Rész, Fejezet

 1  1,  3|       sem bolond ilyenkor. Nem mondom, egy-kettõt mégis agyonüt
 2  1,  4|         szent atyuskám. Azt én mondom, az öreg Adameczné. A harangozó
 3  1,  4|      sokáig marad gazdátlanul, mondom, hogy alig józanodtak ki
 4  2,  1|        belátni apránkint (mert mondom, igen jó ember volt), hogy
 5  2,  1|        magam jól. Becsületemre mondom.~Sok szó volt arról, miért
 6  2,  2|     íze, színe és illata).~Hát mondom, a Sárgára rándultak ki,
 7  2,  2|      spektabilis, becsületemre mondom: nagy bolondság…~- Hamar,
 8  2,  4|         ha még élne. Istenemre mondom, ha oda lesz írva a sírkövére,
 9  3,  1|       Gregorics Pál. Istenemre mondom, sok pénzének kellett lennie.
10  3,  1|  hajával a széleken. Istenemre mondom (s itt felugrott Sztolarik,
11  3,  2|        adományozza címnek. Hát mondom, nagyra becsülték, kényeztették
12  3,  3|       Ej, uram, hagyjon békét! Mondom, hogy nem önnek valók. Ez
13  3,  4|    szenátor uram. Hát ott van, mondom, az a szélmalom. Én csináltattam,
14  3,  4| elmosolyodott tõle.~- Szavamra mondom, Glogovára szándékozom.
15  3,  4|  francia frajlák. Én pedig azt mondom, hogy a kocsi nem kar, punktum.~-
16  4,  1|        a lepék?~- Becsületemre mondom, az oroszlánok és tigrisek
17  4,  1|  közbeszólásra:~- Becsületemre mondom, nem én voltam!~Rejtelmes
18  5,  2|     megtudja késõbb.~- Sohasem mondom meg neki.~- Van-e még valami
19  5,  2|        fejével, hogy ösmeri.~- Mondom neki, adjon két aranykarikát.
20  5,  2|  beszélek… szemmel verték meg, mondom, a Matykót, oda volt a szentem,
21  5,  3|        szerepünk lejárt itt.~- Mondom, hogy lehetetlen.~- Miért?~-