Rész, Fejezet
1 1, 1| mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt
2 1, 3| nézték és azt mondták: »Istenem, milyen fiatal és már pap«.
3 1, 3| fogom nevelni. De mibõl? Istenem, mibõl? Hiszen magamnak
4 1, 4| elragadtatva felkiáltott: ~- Istenem, hogy bírta ilyen szépre
5 1, 4| megmozdult és felsóhajtott:~- Istenem, hol vagyok?~Lõn nagy ámulás-bámulás,
6 2, 1| a fia! Milyen század ez, Istenem uram! Egy bolha nagyobbat
7 2, 3| nem küldte el a fiúnak? Istenem, milyen nehezen várja.~Nem
8 2, 3| mai világban imádkozni? Istenem, milyen csapás! Az a két
9 3, 2| vízbe Pelsõcöt. (Pedig én istenem, hiszen nem lehet minden
10 3, 3| Ösmertem a szegény tátiját. Istenem, hogy hasonlít hozzá és
11 3, 4| megtörte a csendet.~- Ó, istenem, majd elfelejtettem volna
12 3, 4| madame megütötte magát; istenem, talán baja is lesz. Nagyon
13 3, 4| leugrottam, nemcsak a fülbevaló. Istenem, mit csináljak?~- Eressze
14 3, 4| hóbortos szélmalom, mert istenem, egy városban mindennek
15 3, 4| nagyot sóhajtott.~- Jaj istenem, a madame! - szeppent meg
16 3, 4| nyájas világban szokás.~- Ó, istenem, igaz-e, amit hallottam?
17 4, 1| ragasztanának helybeli levelekre. Ó, istenem, istenem, mikor lesz már
18 4, 1| helybeli levelekre. Ó, istenem, istenem, mikor lesz már egészen
19 5, 1| közelben. Oh, hála neked, én istenem! Segítsen rajtam jó ember,
20 5, 1| besztercei híres ügyvéd? Istenem, ilyen fiatal! Örülök, uram,
21 5, 1| ügyvéd karját megragadva:~- Istenem, az én Veronkám!~Az ügyvéd
22 5, 2| jukkerkisasszonyok szokták. Istenem, istenem, mit fognak mondani
23 5, 2| jukkerkisasszonyok szokták. Istenem, istenem, mit fognak mondani a faluban,
24 5, 2| jelezte a diadalmasságot. (Oh istenem, de édes ez a mi nyelvünk!)~
25 5, 3| réteken, kisírt szemekkel. Oh, istenem, hiszen világos.~Egy csomó
26 5, 3| Hiába tagadná.~- Oh, istenem, semmit sem akarok eltagadni.
27 5, 3| lábadtak a szemei.~- Oh, istenem, hiszen a nyelet elégette
|