Rész, Fejezet

 1  2,  1|          eszlek meg. No megállj, Ancsura, majd megbánod.~Ancsura
 2  2,  1|          Ancsura, majd megbánod.~Ancsura másnap ki akart lépni a
 3  2,  1|     legyeskedett egy idõ múltán. Ancsura megint el akart menni, de
 4  2,  1|     gyönyörû volt a kláris, hogy Ancsura ki se kötötte többé az incselkedések
 5  2,  2|           Ne beszélj bolondokat, Ancsura!~Gregorics mást gondolt,
 6  2,  3|   zabzsacskókat kért a gyomrára. Ancsura behozta a zabot és megigazgatta
 7  2,  3|          így szólott:~- Add ide, Ancsura, az esernyõmet, tedd ide
 8  2,  3|            Borzasztó álmom volt, Ancsura. Azt álmodtam, hogy ló lettem,
 9  2,  3|          tõle az oldalon. Érzem, Ancsura, itt veregetett meg. »Enyém
10  2,  3|       jövök.« Erre ébredtem fel, Ancsura. Borzasztó ez!~A rõt hajszálai
11  2,  3|    halálos verejték gyöngyözött. Ancsura egy kendõvel törülgette.~-
12  2,  3|      érzem. Csak annyi idõm van, Ancsura, míg az a kötõféket elhozza.
13  2,  3|    fiókjában, régi emlékei közt. Ancsura azt gondolta magában: »Fölösleges
14  2,  3|       aszút, és folytonosan írt. Ancsura egyetlen-egyszer kérezkedett
15  2,  3|            A februári termésbõl, Ancsura.~Ez még az apjától maradt
16  2,  3|      iránt.~- Jó ebédet készíts, Ancsura, jó ebédet. Mákos csík is
17  2,  3|      Mézzel legyen a mákos csík, Ancsura, mert a fiú úgy szereti.~
18  2,  3|           s vért kezdett hányni. Ancsura megijedt, sírásra fakadt.
19  2,  3|         hogy behozza a táskáját.~Ancsura a kezeit tördelte kétségbeesésében.
20  2,  3|       Vidd ki Matyinak a tülköt, Ancsura. (Egy óriási szarv lógott
21  2,  3|     kellett venni és kivinni, de Ancsura mostan még kevésbé merte
22  2,  3|             Nyisd ki az ablakot, Ancsura, hogy meghalljam a Matykó
23  2,  3|       Simogasd meg a homlokomat, Ancsura, a tenyereddel - lihegte
24  2,  3|           Behunyta a szemét, míg Ancsura rajta tartotta kezét a halántékain,
25  2,  3|         El van durvulva a kezed, Ancsura!~Azután hozzátette:~- Hanem
26  2,  3|        az bosszant. Állítsd meg, Ancsura, hamar, hamar…~Egy õsi óra
27  2,  3|     tompa, recsegõs ketyegéssel.~Ancsura egy székre állott, felágaskodván,
28  2,  3|       egy hörgés és egy zuhanás.~Ancsura leugrott és a hálószobába
29  2,  3|        dehogy bírt volna vele az Ancsura. Csak sírt, sírt, aztán
30  2,  3|          se sírt, csak a szegény Ancsura, aki közel se mert menni
31  2,  3|           De ha hátul volt is az Ancsura, mégiscsak õt nézték, szembetûnt
32  2,  4|  említést se tett semmi pénzrõl; Ancsura mennyre-földre esküdözött,
33  2,  4| egyben-másban legalább a fiúnál. Ancsura bérbe adta az örökölt házat,