Rész, Fejezet

 1  1,  1| meghalnia a kántornénak.~De hát biz azt föl nem támasztjuk többé
 2  1,  3|         mondta Urszinyi. - Hja, biz az nem a nyitrai püspökség,
 3  2,  1|      legyeskedik, hát megrúgom.~Biz az, mi tûrés, tagadás, megint
 4  2,  1|      nyele üres egy helyen. Hát biz az igaz is lehet.~A többi
 5  2,  2|         is úgy volt az.~- Pedig biz az úgy volt.~Maga Kupeczky
 6  2,  3|      azzal is elébb tudjam.~Hát biz a szarvat is le kellett
 7  2,  3| végrendeletet felbontották. Hát biz ez egy kicsit furcsa volt.~
 8  2,  4|       semmit. Igaz-e, vagy nem?~Biz ez igaz volt, s éppen azért
 9  2,  4|      azután jutott eszébe, hogy biz az tizenötöt se ér, s nyugtalan
10  3,  1|        elvenni Wibra Gyuri?~Hát biz ahhoz elmenne a Krikovszky
11  3,  4| figyelmezteté a negyedik.~Hanem biz azt a sors úgy rendezé,
12  3,  4|       itt vagyok, de a vesémet, biz isten, azóta is mindig érzem.
13  4,  1|   kitette tenyerét az abroszra. Biz az csöppecske volt, de olyan
14  4,  1|     szóba állni a kérdezõvel.~- Biz az nem valami különös -
15  4,  2|        mennyi logika van benne. Biz ez magától is eszembe juthatott
16  5,  1|        kérdé a korcsmárostól.~- Biz a szegény kisasszonyka még
17  5,  1|    megvizsgálta a tengelyt. Hát biz az eltört alaposan, éppen
18  5,  1|         elfátyolozott hangon.~- Biz az sokat kér.~- Sokat? -
19  5,  2|      elnök, Sztolarik úr.~Hanem biz õneki, akármilyen nagy úr