Rész, Fejezet

 1  1,  3|       kérdõn függesztette vízszínû szemeit a papra, várta, hogy az
 2  1,  3|      megzsibbadt lélekkel állt ott szemeit a földre szegezve. Úgy érezte,
 3  1,  4|         könyörgött, s míg a nedves szemeit törülgette a keszkenõjével,
 4  2,  2|            zokogva csókolta arcát, szemeit, a hidegülõ kezét s elõször
 5  2,  3|          aludt.~Este felnyitotta a szemeit, és így szólott:~- Add ide,
 6  2,  3|            alkalmakkor a kõmûvesek szemeit, hogy õk se találhassanak
 7  2,  3|    bágyadtan, és újra kinyitotta a szemeit:~- Semmit se hallottál?…
 8  3,  1|           Üveges, meghomályosodott szemeit bágyadtan, csodálkozón emelte
 9  3,  1|           apjától.~Majd behunyta a szemeit, s halk hangon hozzátette,
10  3,  2|           a boltajtóból legeltette szemeit a fiain, mert rendesen ott
11  3,  4|      istenkém! - fohászkodott fel, szemeit a magasba vetvén, a harmadik.~-
12  3,  4|        tartott apró, szúrós, sárga szemeit, s mindjárt az elsõ, amit
13  4,  1|          Szliminszkyné lesütötte a szemeit.~- Nem igaz - rebegte szégyenlõsen. -
14  4,  2|         leány szépségén felejtve a szemeit -, hogy… izé … mennyire
15  4,  2|        szólt ki titokzatos arccal, szemeit az ég felé fordítva tréfásan:~-
16  5,  1|            hátravetette a fejét, a szemeit az ég felé fordította, mely
17  5,  2| fiatalember elé s ravasz pislogású szemeit mereven szegezte rá: mintha