1-500 | 501-563
Rész, Fejezet
1 1, 1| hizlalás alatt levõ libája és egy kétéves leánygyereke.
2 1, 1| valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között.
3 1, 1| éppúgy, mint a királyokra és hercegekre.~Isten õ szent
4 1, 1| felsége mindenesetre jó, bölcs és hatalmas - de bíró uram
5 1, 1| ellátásban részesítendõ.~- És meddig fog ez így tartani,
6 1, 1| ment, hogy Billeghi Máté és Koczka Ferenc uraimék Besztercebányára
7 1, 1| hogy így-úgy, nagy kitérõ és nagy alkalmatlanság az úton,
8 1, 1| uram szekerén egy kosarat és abba a Veronkát, meg a libát,
9 1, 1| borzasztó idegen világba, és teleraktak egy szeredást
10 1, 1| aszalt körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult,
11 1, 1| hogy a cocók megindulnak és õ nem mozdul egy zsák tetejérõl,
12 1, 1| de a házak, kertek, mezõk és fák idébb jönnek.~
13 1, 2| valami kávémasina Beszterce és Selmecbánya között, de az
14 1, 2| talaj agyagos, terméketlen és makacs. Azt mondja, hogy
15 1, 2| itt pedig óriás tölgyek és cserfák nõttek. Nem csoda,
16 1, 2| Szegénység, nyomor van itt és mégis valami báj, valami
17 1, 2| eltakarnák õket.~Boróka- és bodzaillat tölti meg a levegõt.
18 1, 2| dolgunk; kopott bútorok és rossz reverendák maradtak
19 1, 2| felálltak nagy sustorgással és éneklõ hangon kiáltották: ~- »
20 1, 2| tanító meghajtotta magát és hajadonfõvel kísért ki bennünket
21 1, 2| alvidékre mezei munkákra, és ilyenkor olyan magam vagyok
22 1, 2| Méltóztatik érteni?~- És hány éve van itt? - kérdé
23 1, 2| kocsira ülve elismételgettük, és mindig nevettünk rajta.
24 1, 3| Szlávik Péter, egy köcsögbe és megkínálta a fiatal papot.~-
25 1, 3| ágynemû, továbbá két bot és pipaszárak, összekötve madzaggal.~
26 1, 3| invitáltatta magát ebédre, és a kutyáját is magával vitte.~
27 1, 3| de õ adta a tekintélyt és a befolyást! Most már kikergették
28 1, 3| kertet, az üres istállót és ólakat.~A szegény fiatal
29 1, 3| fiatal pap elmosolyodott.~- És ez mind az enyém?~- Mind,
30 1, 3| a fiatal pap, s lehajolt és megveregette a sovány állat
31 1, 3| menyecskék, akik messzirõl nézték és azt mondták: »Istenem, milyen
32 1, 3| Istenem, milyen fiatal és már pap«. A férfiak egészen
33 1, 3| egészen közel mentek hozzá, és kezet fogtak vele:~- Az
34 1, 3| mondta, hogy el van fáradva és átment a tanítóhoz, mert
35 1, 3| Mihály, a glogovai nábob, és a molnár, Klincsok György.~
36 1, 3| hívságos földi körülményeket és feljegyezgette a jegyzõkönyvébe,
37 1, 3| forint jár… Az már valami.~- És mennyi esküvés van évenkint?~-
38 1, 3| a szekerével egy árokba és szörnyethal. Jobb esztendõkben
39 1, 3| tódítá Klincsok György -, és csak egy irka-firka jön
40 1, 3| elégett a község ládája és vele az összeírás. Mindenkié
41 1, 3| megmûveléséhez elég igavonó és kézi ereje van. Ki-ki szántja
42 1, 3| magát a kölcsönvett pénzzel, és egy szép õszi délutánon
43 1, 3| Kiugrott az ágyból hirtelen, és az ablakhoz szaladt:~- Ki
44 1, 3| belülrõl a pitvarajtót, és kilépett az eresz alá:~-
45 1, 3| melyben a kis Veronka ült és a lúd. A lovak, a Sármány
46 1, 3| lúd. A lovak, a Sármány és a Fecske, bágyadtan eresztették
47 1, 3| Billeghi Máté most megfordult, és észrevette a papot a küszöbön.~-
48 1, 3| fénye beragyogta a kosarat és az alvó gyermeket. Máté
49 1, 3| meg.~A homlokához kapott és felkiáltott fájdalmasan:~-
50 1, 3| Mátéval, a kosárral együtt, és õ csak állna, egyre állna
51 1, 3| hangjához hasonló. Reszketett és figyelt, ezeket a hangokat
52 1, 3| szólt õkigyelme bosszúsan, és megsuhintotta az ostorát. -
53 1, 3| már vele töltött azelõtt, és azután vele töltötte képzeletében
54 1, 3| térdepelve, imádkozva, és amire akkor az anyja gondolt,
55 1, 3| mint fekete selyem rojtok.~És most ezt nekem kell felnevelnem!? -
56 1, 3| futotta el a szíve táját - és föl is fogom nevelni. De
57 1, 3| a csüggedés szállta meg és a tanácstalanság, az imádságra
58 1, 3| állt a Jézus alakja fából és pléhbõl, elõtte térdepelt
59 1, 4| AZ ESERNYŐ ÉS SZENT PÉTER~Igen, a Jézus
60 1, 4| tudom. A Jézus ösmerõsöm, és mindenkinek ösmerõse. Tudom,
61 1, 4| gondolat! Az akkori emberekbõl és az utánok valókból is por
62 1, 4| mindig élt, mindig volt és mindig lesz.~Ha elutazom
63 1, 4| megborzasztó elhagyatottságomban és magányomban, hogy nem is
64 1, 4| elémbe bukkan egy kereszt és azon egy sebektõl vérzõ
65 1, 4| van õ! Még itt is itt van! És én nem vagyok többé egyedül
66 1, 4| nem vagyok többé egyedül és nem vagyok elhagyatva. Letérdepelek
67 1, 4| Letérdepelek elõtte akkor én is és elmondom neki, éppúgy, mint
68 1, 4| az ima szavait, az árnyék és a fénysávok, amik az ablakokból,
69 1, 4| a falakból õreá verõdtek és õrajta rezegtek, mintha
70 1, 4| sok szenvedései közepett és integetne a fejével:~- Jól
71 1, 4| A gyermek a kosárban ült és a lúd az udvarban szaladgált,
72 1, 4| kosárból, összecsókolta és bevitte az esernyõ alatt
73 1, 4| voltak nyitva, kékek voltak, és bámészan tekintettek a papra.~-
74 1, 4| szalasztotta le az árvák és gyámoltalanok gondviselõje.~
75 1, 4| a glogovaiak önzõ lelkét és mindeniknek a magáéból küldött.
76 1, 4| ráírván a megboldogult nevét és vízbefúlásának napját. Rengeteg
77 1, 4| Kvapkát.~- Menjen kend hamar, és hozza el az esernyõt, az
78 1, 4| suttogtak egymással az asszonyok és a férfiak.~- Ezt hozta Szent
79 1, 4| nevében a többi ismerõsöket és rokonokat. Nem maradt itt
80 1, 4| pompáról, Gongoly özvegységérõl és, uram fia, bocsásd meg nekik
81 1, 4| csak elõbukkant Srankó, és az is eltûnt a rozsokba.
82 1, 4| birkája legelt a határban és sok földet szántott, neki
83 1, 4| szoknyácskákban, folytonos harangozás. És a többi meg a többi.~János
84 1, 4| Meglesz, minden meglesz.~- És mibe kerül az egész? - kérdezte
85 1, 4| Srankóné fölemelte a földrõl és odatette finom szerénységgel
86 1, 4| vagy még nem haragszik, és akkor most sem fog megharagudni.~-
87 1, 4| száraz, szép délután volt és egy csöpp felhõ sem mutatkozék
88 1, 4| erõs férfiú: Szlávik, Lajkó és a két brontes Magát testvér
89 1, 4| Magát megbotlott egy kõbe és leesett, mire megijedt az
90 1, 4| szentmihálylova félrebillent, és a koporsó lezuhant a kövekre.~
91 1, 4| lélegzetet véve, megmozdult és felsóhajtott:~- Istenem,
92 1, 4| megnövekedve, fölfrissítve, újabb és újabb részletekkel megaranyozva.~
93 1, 4| prédán, a rozoga esernyõn.~És híre ment messzire, amerre
94 1, 4| felkelt, amint megpillantotta, és így száll a legenda mindig
95 1, 4| hömpölygetve a glogovai pap alakját és a kis húgáét. (Hej, milyen
96 1, 4| temetésre a dalmatikával és a szent esernyõvel, amely
97 1, 4| egymáséba kapcsolják a kezöket. És ez aztán az igazi. Kvapka
98 1, 4| egyetemben, miután megvizsgálta és elmondatta magának a történetét,
99 1, 4| kiskorú Bélyi Veronkát illeti, és neki nincs joga azt elvenni,
100 1, 4| pap udvarát georginákkal és fuksziákkal, aminõ virágokat
101 1, 4| seregelvén, koronkint pénzt és elevenséget hoznának õnekik.~ ~
102 2, 1| Gregorics Pálnak szeplõs arcot és veres hajat adott a természet,
103 2, 1| engedi magát rákenni fehér és fekete kenyérre.~Elhatározta
104 2, 1| nagyon szeretetre méltó lesz, és egész életcélja abban állott,
105 2, 1| hogy szeressék az emberek.~És õ jó is volt, lépten-nyomon,
106 2, 1| elõször megjelent a piacon, és bement egy trafikba, finom
107 2, 1| felkelhetne a sírjából, és azt látná, hogy harmincöt
108 2, 1| bújtak legott a rendezõk és kimondták:~- Gregorics Pál
109 2, 1| Ha összeveszett valakivel és nem engedte magát, azt mondták
110 2, 1| krakéler«, ha összeveszett és õ engedett, azt mondták
111 2, 1| belátta, hogy ez is igaz, és lemondott a hivataloskodásról,
112 2, 1| elhatározta, hogy megházasodik és családot alapít. Hiszen
113 2, 1| elrontották hallatlan ravaszsággal és cselekkel (amikrõl érdemes
114 2, 1| Poézis kell még õnekik és nem pénz. Lehet, hogy valami
115 2, 1| utolsó stáció.~A bakfisek és a vénleányok két külön világ.
116 2, 1| erre a kis Karolin megijed, és a Gregorics Pál másodszori
117 2, 1| Gregorics Pál, de milyen gazdag, és végre is õ a saját vérét
118 2, 1| te. Rozália már filozóf, és ha azt mondanák neki Gregorics
119 2, 1| hangosan:~- Ápolni fogom.~És mélyen alul az agy fenekén,
120 2, 1| kémszolgálatot.~- Hát kém leszek.~És Gregorics kém lett. Felöltözött
121 2, 1| dolgokat, egyszerûsíteni és folyton egyszerûsíteni.
122 2, 1| ahhoz a csodálatos gégéhez, és elkezdte a kezével simogatni,
123 2, 1| Gregorics Pál is elvörösödött és rekedtes hangon mondá:~-
124 2, 1| Anka okoskodott, felugrott és az ajtónak tartott.~- Ne
125 2, 1| kiengesztelte egy aranygyûrûvel és egy ígérettel, hogy egy
126 2, 1| dicséret meg az aranygyûrû, és megmaradt.~- De aztán megtartsa
127 2, 1| Ancsa!~Ancsa megneheztelt, és nagymérgesen csapta be az
128 2, 1| selyemszoknyás fehérnépekét. És napközben azt is megtudta,
129 2, 1| Igenis, fülbevalót akart, és most már õ volt rajta, õ
130 2, 1| Gregorics elég furfangos és ravasz lehetett kémnek az
131 2, 1| lehetett kémnek az egész orosz és osztrák ármádiával szemben,
132 2, 1| templomban, ahol a legények és leányok, akik »granatéros«-
133 2, 1| városban.~- Egy Gregorics és egy szolgáló! Szörnyûség!
134 2, 1| Ej, dehogy nem történt!) és csitítgatták a rokonokat:~-
135 2, 1| legalább nem házasodik meg, és a nagy vagyon rátok marad.~
136 2, 1| kezében.~- Gyí, te Ráró!~És a vén szamár poroszkált
137 2, 1| valahol, hanem magával vitte, és a kezében tartotta folytonosan.
138 2, 1| Pál a fontos sürgönyöket és jegyzékeket annak idejében,
139 2, 2| Gregorics mosolygott ilyenkor, és így szólt:~- Hát egy szivarba
140 2, 2| Hát egy szivarba fogadok, és úgy veszem, mintha már elvesztettem
141 2, 2| aki igen szeretett fogadni és fecsegni.~- Nekem még nem
142 2, 2| hogy elveszi Wibra Annát, és adoptálja a fiúcskát.« Maga
143 2, 2| leesett egyszer a létráról és kitörte a lábát, úgy, hogy
144 2, 2| kínját, halálos szenvedését, és az õ vézna teste is érezte
145 2, 2| kezdtek; szíve összetört, és a titka kiesett belõle.~
146 2, 2| fiút, megadni neki a nevet és a vagyont.~- Nem, nem. Az
147 2, 2| rendszert. A védelem taktikáját. És ez kegyetlen és bolond taktika
148 2, 2| taktikáját. És ez kegyetlen és bolond taktika volt. Ráparancsolt
149 2, 2| ezentúl tekintetes úrnak, és ne szeresse többé.~- Az
150 2, 2| lehajolt, lecsókolta a könnyeit és a hangja véghetetlenül szomorú
151 2, 2| Kupeczkyt odavette a házhoz, és annak éjjel-nappal ügyelnie
152 2, 2| a fiú szépen fejlõdött, és kitûnõ sikerrel végezett
153 2, 2| is átíratta Wibra Annára. És a kis emberke olyan víg
154 2, 2| hogy egy bankba tehesse, és odaadhassa a fiának. Egy
155 2, 2| az eszük a pige-játékon és a labdán kívül nem vet más
156 2, 2| mozgékony ajkszögleteivel és arcával.~- Köszönöm szépen,
157 2, 2| a megígért póni helyett?~És csintalanul kacagott. Mire
158 2, 2| hozzád kerül az esernyõ, és jó lesz a felhõk, esõk ellen.~
159 2, 2| a megszokott tárgyaikhoz és túlbecsülik õket. A Havránek
160 2, 2| éve faragja a tollakat egy és ugyanazon penicillussal,
161 2, 2| penicillussal, csak a nyelet és pengét változtatta azóta
162 2, 2| piciny sziget, mely a Maros és a Tisza összefolyásánál
163 2, 2| kecsegén, harcsán, a paprikán és a tiszavízen kívül. Így
164 2, 2| odorem« (Megvan az íze, színe és illata).~Hát mondom, a Sárgára
165 2, 2| ki, Kupeczky, Gregorics és Gyuri. Amint már a parthoz
166 2, 2| valami bolynak nekiment és félrebillent. Az éppen felállni
167 2, 2| kezével a nyakravalóját, és fojtogatni kezdte.~- Ne
168 2, 3| GREGORICS PÁL HALÁLA ÉS HAGYATÉKA~Az eset egyébiránt
169 2, 3| hideg, maga is ágyba feküdt, és így szólt zokogó tanítványához:~-
170 2, 3| meghalok. Fogadni mernék.~És megnyerte volna a fogadást,
171 2, 3| hatott a Gregorics halála és a késõbbi hírek, hogy soha
172 2, 3| panaszkodni, nagyon elsápadt és nagy fájdalmakat érzett,
173 2, 3| Ancsura behozta a zabot és megigazgatta a vánkosait.
174 2, 3| Este felnyitotta a szemeit, és így szólott:~- Add ide,
175 2, 3| bátyáim, az unokaöcséim, és alkudtak rám. Én pedig szepegtem,
176 2, 3| szájamat, megnézte a fogaimat, és így szólt: »Nem való ez
177 2, 3| megivott egy üveg tokaji aszút, és folytonosan írt. Ancsura
178 2, 3| nevetett is. Leültette, és még egy üveg tokajit hozatott.~-
179 2, 3| micsoda sajátságos finom és erõs leve lett. A megboldogult
180 2, 3| végett.~A kezeit dörzsölte és nevetett:~- Lesz benne cifra
181 2, 3| elérzékenyült a nemes gróf, és legott hívatta a pincemesterét,
182 2, 3| öreg Pivák még ma is él, és emlékszik rá), azt vitte
183 2, 3| el rögtön a kolompárhoz, és végy meg nála egy üstöt.
184 2, 3| a legbelsõbb szobájába, és gondosan becsukta az ajtókat.~-
185 2, 3| mikor a világra kerül.~- És addig nem is nehéz, amíg
186 2, 3| közfalba, amiben egy üst elfér, és azt úgy elcsinálják, hogy
187 2, 3| kõmûvesek újra összenéztek és felelte az idõsebbik:~-
188 2, 3| Gregorics az özvegy papnétól, és a kis Gyurinak ajándékozta,
189 2, 3| lyuk. A kõmûvesek eljöttek és megkopogtatták az ablakot.
190 2, 3| elégedve - mondá Gregorics Pál, és kifizette nekik az ígért
191 2, 3| házikó erõs tölgyfa ajtaját, és hazament lefeküdni.~Reggelre
192 2, 3| fájdalmában. A borostyáncsöppek és a hasára rakott mustárpapír
193 2, 3| Rettenetesen bágyadt lett és a szeme karikáiban valami
194 2, 3| meg. Nyögött, sziszegett és csak egyszer-egyszer mutatott
195 2, 3| szarvat is le kellett venni és kivinni, de Ancsura mostan
196 2, 3| föl-fölemelve fejét a párnákról, és a fejéhez támasztott kopott
197 2, 3| elõtt. Gregorics beszítta, és a lelkének egy réges-régen
198 2, 3| fölbirizgálta a napsugár és akácillat.~- Simogasd meg
199 2, 3| homlokán, még inkább hideg volt és száraz, nem volt meg a bõrnek
200 2, 3| fiúcskáé, az olyan puha és olyan meleg…~Mosolygott
201 2, 3| meleg…~Mosolygott bágyadtan, és újra kinyitotta a szemeit:~-
202 2, 3| aztán újra egy hörgés és egy zuhanás.~Ancsura leugrott
203 2, 3| zuhanás.~Ancsura leugrott és a hálószobába rohant. Már
204 2, 3| szemekkel. Egyik keze lelógott, és az esernyõt tartotta görcsösen.~
205 2, 3| Gregorics Pál. A rokonok és a szomszédok közt gyorsan
206 2, 3| ki nyáron falun lakott, és csak estefelé értesült a
207 2, 3| imádkoztam, hogy télen haljon meg és ne nyáron, s íme mégis most
208 2, 3| oda, mikor már Boldizsár és Gáspár átkutattak, összeturkáltak
209 2, 3| A Gáspár fiskális volt és bõbeszédû ember, dehogy
210 2, 3| kendõjét, ládáját, batyuit, és áthurcolkodott a Matykó
211 2, 3| hogy a szakácsnéjáról és annak a porontyáról nem
212 2, 4| az előkelő helyi körökbe, és roppant megbotránkozást
213 2, 4| nem képes elégtételre. És ebben az egyben van elhibázva.~
214 2, 4| közte volt az örökösöknek, és kijelentette, hogy miután
215 2, 4| Gáspár úr elutazott Prágába, és ott nyomozott, de hasztalan.
216 2, 4| elzárással fenyegették Matykót és Ancsurát, ha ki nem vallják,
217 2, 4| juttatni kéz alatt a bécsi ház és a földbirtok árát.~De hát
218 2, 4| barátságot kössön s életmódjából és szavaiból leszûrje a dolgok
219 2, 4| Gregorics Pál bútorainak és mindenféle ingó-bingóinak
220 2, 4| nagy üstöt vétetett nála, és azt ki nem fizette, tehát
221 2, 4| a pénzt elvonja tõlünk, és sikerült volna is, ha el
222 2, 4| Matykó inas választotta ki és vitte el, Gregorics Gáspár
223 2, 4| nekem gyorsan egy üstöt és két kõmûvest. Elõ is kerítette
224 2, 4| bikavérbõl egy pohárral, és ne haragudj a hebehurgya
225 2, 4| Azt az Isten tudja.~- És te nem láttad volna azután
226 2, 4| olyan, mint egy bagolyé.~- És hol szedted fel a két kõmûvest?~-
227 2, 4| Prepeliczát, minden kõmûves és téglát adogató gyerek tudta,
228 2, 4| fáradságot, legott kocsira ülni, és a fõvárosig meg sem állva
229 2, 4| az anyaföldre, ahol Mózes és Krisztus óta is folyton
230 2, 4| Uramisten, ha én minden katlant és serpenyõt eszemben tartanék,
231 2, 4| égjen, aztán rágyújtott, és a nagy, szögletes kõmûvesi
232 2, 4| flegma, minél több flegma, és a portéka ára mesésen megnövekszik.~
233 2, 4| hogy emberemre akadtam. És én azt szeretem. Hamar megértjük
234 2, 4| azért leküzdötte magát, és így szólt rekedtes, tompa
235 2, 4| életében kövekkel dolgozik és most azon kezd siránkozni,
236 2, 4| hogy kétszáz forintot adjak és ne követ, hanem egy meleg
237 2, 4| mereven nézett maga elé, és a haját borzolta, egy beteg
238 2, 4| Kivette a penicillusát, és megcsendítette vele a palackot.~-
239 2, 4| hozzá az úr még egy ötvenest és mindent elmondok.~- Isten
240 2, 4| sziszegte kéjjel Gáspár úr, és az üstöke is csapzott az
241 2, 4| miképp fõzi le Boldizsárt és Panyókinét.~Amilyen gyorsan
242 2, 4| lehetett, otthon termett, és le se szállott a háza elõtt,
243 2, 4| megvenni? Csinos gyümölcsös és szépen hajt. Az idén is
244 2, 4| papnétól. A földje két hold és meglehetõsen kívül esik
245 2, 4| de elõbb még írok neki és beszélek az anyjával is.~-
246 2, 4| minden órán várja a választ, és hogy köszöni a becses küldeményt,
247 2, 4| megnyílt az iroda ajtaja, és belépett rajta a pocakos
248 2, 4| A rokon mégiscsak rokon. És végre is többet adok érte,
249 2, 4| reszketett a felindulástól, és a hadonászó botjával (minthogy
250 2, 4| Prepelicza András vasútra ült, és felkereste Besztercebányán
251 2, 4| beösmerte a mondás szépségét, és újra meg újra szavát vette
252 2, 4| úr ma megint nála járt, és újabb ötezer forinttal ígért
253 2, 4| ráígért háromezer forintot és így tovább, tovább, hogy
254 2, 4| értéke, csak hadd nõjön!”~És az nõtt is, egészen ötvenezer
255 2, 4| már Gregorics Boldizsár. És még tudja Isten, hol fognak
256 2, 4| Gáspár sokkal okosabb és furfangosabb volt.)~Gáspárnak
257 2, 4| Nem volna-e tehát olcsóbb és célszerûbb, ha közösen vennék
258 2, 4| megbékült Boldizsárral, és Sztolarik úr nagyot csodálkozott,
259 2, 4| benyitott hozzá Boldizsár úr, és kijelentette, hogy visszaveszi
260 2, 4| kis számadást is csinált, és belátja, hogy ötvenezer
261 2, 4| Azért tettetek ócska vasat és szegeket a katlanba. Jó,
262 2, 4| üst létezését, befalazását és a két Gregorics rosszhiszemûségét
263 2, 4| bírta vinni), a Gregoricsok és ügyvédjeik ellenben a halott
264 2, 4| csalárdságát vitatták, aki szeget és ócskavasat rakott az üstbe,
265 2, 4| hogy õket bolonddá tegye és kifossza.~Minthogy a halottnak
266 2, 4| gonosz tréfát a szegekkel és ócskavasakkal; õ hagyta
267 2, 4| hetvenhárom font papiros és öt-hat ügyvéd megette mindenüket.~
268 3, 1| felírva: „Wibra György köz- és váltóügyvéd.«~Megy a világ,
269 3, 1| jár. Igazán csinos ember és sok esze van. S mi kell
270 3, 1| kosarat, habár nemes leány és ötvenezer forintja van.
271 3, 1| mindezekre, nagyon komoly volt és elmélyedő. Az ismerősei
272 3, 1| magasra kúszik elõször és csak aztán kezd virágozni.
273 3, 1| Mikor a nyomorult öt- és tízforintos kereseteket
274 3, 1| Nagy úr vagy te, Gyuri, és nem egy szegény kezdõ prókátor!
275 3, 1| pokolba azokat az aktákat és láss a kincseid után. Hogy
276 3, 1| megtámasztod valamiben, és az sincs kizárva, hogy sohasem
277 3, 1| megcsikordulna a lépteid neszére. És hogy ez így legyen, csak
278 3, 1| barátom, a kereseteket, és egzekváld nemes nyugalommal
279 3, 1| tudata. Maga is érezte ezt, és sokszor óhajtotta, hogy
280 3, 1| elõállna egyszer egy ember, és így szólna:~»Láttam az öreg
281 3, 1| eszével, egyéniségével, és boldog, megelégedett volt
282 3, 1| kérdezgette tõlem az utalványok és csekkek természetét.~Gyuri
283 3, 1| De én voltam a hibás.~- És miért várt olyan nehezen?
284 3, 1| Jelen volt a városi fõjegyzõ és néhány szenátor, akiket
285 3, 1| dadogta Wibra György, és a szemei megvillantak.~Villám
286 3, 1| esõk ellen«, megcsendültek és kongtak-bongtak, mintha
287 3, 1| haldoklóhoz intézett:~- És nagy volt az üreg, kedves
288 3, 1| hogy eltávozott az ügyvéd és a tanácsbeliek, egy félóra
289 3, 1| fiam, annyi esztendõ után? És minek is volna neked az
290 3, 1| Az asszony vállat vont és a fejét csóválta.~- Talán
291 3, 1| megholt Gregorics megmosásánál és felöltöztetésénél. Mennyre-földre
292 3, 1| jegyzékét: ki vette meg és mennyiért a szekrényeket,
293 3, 1| Jónást hítták fehér zsidónak, és annál inkább valószínû,
294 3, 1| a város ócska nadrágjai és mellényei az õ Búza utcai
295 3, 1| csizmák, krispinek, szûrök és gubák voltak felakasztva
296 3, 1| minden viszonyt.~Õszintén és részletesen elbeszélte fölfedezését,
297 3, 1| is eljár házalni, Jónás, és ott vette ezt az esernyõt
298 3, 1| Gregoricstól?« Mire õ nevetett, és kedélyesen ellenveté, hogy
299 3, 1| vitte, õ csak Zólyomban és Hontban jár, a többi megyéket
300 3, 1| szép arcán a kedvetlenség és elcsüggedés borulata futott
301 3, 1| megfagyott Bábaszéken a birka.~- És bizonyosan tudja, hogy Münczné
302 3, 1| pár év elõtt megfogadták és elvitték zsidónak Bábaszékre.~
303 3, 2| Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett
304 3, 2| oknak nevezett tanyákról és a szomszédos falukból egy-két
305 3, 2| falukból egy-két üszõt, tinót és néhány görhes lovacskát,
306 3, 2| való szíveit, huszárjait és bölcsõit gyorsan szétkapkodják
307 3, 2| a környékbeli leányoknak és gyermekeknek. Egyszóval,
308 3, 2| Egyszóval, vásár van Bábaszéken. És erre századok óta rátartó
309 3, 2| osztván a naptári esztendõt és a világeseményeket, olyanformán,
310 3, 2| történik a vásár elõtt, ennyi és ennyi héttel vagy hónappal,
311 3, 2| hiszen nem lehet minden zug és szöglet Beszterce vagy London!)~
312 3, 2| nyomorult Bábaszék ellen ugat és acsarkodik:~- Hiszen nem
313 3, 2| Bábaszék határában nem teremnek és Bábaszéken nem is készíttetnek,
314 3, 2| mlada pani« (ifjú asszony). És ebben is van logika. A király
315 3, 2| összes értéktelen címeket, és csak õneki szabad azokból
316 3, 2| lehurrogták az okosabbak és elõkelõbbek.~- Hitvány ember -
317 3, 2| tudja, mi fénylik abban? És végre is olyan jól esik
318 3, 2| pedig nagy irigykedéssel és mérgelõdéssel hallgatták
319 3, 3| Mravucsán polgármesterrel és Galba szenátorral, kíváncsian
320 3, 3| lélegzeteket kezdett venni, és éppen valami fitymáló szót
321 3, 3| padláson hasznavehetetlen lom és rongyok között, hogy nem
322 3, 3| Istenem, hogy hasonlít hozzá és mégis milyen csinos. Nagyon
323 3, 3| Majd megmutatom az utat, és megmagyarázom, hol vannak
324 3, 3| aki mészáros Ipolyságon, és juhokat jött venni. A Móric
325 3, 3| Móric fiam mindent tud, és sohase menjek az égbe (Rozáli
326 3, 3| vásártérre, a birkák közé, és szólítsa meg ott a legszebb
327 3, 3| meg ott a legszebb embert, és az lesz a Móric fiam… roppant
328 3, 3| Móric. Csak szólítsa meg és ígérje neki az ötven forintot.
329 3, 3| sietett tehát a bocskortalp- és halinaárukkal rakott sátrak
330 3, 3| a szalmát is - mondá -, és mégis tizennégy icce tejet
331 3, 3| mészáros vagyok, aki levágja és kiméri.~- Hát ez már igaz -
332 3, 3| a becsületes szûcsmester és a saját iniciatívájából
333 3, 3| aztán kipeckelte száját és fogait nézegette.~- Ah,
334 3, 3| nézegette a Bimbót, hogy új és új hibákat fedezzen fel
335 3, 3| ott termett Wibra Gyuri és megszólítá magyarul:~- Jöjjön
336 3, 3| szállott öt forinttal a szûcs, és most már tenyerébe csapott
337 3, 3| ajánlok fel, ha útba igazít, és sikere lesz.~Móric ijedten
338 3, 3| utánaszaladtak a gyerekek, és csúfolták, mint egykor Illés
339 3, 3| kókusz-szappanok, kalárisok, bicskák és harmonikák hulltak, mint
340 3, 3| a hangja is tompa lett és végtelenül lágy.~- Sokfelé
341 3, 3| Az esernyõ a Kobolnyik és Lehota közti területen veszett
342 3, 3| jártában-keltében egy ilyen és ilyen kinézésû zsidót? »
343 3, 3| alatt ráborította esernyõjét és továbbment.«~Az ügyvéd élénken
344 3, 3| Glogova közte esik Lehotának és Kobolnyiknak.~- Ez már értékes
345 3, 3| hagymakoszorúikat stb., és ahol még pénz helyett jobbadán
346 3, 4| bábaszékiek így szerették nevezni és méltán, mert megvetvén a
347 3, 4| nagy dobot cipelve. Megáll és lélekszakadtából kezdi verni.~
348 3, 4| csináltak maguknak a menyecskék és leányok.~- No, én ugyan
349 3, 4| fölment a garádicsokon, és benyitott a tanácsterembe,
350 3, 4| szenátus, egy felette komoly és sürgõs ügyrõl tanácskozván.~
351 3, 4| találta a szöget: a Galba- és a Kozsehuba-pártiak fel
352 3, 4| associationem idearum -, és élénken veté közbe:~- Minek
353 3, 4| mintha valami roppant sürgõs és fontos dolga lenne az érkezõvel.~-
354 3, 4| veszett el fülbevaló, csak ez, és ez is megkerült. Ezt nevezem
355 3, 4| küldtem el Fialát a dobbal és már itt van a fülbevaló.
356 3, 4| minden édesség aranyból és ezüstbõl. Úrfi, úrfi, ne
357 3, 4| ördögnek, amirõl nem tudott, és aztán nagyon megsajnálta.
358 3, 4| jelenetre, szokatlan zavar és gyámoltalanság vett rajta
359 3, 4| jobb válla (igen sovány és dísztelen váll) éppenséggel
360 3, 4| Ez a fiatal úr megtalálta és elhozta a fülbevalóját,
361 3, 4| bakfispukkedlit, ügyetlent és mégis bájosat.~- Köszönöm,
362 3, 4| lenne a látható nyelve, és a féloldalt hajlított gyönyörû
363 3, 4| ködmönök, halinák, üres poharak és palackok, mivelhogy szenátor
364 3, 4| megelevenülne õméltósága, és láthatná itt ezt a szokatlan
365 3, 4| leghíresebb ügyvéd a megyébõl és a legszebbik kisasszony…~-
366 3, 4| kiáltott fel Veronka és kigyulladt az arca a szégyenkezéstõl,
367 3, 4| könnyen lehet szerencsétlenség és a szerencsétlenségbõl szerencse,
368 3, 4| a szín teszi a vállakat… és végül a kocsi is meglesz,
369 3, 4| kezébõl kiesett a gyeplõ, és mikor utána próbált hajolni,
370 3, 4| aztán nyögött egyet-kettõt, és újra bezárultak a szempillái.~
371 3, 4| plébánosaikhoz; pomádé-illatuk van és tokájuk. Toka nélkül nincs
372 3, 4| pedig nem tudom, hogyan és mikor mehetünk.~- No bizony -
373 3, 4| veszik; jóvérû felföldi lovak és még sohasem láttak olyan
374 3, 4| levegõben. No hát, megijedtek és megbolondultak. Nem lehet
375 3, 4| lenne a világon semmi jármû, és valójában háton kellene
376 3, 4| kocsim van, kisasszony, és igen szívesen viszem magokat
377 3, 4| vidáman bólintott a fejével, és már-már szedegette a tenyereit,
378 3, 4| megmozdult a fekvõhelyén és nagyot sóhajtott.~- Jaj
379 3, 4| nem piheni az ijedtséget és a horzsolást. Ha a feleségem
380 3, 4| mosolygó arcáról szelídség és jószívûség sugárzott ki.
381 3, 4| Mravucsánné. - Olyan idõs és még magyarul se tud? Hát
382 3, 4| szerencse, a kántor tud németül! És bizonyosan a fiatalúr is. ~-
383 3, 4| mulattatom én az asztalnál és kínálom is - felelte Gyuri.~
384 3, 4| széleken az apró malacok, és végül innen merítették a
385 3, 4| odaült az egyetlen asztalhoz, és hármasával hozatta a borospalackokat.
386 3, 4| nem?~Felkelt tántorogva, és mindenáron követelte a turóci
387 3, 4| Csakhamar feltápászkodék, és a részeg emberek öntudatlan
388 3, 4| teremtést.~- Ah - sóhajtá újra és újra -, milyen tartományba
389 4, 1| vacsorájával, mely pedig kitűnő és ízletes volt - s ha akadt
390 4, 1| aztán derekasan hozzálátott, és amint lassan-lassan a gyomrával
391 4, 1| ember volt, de már házas és öregebb. Intelligens hosszúkás
392 4, 1| magát! Kuc, kuc! a köhögést és a szegénységet nem lehet
393 4, 1| embereknek, örökké járt és kalandozott. Egyszóval jó
394 4, 1| Egyszóval jó vére volt, és már az elõbbi eklézsiájából
395 4, 1| a pappal való viszonyát, és nem valami nagy szépség,
396 4, 1| ne kérjen az ember csókot és szegénytõl kölcsönt, mert
397 4, 1| talán nem is fáj a kisujja és alkalmasint soha nem is
398 4, 1| történik. Esznek, isznak és azután hazamennek. Talán
399 4, 1| azt nyomtatásba szedni. És mégis napokig fognak e semmiségekrõl
400 4, 1| amint végigfolyt az abroszon és sózni kezdték, Konopka szenátor
401 4, 1| elõlegesen láthatatlanul, és õ löki fel intõ jelül a
402 4, 1| Az erdész begombolózik, és a teljesített kötelesség
403 4, 1| engedelmesen leteszi a villát, és egy pohár vizet akar inni.~-
404 4, 1| vagy egy rossz falat - és vége van. Érzi, mindenütt
405 4, 1| kijárni?~- Szoktam bizony.~- És nem fél?~- Mitõl?~- Hát
406 4, 1| összerezzent, visszahúzta kezét, és a vér arcába szökött.~-
407 4, 1| Wladin!~Wladin fújt egyet és kigombolta a kabátját, Veronka
408 4, 1| Becsületemre mondom, az oroszlánok és tigrisek se érdekelnek e
409 4, 1| Egymás mellett ülnek és mégis kiabálnak - zsörtölõdék
410 4, 1| fölemelkedett Konopka szenátor, és felköszönté a házigazdát,
411 4, 1| aztán felugrott Mravucsán, és visszaszállott a poharával
412 4, 1| mozdulatokkal, grimászokkal és szempislogásokkal, amint
413 4, 1| újból felállt, felesége és a maga nevében a vendégkoszorúért
414 4, 1| mikor a vendégek felugráltak és odamentek rendre kezet csókolni,
415 4, 1| templomban. Nagy vihar támadt és felhõszakadás azalatt, a
416 4, 1| az esernyõ megmaradt.~- És megvan? - kérdé mohón.~-
417 4, 1| merevedést érzett a nyakcsigáján és szorongást a szíve körül,
418 4, 1| körülötte a levegõben.~- És kié most az esernyõ? A templomé? -
419 4, 1| az, hogy sok szerencsét és nagy gazdagságot hozott
420 4, 1| esernyõ alatt egybekelni és fizetnek gazdagon. Aztán
421 4, 1| Aztán amennyi vagyonos beteg és halott van a Bjela-Voda
422 4, 1| gyóntatja halálos ágyukon és temeti holtuk után az esernyõjével.~
423 4, 1| széken himbálódzva.~Gyuri és Szliminszkyné összerezzentek.~-
424 4, 1| szemrehányó tekintettel - és miért?~- Mert semmi ostobaságot
425 4, 1| ostobaságot se hiszek el és mert…~Itt nagy dolgot akart
426 4, 1| Csöndesen elfordította a fejét, és hallgatagon bámult a tányérjára,
427 4, 1| valami, hogy ugorjék fel és kiáltsa ki: »Gazdag vagyok,
428 4, 1| a Krisztus csodatételei, és akkor ez is igaz lehet,
429 4, 1| elértette a »Tamás« szót, és tréfásan viszonzá:~- Minden
430 4, 1| egy-egy ilyen szép legendára és lefújná róla az arany zománcot,
431 4, 1| alapjában igen lehangoló és elkeserítõ titulus, de mégsem
432 4, 1| játékostól-játékoshoz, míg végre a mészáros és a tiszteletes úr közötti
433 4, 1| asztalcsücskön lehajtá lankadt fejét és elaludt, hosszú tömött szakálla
434 4, 1| Fölséges lesz, ha majd fölriad, és nem ereszti az asztal.~Nosza,
435 4, 1| attól félt, hogy besüpped és megfullad. Mindenáron paplant
436 4, 1| ura nagy szõrû bõrbundáját és ráterítette a madame-ra,
437 4, 1| halcsontok is, visszaadván a mell és a derék igaz formáit - százszor
438 4, 1| megszorítva a csípõk felett, és erre a virágos, fodros rokolyácska
439 4, 1| kijött a szoba közepére, és szemei még jobban villogtak
440 4, 1| egyik topán, amint lehúzta és a padlóra ejtette, kip-kop,
441 4, 1| ugrott kinyújtózott testtel, és ott volt a slingelt abrosszal
442 4, 1| tip-top, még egyet ugrott és ott volt a Veronka ágyán;
443 4, 2| kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja.
444 4, 2| miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt,
445 4, 2| csak azt, hogy aki az illõt és illetlent kigondolta, nagy
446 4, 2| Veronka helyes kis bakfis. És mintha rokonszenvezne is
447 4, 2| mely rá nézve kedvezõ volt, és újra meg újra átélvezte (
448 4, 2| közönyt, hidegséget is, és elcsüggedten, mintegy erõszakkal
449 4, 2| mert vagy bigott, rajongó és akkor szentül hiszi, hogy
450 4, 2| húgának; vagy ámító farizeus, és akkor nem bolond, hogy hagyja
451 4, 2| szent legendát az esernyõrõl és így szól: »Eredj a pokolba!
452 4, 2| kísértetbe jön, megnézi és benne találja a felnyitható
453 4, 2| hozta«, kiveszi az utalványt és õ maga értékesíti. Miért
454 4, 2| közel lenni az örökségéhez, és mégis olyan mérhetetlen
455 4, 2| Fekete éjszaka, adj tanácsot!~És az éjszakához érdemes folyamodni.
456 4, 2| kért tanácsot. A tépelõdõk és gondolkozók jó barátja õ.~
457 4, 2| embernek van éjjeli esze és nappali esze. Hogy melyik
458 4, 2| csendesen elhozza az álmot és abba göngyölgeti kimeríthetetlen
459 4, 2| kérdé az aggastyán.~»Igen, és ön?«~»Én Szent Péter vagyok.«~»
460 4, 2| cserfánál mégis megállt, és intett Gyurinak, hogy jöjjön
461 4, 2| Jöjjön! - mondá Gyuri és megfogta erõsen a szent
462 4, 2| megragadta volna hátulról és rettentõ erõvel magával
463 4, 2| barátom, a Veronkát feleségül, és akkor magáé lesz az esernyõ.«~-
464 4, 2| álomlátás - tûnõdött Gyuri -, és mennyi logika van benne.
465 4, 2| pipázgatott a Gyuri kocsisa, és segített csodálkozni a többinek
466 4, 2| Gyurival, Veronka is felállt, és csintalanul hajladozott.~-
467 4, 2| megitta a kávéját, rágyújtott, és nagy füstfelhõbõl szólt
468 4, 2| becsámpáskodik ám a hálószobába, és maga fûzi ki az asszonykája
469 4, 2| Bedugta a füleit, felugrott és elszaladt a ribiszkebokrok
470 4, 2| prókátoroké! (Olyan fiatal és már ilyen fogatot hazudott
471 4, 2| Volt dolga Mravucsánnénak és mindenféle élõ léleknek
472 4, 2| megindultak nagy kendõ- és kalaplobogtatások közt,
473 4, 2| füstölgõ kéményével. Új és új képek bontakoztak ki
474 4, 2| patkói csattogtak a köveken; és a Liskovina erdõség olyanformán
475 5, 1| MÁRIA RÓZSÁJA, A FÖLDHASADÉK ÉS A VÉN KÖRTEFA~Madame Kriszbay
476 5, 1| azok a lenhajú Ancsurkák és Bohuskák a leányok között.
477 5, 1| virágfogait kell kitépdelni sorra, és vall a megmaradt utolsó.~
478 5, 1| van ám magához való esze és bizonyosan tudja a botanikát
479 5, 1| oporci határ jött sovány zab- és pohánkaföldjeivel. Szomorú
480 5, 1| gúnyolni, őt is behálózta, és helyet szorított magának
481 5, 1| melyet egy vén kapus õriz és mutogat az utasoknak. A
482 5, 1| leányka iránt érdeklõdött.~- És mi lett vele? - kérdé a
483 5, 1| szelleme.~Kivette tárcáját és két ezüst forintost csúsztatott
484 5, 1| Veronka hátratette a kezét és hûvösen mondta: ~- Volt
485 5, 1| Elkeseredett erre Gyuri, és elhajította a rózsát nagy
486 5, 1| kiérezhetõ keserûséggel. ~- És biztos ön abban, hogy csakugyan
487 5, 1| szólt elhalványodva, és a nevetése egyszerre elhalt. -
488 5, 1| kecskerágó bokorból jött, és a fekete bogyós borzagok
489 5, 1| élével egyet dobbantott és elszelte a kis gyík derekát
490 5, 1| Veronka hátrafordult, meglátta és szinte kedve lett volna
491 5, 1| a rettenetes Góliáttól, és csak magában morogta, az
492 5, 1| azonban leért a dombról és elvitte õt útja a kis rózsa
493 5, 1| magában, hirtelen lehajolt és fölemelte, rálehelt, megfújta
494 5, 1| hogy ne lásson arcába, és a Góliát most azzal is megelégedett,
495 5, 1| érzett a szíve környékén és valami olyan jóságot, hogy
496 5, 1| belefért minden, minden…~És még több is történt azután,
497 5, 1| hajából a megkívánt szegfû, és odaesett magától a Gyuri
498 5, 1| öreg: csergedezõ vízerek és sziklák üregébõl kibugyogó
499 5, 1| tele hasadékkal, sziklával és néhol olyan keskeny, hogy
500 5, 1| szúnyog nincs, jó levegõ van és savanyú víz terem.«~De már
1-500 | 501-563 |