Rész, Fejezet

 1  1,  3|          elõle az ennivalót. Úgy ám, de õ adta a tekintélyt
 2  1,  3|        hogy ez se valami különös ám a világrendben, ha a kiscsirkébõl
 3  1,  3|      rákiáltott:~- Aztán átadtam ám, ami átadni való volt!~Felocsúdott
 4  1,  4|           hogy mibe kerül.~- Úgy ám - szólt Srankóné -, de adja
 5  1,  4|    szegény boldogultam. Nem volt ám az érdemetlenebb ember,
 6  1,  4|     istenes ember volt. Nem igaz ám az a sok pletyka, amit róla
 7  2,  1|          párta (mert súlyos dísz ám ez is egy kis idõ múltán),
 8  2,  1|  megmaradt.~- De aztán megtartsa ám az ígéretét a tekintetes
 9  2,  4|        mint a többi kilenc volt.~Ám a Gregorics-testvérek öröme
10  2,  4|    mártásban.~- Csakhogy ösmerem ám az egyiket!~- Hogy hívják?~-
11  2,  4| elgondolkozott.~- Hja, nem lehet ám azt olyan gyorsan csinálni.
12  3,  3|         engedjük kivinni«… Tudja ám a leckéjét a messzetekintõ
13  3,  4| kényelmes, jól felférünk.~- Igen ám, csakhogy szabad-e?~- Hazajönnie?
14  3,  4|     lépés, asszonyság. Nem harap ám az a kutya. Csiba te, Garam!
15  3,  4|          nem bírja a terhet? Nem ám, mert a teher nehéz. Hogy
16  3,  4|          kihúzni a talyigát? Nem ám, mert belement a kerék a
17  4,  1|        Hogy volt?~- Gácsi posztó ám ez, olyan erõs, hogy a víz
18  4,  1|       kellene ezt megnézni.~- Az ám, de vajon sokba került-e? -
19  4,  1|            kérdé mohón.~- De meg ám. Úgy õrzik azt a glogovai
20  4,  2|         Az bizony becsámpáskodik ám a hálószobába, és maga fûzi
21  5,  1|          Mert a farkasnak is van ám magához való esze és bizonyosan
22  5,  2|     szívét, de most aztán lásson ám valami ebédhez, de gyorsan,
23  5,  2|       Hanem az a fiatalúr csinos ám, aki velök jött, hogy hol
24  5,  2|          a vízbe fúlt (nem lehet ám az Istent megvesztegetni).~-
25  5,  2|      neki.8 Mert gyönyörû gyerek ám a Matykó…~Gyuri türelmetlenül
26  5,  3|          maga, Gyuri, ne szóljon ám a bátyámnak az esernyõ felõl.