Rész, Fejezet

 1  1,  4|          fognak kelleni.~Harmadnap csakugyan megvolt a temetés. Régen
 2  2,  1|          igen jó ember volt), hogy csakugyan nem való neki a házasság:
 3  2,  2|            Börcsök Jánosnak, habár csakugyan utol nem érte az esernyõt,
 4  2,  3|           fogadást, mert az öregre csakugyan olyan leverõleg hatott a
 5  2,  3| Gregoricséhoz képest? A vén molyra csakugyan nem volt többé szükség,
 6  2,  4|            az üsttel, fiam Matykó? Csakugyan az urad rendelte volna azt?
 7  2,  4|          Ott derék emberek laknak. Csakugyan, mintha már láttam volna
 8  2,  4|      felmerült körülmények folytán csakugyan tett a Libanonon Sztolarik
 9  3,  1|         Pál bécsi házát vette meg, csakugyan mondott is egy jelentékeny
10  3,  2|       helynek nincs jövõje, az már csakugyan nem városnak való.~Bábaszék
11  3,  4|      ijedten kapott a hajához, hát csakugyan lekapcsolódott az egyik
12  3,  4|           gondolata támadt, hogyha csakugyan nem lenne a világon semmi
13  3,  4|      vállait, a mellkasát - mintha csakugyan az lenne most a legégetõbb
14  4,  2|    szövetjét a visszájára fordítá.~Csakugyan, sokszor nem azé a birka.
15  4,  2|            a mennyekbõl.« Ha pedig csakugyan kísértetbe jön, megnézi
16  4,  2|       Veronka egye meg.~Erre aztán csakugyan megindultak nagy kendõ-
17  5,  1|           És biztos ön abban, hogy csakugyan kosarat kapott volna?~-
18  5,  2|  esernyõ-nyél?~- Dehogy; a Matykó.~Csakugyan ott kuporgott az öblögetõ-dézsa
19  5,  3|            van. Sztolarik úr pedig csakugyan ilyesmin törte a fejét.
20  5,  3|    könnyein át rámosolygott.~- Hát csakugyan el akar venni még most is?~-
21  5,  3|             s az egyik kasza alatt csakugyan megpendült, elõcsillant