Rész, Fejezet

 1  2,  4|          hárman is:~- Az bizony a Prepelicza András lesz. Annak a bajusza
 2  2,  4|      csiga elszakadna!~- Hopp hó, Prepelicza! - kiáltotta utána. - Megálljon!
 3  2,  4|         Jó vagy rossz? - firtatta Prepelicza a magasból.~- Nagyon jó.~-
 4  2,  4|     okoskodjék! Jöjjön le rögtön, Prepelicza. Nem bánja meg.~- Ej, azt
 5  2,  4| vizitkártyára azon módon lecsapta Prepelicza a kalapácsot meg a malterozó
 6  2,  4|              Tud-e maga beszélni, Prepelicza?~Prepelicza elgondolkozott,
 7  2,  4|        maga beszélni, Prepelicza?~Prepelicza elgondolkozott, hogy ugyan
 8  2,  4|  titokzatos dolguk.~- Az üsttel! (Prepelicza szája nyitva maradt a meglepetéstõl.)
 9  2,  4|  kukorékolna is egyet: »Jó napot, Prepelicza András. Kikirikí! Megtaláltad
10  2,  4|         Megtaláltad a szerencsét, Prepelicza András!«~- Hogy azt mondja,
11  2,  4|           nem emlékszik az üstre, Prepelicza? Ej, ej! Hát olyan bolond
12  2,  4|         ki? Egyébiránt jól teszi, Prepelicza, jól teszi. Magam is talán
13  2,  4|     beszéd volt. Maga okos ember, Prepelicza. Mindenbõl látom, hogy emberemre
14  2,  4|         minthogy maga nem szajkó, Prepelicza…~- Nem, nem - hebegte Prepelicza
15  2,  4|  Prepelicza…~- Nem, nem - hebegte Prepelicza szemérmetesen. ~- Bicska
16  2,  4|      olyan kedvesek.~- No, mi az, Prepelicza? - kérdé Gregorics csodálkozva. -
17  2,  4|        lelkére. Ne legyen gyerek, Prepelicza!~Prepelicza elmosolyodott
18  2,  4|        legyen gyerek, Prepelicza!~Prepelicza elmosolyodott erre, de a
19  2,  4|          vágta ki.~- Hát jól van, Prepelicza. - Nem kell ezért mindjárt
20  2,  4|       vele a palackot.~- Fizetek.~Prepelicza elnevette magát.~- No, no!
21  2,  4|       Isten neki! Megvan az alku.~Prepelicza most már körülményesen elbeszélte
22  2,  4|           egyszerû volt. A jámbor Prepelicza könnyen megtudott annyit
23  2,  4|    valamit a másik is, minélfogva Prepelicza András vasútra ült, és felkereste
24  2,  4|           megfoghatatlan az, hogy Prepelicza András nem szamár ember.~-
25  2,  4|     Panyókiné nem tud semmirõl, s Prepelicza András neki nem adta el
26  2,  4|        neki nem adta el a titkot. Prepelicza ebben is elárulta, hogy
27  2,  4|          falat, s féken tartván a Prepelicza nyelvét, egész hallgatagon
28  2,  4|          akképpen kezdõdött, hogy Prepelicza András egy pár hónap múlva
29  2,  4|        nem szégyenli - jegyzé meg Prepelicza a prókátornál -, én ugyan