Rész, Fejezet

 1  2,  1|   Radványszkyra.~Radvánszky tíz forintot ad a jegyért, Gregorics
 2  2,  2|       szívvel fizette ki a száz forintot Börcsök Jánosnak, habár
 3  2,  2|        egy bolond vénember száz forintot adott az esernyõ kihúzásáért.
 4  2,  2|          Ostobaság! Van is száz forintot érõ vászon a világon. Piros
 5  2,  3|      semmire, csak a bõre ér öt forintot.« Amint így alkudoznak felettem,
 6  2,  3|        Hát érdemes. Ötven-ötven forintot kapnak, ha ma éjjel egy
 7  2,  3|         is igaz, hogy nem ötven forintot adtak érte, százszor annyit.~-
 8  2,  3|         hagyott az öreg kétezer forintot.~Hagyott továbbá mindazon
 9  2,  3| udvarolt, egyenként két-kétezer forintot. S ilyen asszonyságot név
10  2,  3|        összeget pedig, húszezer forintot o. é.-ben odacsatolta készpénzben
11  2,  4| Sztolarik úr a Gyurinak harminc forintot havonkint.~A Gregorics-testvérek
12  2,  4|       ropogós tízforintost. Egy forintot kapott az, aki vitte.~Erre
13  2,  4|       kívánja tán, hogy kétszáz forintot adjak és ne követ, hanem
14  2,  4|         öcsém maguknak?~- Ötven forintot egynek-egynek.~- Igen helyes,
15  2,  4| szívérõl, hogy csak ötven-ötven forintot adott nekik a Pali. Attól
16  2,  4|          adnék érte tizenötezer forintot. Hm, az csinos összeg. Gregorics
17  2,  4|         igenis megadok húszezer forintot a Libanonért. Akár ki is
18  2,  4|        vevõ akadt, aki húszezer forintot ígér a Libanonért.~Valóságos
19  2,  4|     megért a titok kétszázötven forintot, bizonyosan megad érte valamit
20  2,  4|        a Libanont. Huszonötezer forintot adok a Libanonért.~Sztolarik
21  2,  4|    Boldizsár, ráígért háromezer forintot és így tovább, tovább, hogy
22  2,  4|         belátja, hogy ötvenezer forintot nem ér meg.~- Semmi az -
23  3,  3|      érti, hogy mért ajánlok öt forintot rongyos esernyõk látásáért.~-
24  3,  3|         Az, az! Aki két-kétezer forintot hagyott a besztercei asszonyoknak.~-
25  3,  3|       nekem nem hagyott kétezer forintot. Jaj, én már akkor is öreg
26  3,  3|         és ígérje neki az ötven forintot. Ne menjek soha az égbe,
27  3,  3|      engedett a tehén árából öt forintot.~Ez még kevés lehetett Móricnak,
28  3,  3| hangulatában megint engedett öt forintot.~Még ez is kevés lehetett
29  3,  3|  csekélységrõl van szó.~- Ötven forintot ajánlok fel, ha útba igazít,
30  3,  3|   magamat. A patvarba is, ötven forintot. Egy forintért is elmondtam
31  3,  3|        míg csak láthatta. »Ezer forintot is adott volna!« - tűnődék,