Rész, Fejezet

 1  1,  2|          mégis valami báj, valami édes poézis. A csúnya viskókat
 2  1,  3| járni-kelni, rakosgatni, s milyen édes álom esett tulajdon ágyában -
 3  1,  3|         összerezzent, s kezdte az édes álmot kitörülgetni a szemeibõl.
 4  1,  4|             Hagyja ezt kettõnkre, édes lelkem; énrám meg az Istenre.
 5  1,  4|   Gongolyé. Hát nem úgy van?~- De édes Srankóné, hiszen akkor az
 6  1,  4|         maga kérését.~- Úgy, úgy, édes tisztelendõ úr, a Srankó
 7  2,  1|          hoz, már nem volna olyan édes kis mamlasz, mint te. Rozália
 8  2,  1|        szoknyát már rátok adta az édes mama, de az eszetek még
 9  2,  2|            Mi bajod van? Mid fáj, édes fiam?~- Nem tudom, bácsika -
10  3,  1|              Ki tudhatná már azt, édes fiam, annyi esztendõ után?
11  3,  2|           van, ifiasszony?~- Jól, édes gyermekeim.~- Hogy megy
12  3,  2|          bolt, ifiasszony?~- Jól, édes gyermekeim.~Úgy örültek,
13  3,  3|      csapta össze a kezeit.~- Oh, édes tekintetes szívecském! Hol
14  3,  4|       azonfelül valami sajátságos édes illat terjengett a »kancelláriában« (
15  3,  4|          szerelembõl.~- Úgy, úgy, édes lelkem - igyekezett Mravucsán
16  4,  2|    ösztönszerû taglejtést (milyen édes gyûjtemény volt ez), hát
17  4,  2|         enyelgõ hang, mint valami édes csiklandozás, fölvillanyozta
18  5,  1|   szagolgatta. Milyen csodálatos, édes illata van! Mitõl lehet?
19  5,  2|   diadalmasságot. (Oh istenem, de édes ez a mi nyelvünk!)~Az elnök
20  5,  3|  szétfoszlik, akárcsak a köd. Oh, édes kis kisasszonyunk! A Jézus