Rész, Fejezet

 1  2,  3|              hogy melyik vesz meg. A Boldizsár bátyám felnyitotta a szájamat,
 2  2,  3|          segíthetett volna a dolgon. Boldizsár testvér csakhamar ott termett,
 3  2,  3|             éjjel ért oda, mikor már Boldizsár és Gáspár átkutattak, összeturkáltak
 4  2,  3| lélegzetelfojtva hallgattak idáig, s Boldizsár testvér, vagy néha Gáspár
 5  2,  3|              De különös… de különös!~Boldizsár testvér, aki azt tartotta,
 6  2,  3|        egészben az a különös - vélte Boldizsár -, hogy a szakácsnéjáról
 7  2,  4|              Megfoghatatlan volt ez. Boldizsár káromkodott: ilyesmi még
 8  2,  4|  Boldizsárral is közölte a gyanúját, Boldizsár ujjongott örömében:~- Az
 9  2,  4|            rajta a pocakos Gregorics Boldizsár, szuszogva, mint egy túlságosan
10  2,  4|           földecskéjét, a Libanont.~(Boldizsár úr híres volt a mézes mázos
11  2,  4|           megtántorgott erre a névre Boldizsár úr s holthalaványan rogyott
12  2,  4|             már akkorra magához tért Boldizsár úr, s mentegetõzni kezdett.~-
13  2,  4|          hebegte. - Csak talán nem a Boldizsár?~- De éppen a Boldizsár.~
14  2,  4|              Boldizsár?~- De éppen a Boldizsár.~Gregorics Gáspár dühös
15  2,  4|           felkereste Besztercebányán Boldizsár urat. Nincsen ebben semmi
16  2,  4|         többet a Libanonért, mint õ.~Boldizsár úr ezúttal egy csöppet sem
17  2,  4|             ígért, meghallotta ismét Boldizsár, ráígért háromezer forintot
18  2,  4|           Ennyit ígért már Gregorics Boldizsár. És még tudja Isten, hol
19  2,  4|              éppen azt várta, hogy a Boldizsár ötvenezer forintját hogy
20  2,  4|      következõ napon benyitott hozzá Boldizsár úr, és kijelentette, hogy
21  2,  4|               ha felnõ. Rohant tehát Boldizsár úrhoz s felajánlotta a Libanont
22  2,  4|             a Libanont negyvenötért. Boldizsár azt felelte kurtán, a tokáját