Rész, Fejezet

 1  1,  2|     diószín szeme volt. A kérdések persze nem voltak nehezek, hogy
 2  1,  3|            mindig gazdátlanul áll, persze a rosszabbik fele, amelyikben
 3  1,  4|         ment, a fénykarika is…~Hát persze, hogy a Szent Péter volt!
 4  2,  1|       csilingelt a csengettyû.~Hát persze, hogy fülbevalót akart.
 5  2,  4|           szóljon a szegény ember? Persze, hogy a másikat keresi fel.
 6  2,  4|         becsületes ember, mint én. Persze, persze. (Kedvtelenül vakarta
 7  2,  4|            ember, mint én. Persze, persze. (Kedvtelenül vakarta tarkóját,
 8  3,  1|    kincseid után. Hogy hol keresd? Persze, hogy hol? Hiszen éppen
 9  3,  1|          is, de hová menjek?~- Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.)
10  3,  1|         hová menjek?~- Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.)
11  3,  3|           igen bölcs ember volt.~- Persze, persze. Igaza van, ha nem
12  3,  3|        bölcs ember volt.~- Persze, persze. Igaza van, ha nem érti,
13  3,  3|         Münczné jött zavarba.~- No persze. Oh, oh! Ez az én ostoba
14  3,  4| Valóságosan kínos volt ez a csönd. Persze a helyzet, a kényes helyzet
15  3,  4|          hát a szelet, az õröljön. Persze, hogy a lovak ezt nem így
16  3,  4|         nem lesz semmi baj. Hiszen persze, hogy jobb volnának más
17  5,  3|    tisztelendõ úr még bent maradt. Persze, mert a násznépet várta.~