Rész, Fejezet

 1  1,  4|           Hiszen az lehetetlen! Oh, oh!~Srankóné megneheztelve
 2  1,  4|       Hiszen az lehetetlen! Oh, oh!~Srankóné megneheztelve
 3  2,  3|     megboldogultam sopánkodni: »Oh, de felséges nedv, oh, de
 4  2,  3|           Oh, de felséges nedv, oh, de remek jószág, jaj ha
 5  2,  4| hiacintus-példány virágzott. ~- Oh, a gazember… gazember! -
 6  3,  1|        ütött fejébe a gondolat. Oh, jaj! Ebben az esernyõben
 7  3,  3|      jött zavarba.~- No persze. Oh, oh! Ez az én ostoba öreg
 8  3,  3|       zavarba.~- No persze. Oh, oh! Ez az én ostoba öreg fejem.
 9  3,  3|        az én ostoba öreg fejem. Oh, oh, tudom már. Hogyne tudnám!
10  3,  3|       én ostoba öreg fejem. Oh, oh, tudom már. Hogyne tudnám!
11  3,  3|       mint a szentjánosbogarak. Oh, a jó fiú! - sóhajtá az
12  3,  3|        csapta össze a kezeit.~- Oh, édes tekintetes szívecském!
13  3,  3|  könnyezve nézett fel az égre). Oh, Jónás, Jónás mért tetted
14  3,  4|  polgármester.~- Természetesen, oh, természetesen. (Ki is lehetne
15  3,  4|     hogy kicsi az eszünk hozzá. Oh, oh, Veronka kisasszony,
16  3,  4|      kicsi az eszünk hozzá. Oh, oh, Veronka kisasszony, milyen
17  3,  4|       félek ezektõl a lovaktól. Oh, milyen rettenetesek voltak!
18  3,  4|         volna, hogy olyan szép. Oh, Szûzanyám, Szûzanyám! Most
19  3,  4|    menni a vasúti állomáshoz.~- Oh, úgy? Hát ez az izé… (meszelõrudat
20  5,  1|        mai álmom folytatását.~- Oh, a kis fecsegõ!~Kedves pajkosság
21  5,  1|    hosszabbítani sopánkodóra.~- Oh, szegény Wibra úr, milyen
22  5,  1|      fejszecsapások a közelben. Oh, hála neked, én istenem!
23  5,  1|  jutalmazni.~- Nagyon szívesen. Oh, hogyne. Csak a módokon
24  5,  1|     nevét imáimba foglalva. De, oh, én háládatlan, hiszen még
25  5,  2|  kertbõl egy kis petrezselymet. Oh, istenkém, de sovány nevelõnét
26  5,  2|      jelezte a diadalmasságot. (Oh istenem, de édes ez a mi
27  5,  2| esernyõtöket meglátni. Lehet?~- Oh, hogyne! - S nyomban rákiáltott
28  5,  2|       idõbarnította padok közt.~Oh, milyen szépek ezek a szegényes
29  5,  2|        a nyele volt? - kérdé.~- Oh, dehogy! Ez tömör ezüstbõl
30  5,  2|   érdeme; az kezdte a gyûjtést. Oh, vannak még hívõ keresztény
31  5,  3|       tudom - felelte kurtán.~- Oh, oh - szólt az elnök úr
32  5,  3|           felelte kurtán.~- Oh, oh - szólt az elnök úr csípõsen -,
33  5,  3|       pokol minden keserûségét. Oh, gyámatyám, higgye meg,
34  5,  3|    szétfoszlik, akárcsak a köd. Oh, édes kis kisasszonyunk!
35  5,  3|      réteken, kisírt szemekkel. Oh, istenem, hiszen világos.~
36  5,  3|         kapott a két kezével.~- Oh, mit tett velem? Mit tett?~-
37  5,  3|   elpirulva. - Hiába tagadná.~- Oh, istenem, semmit sem akarok
38  5,  3|    könnybe lábadtak a szemei.~- Oh, istenem, hiszen a nyelet
39  5,  3|     koszorúval, fehér ruhában. (Oh, de gyönyörû volt - kár,