Rész, Fejezet
1 1, 2| És hány éve van itt? - kérdé erre a szolgabíró élénkebben.~-
2 1, 3| copfját.~- Hogy-hogy? - kérdé a pap megütközve.~- Egy
3 1, 3| szóljon valamit.~- Meghalt? - kérdé aztán nagy sokára. - Lehetetlen
4 2, 4| No, mi az, Prepelicza? - kérdé Gregorics csodálkozva. -
5 2, 4| Miért volna olyan különös? - kérdé ez megütõdve.~- Mert éppen
6 3, 1| polgármester úr?~- Miféle üreg? - kérdé a haldokló, aki már elfelejtette,
7 3, 3| Széna-e, vagy szalma? - kérdé, amint végre meglátta háttal
8 3, 4| Glogovára.~- Oda megy? - kérdé Veronka meglepetve.~- Igen.~
9 3, 4| Hát ön nem tudja?~- Ki? - kérdé Gyuri csodálkozva.~- Az
10 4, 1| megmaradt.~- És megvan? - kérdé mohón.~- De meg ám. Úgy
11 4, 1| halotté.~- Gazdag a pap? - kérdé halkan, kísértetiesen villogó
12 4, 1| esernyõnkrõl beszélnek? - kérdé elfogulatlanul, kedvesen,
13 4, 1| gúnyosan mosolygott.~- Nos - kérdé Veronka -, ön, látom, nem
14 4, 1| elkomorodott.~- Megsértettem? - kérdé szelíden, bûnbánattal.~-
15 4, 1| Korán indulunk reggel? - kérdé.~Pajkos engedelmességgel
16 4, 2| nyakáról.~»Ön Wibra úr?« - kérdé az aggastyán.~»Igen, és
17 4, 2| Hogyan? Kosarat kapott? - kérdé Veronka, elõretolva a kíváncsi
18 5, 1| érdeklõdött.~- És mi lett vele? - kérdé a korcsmárostól.~- Biz a
19 5, 1| háborodik fel a szellem? - kérdé nevetve.~- Nem, mert az
20 5, 2| gránátosok.~- Kinek a háza ez? - kérdé Gyuri hátrafordulva.~- Ott
21 5, 2| különösnek látszott.~- Elhozta? - kérdé tapogatózásképpen.~- El.~
22 5, 2| jönnek.~- Ej, mi jöhetne? - kérdé bizonytalan hangon Gyuri.~-
23 5, 2| lett, s a falra mutatva, kérdé:~- Nem tudod, mi van odaát? ~-
24 5, 2| Mindig ez a nyele volt? - kérdé.~- Oh, dehogy! Ez tömör
25 5, 2| megtartották a régi nyelet is? - kérdé éledõ reménységgel.~- Nemigen -
26 5, 3| elõtt.~- Szomorú volt-e? - kérdé Gyuri.~- Sírt.~- Jaj nekem! -
27 5, 3| kezdett.~- Hol van a tûz? - kérdé tompán.~- Ne ijedjen meg,
|