Rész, Fejezet
1 1, 3| küszöbön.~- Hopp, Jankó. Jaj, de megnõttél! Ejnye, de
2 1, 4| hagytam az eszterhaj alatt. Jaj, annak vége van!~Mint az
3 1, 4| ámult-bámult, amint egyre jöttek.~- Jaj, lelkem, tisztelendõ úr,
4 1, 4| kis angyalkát meglátni? Jaj, azt mondják, hogy valami
5 2, 2| Gregorics felkiáltott: »Jaj, az esernyõm!« Arcán síri
6 2, 3| megveregeti a lapockámat. Jaj, még most is fáj tõle az
7 2, 3| nedv, oh, de remek jószág, jaj ha a szegény beteg feleségem
8 2, 4| megborzongott a háta ijedtében. Jaj, ha most a csiga elszakadna!~-
9 3, 1| volna Gyurit az ágyához.~- Jaj, de nehezen várt, meghalni
10 3, 1| ütött fejébe a gondolat. Oh, jaj! Ebben az esernyõben volt
11 3, 3| hagyott kétezer forintot. Jaj, én már akkor is öreg voltam,
12 3, 4| lekapcsolódott az egyik fonat.~- Jaj, a hajam! - sikoltott fel
13 3, 4| voltak! Ha látta volna! Jaj, egy tapodtat se megyek
14 3, 4| fekvõhelyén és nagyot sóhajtott.~- Jaj istenem, a madame! - szeppent
15 3, 4| megborzongott a kis bakfis.~- Jaj, én a világért se megyek
16 3, 4| hogy én vagyok Mravucsánné. Jaj, szívem, kisasszonykám,
17 4, 1| a száját, fölkiáltván:~- Jaj, harap odabent a torkomban
18 4, 2| Azon keresztül kell esni.~- Jaj, néni, néni! Miket beszél,
19 5, 1| vált bástyafal alatt.~- Jaj, de felséges virág!~A vén
20 5, 1| Kézzel-lábbal ellenkezett János.~- Jaj, szentem, dehogy marad,
21 5, 1| hasadékba. Egyszerre megijedt. Jaj, közte van a Veronkáé is.
22 5, 1| vagyok. Nincsen semmi bajom. Jaj, mennyit aggódhattál. De
23 5, 1| De a kocsink, az eltört. Jaj, ha láttad volna a lovainkat.
24 5, 1| emelkedett, orrcimpái mozogtak… Jaj, mindjárt eltörik a mécses!~-
25 5, 1| és némileg eltakarta.~- Jaj, úgy szégyenlem magamat -
26 5, 2| mohón a tisztelendõ úr.~- Jaj, dehogy van, dehogy! Kinek
27 5, 2| pallos nem olyan szörnyû így. Jaj, mit fog felelni?~- Azt
28 5, 2| ismerõsen, csak az ezüst nyele, jaj az ezüst nyele ragyogott
29 5, 3| kérdé Gyuri.~- Sírt.~- Jaj nekem! - sziszegte kétségbeesve.~-
30 5, 3| vacsoráján az erdészné… jaj, az erdészné fecsegte el,
|