.~-
25  3,  4|           Hogy ló-e a lovad, azt nem tudom - mondá -, de hogy te magad
26  4,  1|         tüdõgyulladást kap, vagy mit tudom én, milyen baja eshetik,
27  4,  1|               folt is van rajta, nem tudom, hány.~- Az alján köröskörül
28  4,  1|           baja, kisasszonykám?~- Nem tudom kikergetni a macskát, Mravucsán
29  4,  2|         fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan.
30  4,  2|        melyik a jobbik esze, azt nem tudom.~Hogy nem tökéletes egyik
31  4,  2|          kalapját.~- Befogjak?~- Nem tudom még. Hollá, kisleány! Fölkeltek
32  4,  2|            Veronka lábacskáihoz… Nem tudom én, hogy lesz ez egész Glogováig.~-
33  5,  1|            le hálámat önnel szemben? Tudom, el nem fogadna tõlem semmit…~
34  5,  2|             Jól van, jól, Adameczné, tudom, hogy búsult miattam, ösmerem
35  5,  2|             te se? Szamár! Ha én nem tudom, mit tudnál te, csirke.
36  5,  2|              meg, ha nincs. Csak nem tudom elolvasni. ~Sokat locsogott
37  5,  3|            termésre és mennyi?~- Nem tudom.~- Van-e a tisztelendõ úrnak
38  5,  3|           most már tudod?~- Most már tudom - felelte kurtán.~- Oh,
39  5,  3|          ajkát harapdálta. ~- Azt én tudom - szólt elhalón, csendesen -,