Rész, Fejezet

 1  1,  4|                 úgy van (már tudniillik Adameczné mondja), hogy a Szûz Mária
 2  1,  4|                 fecsegés az Adamacznéé! Adameczné szeret felhörpenteni a garatra,
 3  1,  4|             mellénykéjében (melyet maga Adameczné varrt annak idején), s a
 4  1,  4|              Öreg uzsonna táján elõjött Adameczné is, aki pedig nem sokba
 5  1,  4|          Szegény az ördög - pattant fel Adameczné -, mert lelke nincs. Nekünk
 6  1,  4|                  Azt én mondom, az öreg Adameczné. A harangozó meg jó arra,
 7  1,  4|           honnan vegyem én a fizetését?~Adameczné a csípõjére ütött két oldalról
 8  1,  4|                a mai nap történetét, az Adameczné ajánlatánál összecsapta
 9  1,  4|              összecsapta a kezeit:~- Az Adameczné? Az az öreg boszorkány?
10  1,  4|            jelenetre betört a konyhából Adameczné is kötényben, fõzõkanállal,
11  1,  4|           megharagudni.~- Ugyan, ugyan, Adameczné, nem szégyenli magát ilyen
12  1,  4|                érte jõ, oda kell adnom.~Adameczné jelentõségteljesen hunyorgatott
13  5,  2|                s ha a kapuban sírdogáló Adameczné föl nem sikolt:~- Szentséges
14  5,  2|             vagyunk. Nyissa ki a kaput, Adameczné.~Adameczné letörülte a könnyeit,
15  5,  2|           Nyissa ki a kaput, Adameczné.~Adameczné letörülte a könnyeit, keblébe
16  5,  2|           nyitni a kaput.~- Van-e ebéd, Adameczné? - kérdezte mohón a tisztelendõ
17  5,  2|            könnyeimmel.~- Jól van, jól, Adameczné, tudom, hogy búsult miattam,
18  5,  2|                Veronka gyanút fogott az Adameczné szavaitól és vallatóra fogta
19  5,  2|               kisasszony! Láttátok? No, Adameczné (szólt önmagához), lesz
20  5,  2|             elolvasni. ~Sokat locsogott Adameczné, jót is, rosszat is, de
21  5,  2|                volt a tanterem (az öreg Adameczné például még itt tanulta
22  5,  2|                 szomszéd szobából, hogy Adameczné vagy a Hanka egy egérre
23  5,  2|    templomkulcsot!~Térült-fordult a vén Adameczné a nagy templomkulccsal,
24  5,  2|               fapálcika volt; gondolom, Adameczné kérte el akkoriban a Veronkától.~(
25  5,  2|                 az elnök is:~- Ki az az Adameczné?~- Az öreg szakácsném, aki
26  5,  2|              rontott be a konyhába, hol Adameczné éppen palacsintát sütött
27  5,  2|          fölcsapódó lángon.~- Hallja-e, Adameczné, hova tette maga a templomi
28  5,  2|           templomi esernyõ régi nyelét?~Adameczné elõbb megsütötte a palacsintát,
29  5,  2|               Mit bánom én, mikor volt!~Adameczné nyugodtan öntött új tésztát
30  5,  2|           esernyõnyélrõl kérdezõsködöm.~Adameczné méltatlankodva csóválta
31  5,  2| palacsintatésztába nem esett belõlük.~- Adameczné! - kiáltott fel Gyuri az
32  5,  3|                úgy folyt tovább, mintha Adameczné el sem égette volna a régi
33  5,  3|               megterítettek az ebédhez, Adameczné behozta a levest, a tisztelendõ
34  5,  3|                 olvas elbújva.~Ott künn Adameczné panaszkodott, hogy kipang
35  5,  3|                a legjobban jajveszékelt Adameczné, a kezeit tördelve.~- Tudtam,
36  5,  3|                hiszen a nyelet elégette Adameczné!~- Az isten áldja meg érte,