Rész, Fejezet

 1  1,  2|       sziklák, amelyek rájok néznek. Szinte nem illenék e szép sziklákat
 2  1,  2|             öntözgeti egy köcsögbõl.~Szinte még most is elõttem van
 3  1,  3|           kutya szelíden, szomorúan, szinte könyörgõ szemekkel látszott
 4  1,  3|         különválasztani, s mikor már szinte sikerült egyet-egyet felismerni,
 5  1,  4|            megtörténik, a tikkasztó, szinte természetellenes meleg után
 6  1,  4| összebeszéltek volna, együtt mentek. Szinte így várta már ezt az ember.
 7  2,  1|             a rokonokat:~- Semmi az. Szinte természetes. Hiszen sohase
 8  2,  3|          bõrnek a rendes nedvessége, szinte porzott, hámlott.~A beteg
 9  2,  4|          ravasz Gregorics Gáspár már szinte azt kezdte óhajtani, hogy
10  2,  4|             urad rendelte volna azt? Szinte hihetetlen! Mire való lett
11  2,  4|          Igen helyes, nagyon helyes.~Szinte kõ esett le a szívérõl,
12  2,  4|          nézett maga elé a levegõbe, szinte egy negyedóra hosszáig,
13  3,  3|             még jobban csodálkozott, szinte kedve lett volna kidülleszteni
14  3,  3|              létránál tanácstalanul, szinte megdermedve, mint Marius
15  3,  3|       jutalmazott oly csekélységért. Szinte szégyenlem magamat. A patvarba
16  3,  4|            gallérjába húzta a fejét, szinte eltûnt, mint a felkorbácsolt
17  3,  4|           felelte Gyuri felrezzenve, szinte gépiesen.~Mravucsán a fejét
18  3,  4|      mosolyogva vette észre, hogy ez szinte kellemesen érinti.~El sem
19  4,  1|             aminõ a Mravucsáné volt, szinte azt lehetett volna hinni,
20  4,  2|          illanó álom részletein. Még szinte látni vélte a foszladozó
21  4,  2|           fel a szolgáló.~- Úgy? Már szinte azt hittem, nem tetszett
22  5,  1|            smaragdzöld tisztásokkal, szinte olyan, mint egy angol park,
23  5,  1|     változatos, a hatalmas páfrányok szinte a fák derekáig nőnek, a
24  5,  1|            hátrafordult, meglátta és szinte kedve lett volna megsiratni
25  5,  1|          vihartört gallya lecsüngött szinte a földig és némileg eltakarta.~-
26  5,  2|          juthatsz örökségedhez?~- Az szinte kizártnak látszik.~- Úgy?
27  5,  3|     gyámatyám, higgye meg, hogy most szinte kicsiségnek tetszik elõttem
28  5,  3|           mind a falu felé futottak. Szinte csodálatos volt, honnan
29  5,  3|             mondta el az igent, hogy szinte zúgott a nagy boltívek alatt,