Rész, Fejezet
1 2, 3| már én jobban tudom, mint ön, Sztolarik úr. De igyék
2 2, 4| kíváncsi lett.~- Mit nevez ön nagyon-nak? Mit szándékoznék
3 3, 1| lennie. Igazán nem sejt ön felõle semmit?~Nem sejtett
4 3, 1| jelentékeny adatot.~- Az ön atyja így szólt elõttem
5 3, 1| szavait Gyurihoz intézve. - Az ön apjának volt egy vörös esernyõje,
6 3, 3| mozdulatot.~- Biztosítom, hogy ön a kezébe se fogná.~Hõsünk
7 3, 3| valami különbet is láthatna ön.~- Nos, pedig igen egyszerû
8 3, 3| igen, kezdem már érteni az ön terjengõsségét. Az esernyõ
9 3, 4| Ah, uram - szólt mohón -, ön engem keres?~- Ha ön a polgármester.~-
10 3, 4| ön engem keres?~- Ha ön a polgármester.~- Természetesen,
11 3, 4| foroghat fenn ilyen eset.~- Ön nem is álmodja talán, kié
12 3, 4| Mravucsán:~- Mit mond? Hogy ön a Wibra, a híres fiatal
13 3, 4| Hazajönnie? Ki tiltaná meg?~- Hát ön nem tudja?~- Ki? - kérdé
14 4, 1| összecsapta a kezeit.~- Hogyan? Ön hát nem tudja? Igazán nem
15 4, 1| Nos - kérdé Veronka -, ön, látom, nem is hiszi?~-
16 4, 2| akasztva lógott le a nyakáról.~»Ön Wibra úr?« - kérdé az aggastyán.~»
17 4, 2| az aggastyán.~»Igen, és ön?«~»Én Szent Péter vagyok.«~»
18 4, 2| nyilatkozatot akarok aláírni az ön javára.«~»Az én javamra?«~»
19 5, 1| keserûséggel. ~- És biztos ön abban, hogy csakugyan kosarat
20 5, 1| visszaesem.~- Teringette! Ön kutya állapotban van! És
21 5, 1| Nem fogom megenni.~- Ön, úgy látszik, a mûveltebb
22 5, 1| valamije van a kocsimon.~- Az ön kocsiján?~- Amirõl ön nem
23 5, 1| Az ön kocsiján?~- Amirõl ön nem tud, és amivel engem
24 5, 1| tette össze.~- Illetõleg az ön Veronkája - javította ki
25 5, 2| HÁROM ÜSZÖG~Ön ott ül, madame, a kocsin,
26 5, 2| megsúgja bizalmasan: »Az ön növendéke menyasszony lett.«
27 5, 2| keresztlevelemet, mely az ön gyámi iratai közt megvan.
28 5, 3| mert az esernyõt akarja ön elvenni és nem engem. Érti-e
|