Rész, Fejezet

 1  1,  1|           tíz napig, amikor aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi
 2  1,  2|            egyenes, igaz beszédû. Egyszerre rokonszenvet költött az
 3  1,  3|     parókiának?~De már erre aztán egyszerre akart beszélni mind a három.
 4  1,  3|            A szó »ha anyád élne«, egyszerre a homlokára zuhant, mint
 5  1,  4|       világon vagyok többé, mikor egyszerre valamely emberlakta telep
 6  1,  4|           a halottasház felé, hát egyszerre megint nagy záporesõ kerekedék,
 7  2,  1|       Gregorics Pál csontos keze, egyszerre elvörösödött s durcásan
 8  2,  3|       hogy Gregorics Pál meghalt, egyszerre kilelte a hideg, maga is
 9  2,  3|        vizet kért, folyton ivott, egyszerre felhajtott egy egész üveg
10  2,  3|          felszisszenése hangzott. Egyszerre a végrendelethez rohantak.~-
11  2,  4|       költött rá, míg élt, s most egyszerre kiapad a jólét forrása,
12  2,  4|            Hát adnék érte - s itt egyszerre fuldokló köhögés fogta el,
13  2,  4|       Gáspár ötvenkettõvel, mikor egyszerre meglepõ fordulat következett
14  3,  1|     tízforintos kereseteket írja, egyszerre csak rávigyorognak a kacskaringós
15  3,  1|            biztos, hogy ott volt! Egyszerre eléje toppant a tiszai jelenet,
16  3,  3|  Mravucsán uram, aki asztmatikus, egyszerre sebes, kurta lélegzeteket
17  3,  3|      odadöfni az idegennek, midõn egyszerre megvadult lovak rohanása
18  3,  3|        lúd. Künn az utcán azonban egyszerre élénken megragadta a Wibra
19  3,  3|       akarnak, nem jó barátitok -~egyszerre csak megint előtte állott
20  3,  4|           nótánál is hatalmasabb. Egyszerre beszûnik a dévaj ugrándozás,
21  3,  4|       Alig lépett néhányat, midõn egyszerre nevetni kezdett rá a porból
22  3,  4|           mit mondjon most, mikor egyszerre benyitott az ajtón Wibra
23  3,  4| itatóspapíros, fölszíja a téntát, egyszerre elnyelte a beállott zavart.~
24  3,  4|      darabig elgondolkodva, aztán egyszerre megfenyegette a két ujjával
25  3,  4|        örömében -, mikor a madame egyszerre megmozdult a fekvõhelyén
26  4,  1|        tudott, s a nagy szerencse egyszerre összemorzsolta. Valami merevedést
27  4,  1|       pajkos széláram bolondjában egyszerre eloltotta mind a két gyertyát.~-
28  4,  2|       egész Beszterce városa.~Itt egyszerre felkacagott keserûen:~»Azaz
29  5,  1|      elhalványodva, és a nevetése egyszerre elhalt. - Hogy én? - rebegte,
30  5,  1|          behajigálta a hasadékba. Egyszerre megijedt. Jaj, közte van
31  5,  1|        hall-e távoli kocsizörejt? Egyszerre eszébe jutott, hogy hátha
32  5,  1| elbeszélsz egymásután.~De Veronka egyszerre akart mindent elmondani,
33  5,  2|          be a völgybe, hipp-hopp, egyszerre csak kiugrik bogárhátú házacskáival
34  5,  2|   pofácskái meg voltak dagadva az egyszerre begyömöszölt palacsintáktól.~-
35  5,  2|         célnál: »Itt a semmi!«~De egyszerre felrázta egy kéz, mely a
36  5,  3|      madame Kriszbay mellé, mikor egyszerre csak észrevette, hogy hát
37  5,  3|     csodálatos volt, honnan támad egyszerre az a sok ember. Aki megéli
38  5,  3|    Szlávik György füzesei közt, s egyszerre csak eleibe toppant a Gongoly
39  5,  3|         bricska, hintó volt akkor egyszerre Glogován, hogy egy hétig