Rész, Fejezet

 1  1,  3|      gondolá, s amint nézte, nézte, tovább nézte, kezdett ez az arc
 2  1,  4|          így száll a legenda mindig tovább, tovább, magával hömpölygetve
 3  1,  4|            a legenda mindig tovább, tovább, magával hömpölygetve a
 4  2,  2|             felületén, s mint egyre tovább a lusta magyar Nílus bordás
 5  2,  3|             kiáltott fel: ~- Tessék tovább olvasni, közjegyzõ úr!~A
 6  2,  3|             kurtán felelte:~- Nincs tovább.~A csodálkozás felszisszenése
 7  2,  4|          Gregorics úr nem erõltette tovább, nehogy gyanút keltsen,
 8  2,  4|           háromezer forintot és így tovább, tovább, hogy már a hajuk
 9  2,  4|             forintot és így tovább, tovább, hogy már a hajuk szála
10  3,  1|         minthogy ez nincs, csak írd tovább, barátom, a kereseteket,
11  3,  1|         hittem volna. Most már csak tovább kell kutatni!~- De hol kutassak?
12  3,  3|            pej paripa pedig ezalatt tovább száguldott a kolpachi fazekas
13  3,  3|             ugrott fel:~- Ohó! Csak tovább, tovább!~- Nincs tovább,
14  3,  3|            fel:~- Ohó! Csak tovább, tovább!~- Nincs tovább, uram, csak
15  3,  3|             tovább, tovább!~- Nincs tovább, uram, csak ennyit tudok,
16  4,  2|           Majd így okoskodék hõsünk tovább:~»Talán beavassam élettörténetembe,
17  5,  1|         eleibök. Ment, ment, mindig tovább, fokozottabb aggodalommal
18  5,  2|            a hazaérkezésüket. Gyuri tovább is hajtott volna, ha a Visztula
19  5,  3|         régi volt. Minden úgy folyt tovább, mintha Adameczné el sem
20  5,  3| belefonódnak az õ életsorsába. Csak tovább, tovább!…~Már jön, jön,
21  5,  3|           életsorsába. Csak tovább, tovább!…~Már jön, jön, dübörögve…