Rész, Fejezet

501  5,  1|                 nyír, nagy darabon mogyoró- és vad csipkebokrok, aztán
502  5,  1|                 termõ erõ. (Csak gombát hoz és árvalányhajat.) A föld testén
503  5,  1|                    Hogyan, már tegnap este? És nem tud kijönni?~- Lehetetlen,
504  5,  1|                    Ön kutya állapotban van! És senki se ment azóta erre?~-
505  5,  1|                    gyengülve az álmatlanság és éhség miatt - felelte a
506  5,  1|                    kiszedegette az almákat, és behajigálta a hasadékba.
507  5,  1|                 gyorsan a hámot a lovakról, és hozd utánam, a lovakat pedig
508  5,  1|                     meghosszabbított hámba, és bár most is omlott lába
509  5,  1|                   hozzájárult a kimerültség és éhség. Nem volt azon szegényen
510  5,  1|                emberi ábrázat. Mi (t. i. én és olvasóim), kik fiatalon
511  5,  1|                    egy volt a régi, a jóság és szelídség, mely e sovány,
512  5,  1|              sötétben valahogy félrelépett, és belezuhant a hasadékba.~-
513  5,  1|              kocsiján?~- Amirõl ön nem tud, és amivel engem boldoggá tenne.~
514  5,  1|                  fehér margaréta-virágokkal és még lejjebb egy tündöklõ
515  5,  1|                   kalap, a margarétavirágok és az arc.~Összerázkódott,
516  5,  1|                   smaragd-függõ elvesztését és megtalálását…~A plébános,
517  5,  1|              kezdett a szívében támadni.) - És mit kér? - tette hozzá elfátyolozott
518  5,  1|                       mondá ünnepélyesen. - És én már oda is adtam neki!~
519  5,  1|                  lecsüngött szinte a földig és némileg eltakarta.~- Jaj,
520  5,  2|                hosszú kabátos egyéniségnek, és beszélnek ott valamit a
521  5,  2|           megtalálta. Mindez olyan váratlan és csodálatos. Míg a kocsi
522  5,  2|             alátámasztják, felszerszámozzák és újra befogják a lovakat,
523  5,  2|                kijön ide a vázlatkönyvével, és megörökíti az öreg fát.~
524  5,  2|                 hiszen mellette ül Veronka, és hátul tisztelendõ Bélyi
525  5,  2|                   másik támadt helyette. Ég és föld jelentkeztek ügyvédjéül,
526  5,  2|                      Majd újra hátrafordult és azt mondta a papnak:~- Van
527  5,  2|               fogott az Adameczné szavaitól és vallatóra fogta a bátyját,
528  5,  2|                Sámuel aranymûves boltjából, és a keresztlevelemet, mely
529  5,  2|                   õneki, akármilyen nagy úr és kedves ember volt is, csak
530  5,  2|              uborkás hordóra, a zsírbödönök és eleséges zsákok közé, s
531  5,  2|                elkezdtek sárgulni, avasodni és olvadni, poty, poty, poty.
532  5,  2|                 tudhatná; a kétségbeesésnek és a kedélyes ijedtségnek egy
533  5,  2|                  megvegyem a karikagyûrûket és elküldjem a lovas emberedtõl (
534  5,  2|                templom körül, a piros, zöld és mindenféle templomi zászlók
535  5,  2|                  Máté. Minden olyan csendes és fönséges, békét, malasztot
536  5,  2|                   volt a kazulák, pluviálék és stólák között a néhai Gregorics
537  5,  2|            megelõzve ott kujtorog a célnál, és mikor odaérne, gonosz vigyorgással
538  5,  2|              tiszteletre méltó Klincsokot - és lett is volna kivel, mert
539  5,  2|                    a gyerek ivóvizébe tenni és arról itatni három napig.
540  5,  2|                    körbe a tányérok, tepsik és fazekak, a takaréktûzhely
541  5,  3|                     még tán jobb, hogy most és így múlt ki, hanem azért
542  5,  3|                     domíniuma, angol parkja és a többi, ami azzal jár;
543  5,  3|                   jár; az egész világ újnak és szomorúnak látszott elõtte.~
544  5,  3|                      leültette õket jobbról és balról madame Kriszbay mellé,
545  5,  3|              mulatság - fortyant fel a pap, és maga szaladt ki, szétriasztván
546  5,  3|                 melegnek az itteni termésre és mennyi?~- Nem tudom.~- Van-e
547  5,  3|                   Végre megszánta az elnök, és így szólt a feketekávénál: ~-
548  5,  3|                  keressük a kicsikét mi is, és nézzünk szembe vele, mit
549  5,  3|                  Jézus menyasszonya volt õ, és halandó ember menyasszonyává
550  5,  3|                  világos.~Egy csomó asszony és gyerek lebzselt a konyhaajtó
551  5,  3|                Eredj fel íziben a toronyba, és verd félre a nagy harangot.~-
552  5,  3|                   hegyek, mélyedések, erdõk és sások önteni kezdték északról,
553  5,  3|                 északról, délrõl, nyugatról és keletrõl az embereket, akik
554  5,  3|                     most már eleibe, Gyuri, és vedd ki tõle szépszerével,
555  5,  3|                  ezzel lerántotta a gyûrût, és messze dobta be a rétbe,
556  5,  3|                  esernyõt akarja ön elvenni és nem engem. Érti-e már?~Gyuri
557  5,  3|                  fölé.~Még csak néhány szó, és Veronka mindent tudott,
558  5,  3|              megcsapta vele a Gyuri vállát, és a könnyein át rámosolygott.~-
559  5,  3|                 maga nagyon könnyelmû ember és…~- És?~- És hogy… szaladjunk
560  5,  3|                nagyon könnyelmû ember és…~- És?~- És hogy… szaladjunk vissza
561  5,  3|                 könnyelmû ember és…~- És?~- És hogy… szaladjunk vissza
562  5,  3|                  esernyõ mérhetetlen áldást és szerencsét hozott mindenkire,
563  5,  3|             törvényszéki elnök, az alispán, és tudja isten, kik még. Kopanyicáról