Rész, Fejezet
1 1, 1| hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta
2 1, 1| libára nézve meghalt korán, de a gyerekre késõn. Annak
3 1, 1| apja halála után született, de nem késõre, egy vagy legfeljebb
4 1, 1| becsületes asszony volt - de mire való volt már neki
5 1, 1| meghalnia a kántornénak.~De hát biz azt föl nem támasztjuk
6 1, 1| hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt
7 1, 1| jó, bölcs és hatalmas - de bíró uram se csekélység.
8 1, 1| alkalmatlanság az úton, de meg kellett lenni. Ami parancs,
9 1, 1| zsák tetejérõl, a kosárból, de a házak, kertek, mezõk és
10 1, 2| Beszterce és Selmecbánya között, de az se érinti Glogovát. Ötszáz
11 1, 2| többire nem vállalkozik - de ezeket is úgy kell kicsalni
12 1, 2| úgyszólván erõszakkal. ~De nem is anya ez a föld, inkább
13 1, 2| Túlságosan öreg-e a föld? De hiszen nem lehet öregebb,
14 1, 2| ember volt - mondták -, de nem tudott gazdálkodni.
15 1, 2| Isten vitte fel Glogován; de az õ háza is csak szerény
16 1, 2| gondot, fejtörést okoztak.~De a principális nem volt szigorú
17 1, 2| szolgabíró kedélyesen -, de honnan van az, domine fráter,
18 1, 3| üszõbornyú is elhúzná. ~De ha nem hozott fölös számú
19 1, 3| alakjára, szõrére nézve, de szerencsétlen természete
20 1, 3| elõle az ennivalót. Úgy ám, de õ adta a tekintélyt és a
21 1, 3| szegény alkalmatlan párát, de senki se meri, mert azt
22 1, 3| szerzi meg, azután az õrzõt. De így is jó az, tisztelendõ
23 1, 3| lakodalom. A termés határoz. De négy-öt mégis akad.~- No,
24 1, 3| ez ugyan rossz kilátás, de hát a parókia földjei? Mennyi
25 1, 3| földje van a parókiának?~De már erre aztán egyszerre
26 1, 3| valami összeírás a földekrõl, de 1823-ban elégett a község
27 1, 3| voltak ezek a jövõre nézve. De csak mégis megnyugodott
28 1, 3| ember, nyers, egyenes szavú, de jószívû. Urszinyi segíté
29 1, 3| nem a nyitrai püspökség, de ki tehet róla? Sovány nyáj,
30 1, 3| nevetve.~- Még az is van, de neked nincsen hozzá ollód.~
31 1, 3| uram. Mit hozott kegyelmed?~De Billeghi uram, már akkor
32 1, 3| kicsit ledõlni, próbálta is, de a kocsirúd miatt nem tehette.
33 1, 3| küszöbön.~- Hopp, Jankó. Jaj, de megnõttél! Ejnye, de nyurga
34 1, 3| Jaj, de megnõttél! Ejnye, de nyurga legény lettél. De
35 1, 3| de nyurga legény lettél. De elcsodálkozna az anyád,
36 1, 3| szegény lélek a kanalat. De ímhol (kivevén zsebébõl
37 1, 3| ismétli Billeghi uram, de miután nem nyert választ,
38 1, 3| gyermeket, Jankó, Jankó!~De míg a túlvilági hangokat
39 1, 3| temették el, mindent, mindent, de a halápi szekér már messze
40 1, 3| volna János, ha kinyitná, de nem nyitotta ki, csak hosszú
41 1, 3| és föl is fogom nevelni. De mibõl? Istenem, mibõl? Hiszen
42 1, 4| megnyugvással, hogy õ uram nekem, de az, hogy ismerõsöm.~Kétezer
43 1, 4| fûbõl tudja Isten, mi lett, de õ, az én ismerõsöm, mindig
44 1, 4| folyt ott is az esõvíz, de a gyermek szárazon maradt,
45 1, 4| rá száraz ruhácskát adni.~De honnan kerülhetett föléje
46 1, 4| mellett?~A gyermeket látták, de mellette tudtukkal senki
47 1, 4| úgy homályosan emlékszik, de amire emlékszik, arra esküt
48 1, 4| Bizony lehetne különb is, de hát aminõ telik szegény
49 1, 4| lelkem tisztelendõ úr, de a lisztünk bizony nem mundliszt,
50 1, 4| szólt a pap elgondolkozva -, de szegény az eklézsia.~- Szegény
51 1, 4| jó arra, hogy takarítson, de mit értene az a mamlasz
52 1, 4| gyerekhez.~- Igaz, igaz, de hol vegyem…~- Hol vegye?
53 1, 4| ötölt-hatolt a pap -, de honnan vegyem én a fizetését?~
54 1, 4| rendkívüli, olyan megfoghatatlan. De sejtette a változások forrását.
55 1, 4| percig csudálkozott rajta, de aztán nem törõdött vele
56 1, 4| fekete bóbitást a hóna alatt, de amikor újra átment a másik
57 1, 4| még szép idõ lett volna, de amint már éppen megindult
58 1, 4| cuppogtak-kopogtak a furcsa alkotmányon, de a tisztelendõ testéhez nem
59 1, 4| is fényes temetés járt. De nem is volt fösvény a Srankóné,
60 1, 4| volt. Kerül, amibe kerül, de a Srankó familia se kisebb,
61 1, 4| Úgy ám - szólt Srankóné -, de adja még hozzá tisztelendõ
62 1, 4| Gongolyé. Hát nem úgy van?~- De édes Srankóné, hiszen akkor
63 1, 4| kell lenni a veresnek.~- De csak nem tehetem magam nevetségesnek,
64 1, 4| pletyka, amit róla beszélnek. De ha igaz volna is, akkor
65 1, 4| Péter botja ért. Minden, de minden hirdette, hogy Szent
66 1, 4| kis Veronka kosara fölé. De ez elég volt. A babona keresi
67 1, 4| amely immár ereklye lett. De nemcsak a temetésekre viszik,
68 1, 4| Eleintén eleget szabódott, de lassankint aztán maga is
69 1, 4| templomnak fogja ajándékozni.~De nemcsak a papnak vált javára
70 2, 1| pletykának ejti kútba a magvát. De errõl végre is nem tehetett
71 2, 1| egyre a halálát lesték, de Gregorics Pál nem halt meg (
72 2, 1| is volt, lépten-nyomon, de mit ért, ha valami gonosz
73 2, 1| még az apjánál is. Pfuj, de utálatos a fösvénység!~Gregorics
74 2, 1| pökhendi tapintatlan ember.~De valóban volt okuk a förmedésre.~
75 2, 1| partit, szívesen fogadták, de az intrikus féltestvérei,
76 2, 1| is egy kis idõ múltán), de ezeket már a szégyen tartotta
77 2, 1| Garam-menti udvarházakban, de bizony egyikbõl se bonyolódott
78 2, 1| gyûrûje után, azok fürgébbek…~De a fiatal leányoktól nem
79 2, 1| ember ez a Gregorics Pál, de milyen gazdag, és végre
80 2, 1| rátok adta az édes mama, de az eszetek még rövid maradt.
81 2, 1| ezt a szemetekre vetem, de kénytelen vagyok, hogy az
82 2, 1| kelyhében, bogár hált már benne, de a feslõ bimbó belsejében
83 2, 1| toporzékoljanak a legvégén.~Nagyon, de nagyon unta már magát, nem
84 2, 1| csak a sereget csúfítaná. De õ mindenáron tenni akart
85 2, 1| hogy mi lehet a dolga, de Dembinszky tudhatta, mert
86 2, 1| esernyõs emberke maga az ördög, de a jó ördögök családjából.~
87 2, 1| tehát összesen két asszony. De miért ne lehetne ez a két
88 2, 1| szálfái; az arca elég takaros, de azonfelül szépen szokott
89 2, 1| én ágyam.~Így alszom én. De hogy eszem?~Ételem lóbul,
90 2, 1| okoskodj, Anka. Ne légy ostoba!~De Anka okoskodott, felugrott
91 2, 1| akart lépni a szolgálatból, de az úr kiengesztelte egy
92 2, 1| aranygyûrû, és megmaradt.~- De aztán megtartsa ám az ígéretét
93 2, 1| Ancsura megint el akart menni, de Gregorics Pál megint kiengesztelte
94 2, 1| osztrák ármádiával szemben, de egy leány, ha csak együgyû
95 2, 1| dolga se Gregorics Pálnak. De néktek így jobb is, legalább
96 2, 1| megállapítani nem lehet, de az tény, hogy a hírek szép
97 2, 2| a korrekt eljárás is, de Gregorics sokkal jobban
98 2, 2| meggyógyította a doktor, de Gregoricsot beteggé tette.
99 2, 2| cím. Az »apát« fölvette, de a régi »bácsikát« el nem
100 2, 2| fõztünk csak azon a napon?) De az se lehetetlen, hogy a
101 2, 2| nem közölte a gyanúját, de ott volt a legtitkosabb
102 2, 2| Reszketett a gyerekért, de nem merte szeretni többé.~
103 2, 2| roppant elõvigyázatban. De hisz éppen a túlzások képezték
104 2, 2| túlzott volt a Gyuri miatt, de errõl õ nem tehetett.~Míg
105 2, 2| látta Csehországot stb., de Pál úr mindig ki tudott
106 2, 2| bosszantására az irigyei. De meg is kapta érte Parocsányi
107 2, 2| ezt eddig õk is tudják, de tedd még hozzá, hogy némelykor
108 2, 2| hogy a névnapomra szánta… de csak nem a megígért póni
109 2, 2| nem, a pónit megkapod. De biztosítlak, hogy egyszer
110 2, 2| az esernyõ után úszni.~- De mikor arra való a tyúk,
111 2, 2| utol nem éri az esernyõt, de minek is, mert eljön magától
112 2, 2| sróf.~- Szeszélyes ember, de jó ember - mentegette Gyuri. -
113 2, 3| a lelkemet az õ kedvért, de mostan kieresztem. Végem
114 2, 3| Gondoskodott-e rólad Gregorics? De énrólam nem gondoskodott.
115 2, 3| küldjenek temetési költséget.~De mi volt a Kupeczky halála
116 2, 3| csillapodtak egy kissé, de rettenetes bágyadtság fogta
117 2, 3| Egy picinyt elaludt ismét, de csakhamar felriadt eltorzult
118 2, 3| emberre, hát a halál volt. De a kötõféket nem adom - ellenkezett
119 2, 3| kérdezte. Végre hazajött, de rossz hírrel. A távíró-hivatal
120 2, 3| sápadt volt, nagyon gyenge, de feljárt, tett-vett, rakosgatott
121 2, 3| nõsülni, vagy válni akar, de meghalni nem.)~Koccintottak
122 2, 3| mint ön, Sztolarik úr. De igyék még egy kupicával,
123 2, 3| örököltem ebbõl a furfangból. De az nem az igazi. Ami egyébiránt
124 2, 3| el belõle vagy két akót, de az hallani se akart róla: »
125 2, 3| megboldogultam sopánkodni: »Oh, de felséges nedv, oh, de remek
126 2, 3| Oh, de felséges nedv, oh, de remek jószág, jaj ha a szegény
127 2, 3| akármi pénzért két kõmûvest. De el ne mondd senkinek a világon,
128 2, 3| tetején semmi, csak fûrészpor, de azért szörnyû nehéz volt,
129 2, 3| találhassanak többé oda, de az is igaz, hogy nem ötven
130 2, 3| sóhajtott fel a másik.~De Gregorics Pál nem állott
131 2, 3| jól van, kiküldi a Matyit.~De a beteg egyre türelmetlenebb
132 2, 3| kellett venni és kivinni, de Ancsura mostan még kevésbé
133 2, 3| áthurcolkodott a Matykó anyjához, de elõbb még a holmiját is
134 2, 3| udvarból is kilökdösték volna.) De ha hátul volt is az Ancsura,
135 2, 3| neve elhangzott.~- Ah, no! De különös… de különös!~Boldizsár
136 2, 3| elhangzott.~- Ah, no! De különös… de különös!~Boldizsár testvér,
137 2, 3| Pedig egy betû sincs több.~- De hát a többi vagyona? A csehországi
138 2, 3| ami az ingatlant illeti. De hol a készpénz? Mert sok,
139 2, 4| Mindig tapintatlan volt, de hogy a halála után is így
140 2, 4| hogy megemlékezett róluk, de az eljárás semmi esetre
141 2, 4| az erényeikrõl beszélni.~De még mulatságosabb volt a
142 2, 4| semminemû viszonya Gregoriccsal. De a tudós akadémia (a tizedik
143 2, 4| Prágába, és ott nyomozott, de hasztalan. Már itthon is
144 2, 4| híresztelte a csehországi utat, de voltaképpen Szegedre vagy
145 2, 4| sántikált a vén gonosztevõ (de ki fogja annak a csontjait
146 2, 4| ház és a földbirtok árát.~De hát odaadta-e? Azt már csak
147 2, 4| bírta volna elpocsékolni, de Gregorics takarékos volt,
148 2, 4| meg kell lennie valahol. De hol? Meg lehetett ennek
149 2, 4| szörpölgetni rövid idõ alatt. ~De a tereferék közül az a valóság
150 2, 4| tárgyak fel voltak írva, de üst elõ nem fordult köztük.~-
151 2, 4| én szerelmes öcsémuram. De hát miért vétette? Hogy
152 2, 4| katlan árával adós marad. De éppen az a szerencse az
153 2, 4| visszavonom a szavamat. Ejnye, de sokért nem adom, fiacskám,
154 2, 4| azt mondja, te vitted el. De hát hova is tûnhetett voltaképpen?~
155 2, 4| estig, akkor majd lejövök, de most a legfelsõ ablakot
156 2, 4| Magam is talán azt tenném. De ugye nem rossz ez a borocska?
157 2, 4| tud beszélni, úgy értette, de csak ha a nyelvét fölvágják.
158 2, 4| bicskával szokták felvágni. De minthogy maga nem szajkó,
159 2, 4| Prepeliczának, úgy nézte, de azért leküzdötte magát,
160 2, 4| van otthon vagy hat darab, de azok nem olyan kedvesek.~-
161 2, 4| Prepelicza elmosolyodott erre, de a piszkos, vörös kezeit
162 2, 4| vagy a radványi bárónak. De az úr mégis kétszáz forintra
163 2, 4| kertben az almafák közt; de a jámbor besztercei föld
164 2, 4| sem gondolná, milyen áron. De hogy jut önnek eszébe a
165 2, 4| töltötte a gyermekéveit.~- De ha nagyon megfizetném? -
166 2, 4| értékét tegyük kétezerre… de ez már a maximum.~- Utcumqe -
167 2, 4| dologba a fiú érdekében, de elõbb még írok neki és beszélek
168 2, 4| beszélek az anyjával is.~- De nekem sürgõs a dolog.~-
169 2, 4| székre.~Ajkai mozogtak, de semmi hang sem jött rajtok,
170 2, 4| segítségért kiáltozva, de mire visszatért a szakácsnéval,
171 2, 4| kivallja neki, mi lakik benne.~De mielõtt még elmehetett volna
172 2, 4| igen, megjött a levél, de valami más is történt. Új
173 2, 4| talán nem a Boldizsár?~- De éppen a Boldizsár.~Gregorics
174 2, 4| mondva. Egy férfi szava vas. De miután a birtok egy gyereké,
175 2, 4| valóságosan megvasalva távozott. ~De mit ért? Sztolarik úr még
176 2, 4| fogakon beletemettek.~- De hátha kõszén van a Libanon
177 2, 4| A férfi szava ugyan vas, de az arany elõtt a vasnak
178 2, 4| akkor nem fogott szavamon, de most már bele nem megyek.
179 2, 4| újra megindult a licitálás, de már lefelé, kínálta harmincötért,
180 2, 4| felbontották az üstöt rejtõ falat, de hogy mit találtak az üstben,
181 2, 4| maradt bent a csávában. De valószínû is, hogy õ csinálta
182 3, 1| megváltozott Besztercén, de minket az összes változások
183 3, 1| valaha még talán követ is.~De ily messzire nem járnak
184 3, 1| olcsók mostan a leányok!~De Wibra Gyuri nem gondolt
185 3, 1| méltatlankodással felelte:~- Bocsánat, de én nem szoktam házasodni.~
186 3, 1| csak egy rossz szokás, de egy olyan szokás, amelyik
187 3, 1| fejüket, hogy bolondot tettek, de okosabbá a világot mégse
188 3, 1| mindenünnen mosolygott feléje, de õ meglehetõsen savanyú képpel
189 3, 1| Dolgozott, hiszen dolgozott, de inkább megszokásból, mint
190 3, 1| lelke valahol másutt volt. De hol?~Ej, hát hová szokott
191 3, 1| öreg«?~- Nincs pénzem.~- De hiszen éppen azért; az asszony
192 3, 1| legenda volt az másoknak, de õneki majdnem valóság, mely
193 3, 1| szerencsés villanatja kell hozzá… De minthogy ez nincs, csak
194 3, 1| roppant összegeket vesztett!«~De nem, csupa olyan részletek
195 3, 1| semmit?~Nem sejtett semmit - de gondolata mindig rajta járt
196 3, 1| munka nemes vágya hevítette. De egy szó kellett, egy gondolat,
197 3, 1| kutatott ezen az alapon, de eredménytelenül. Teljesen
198 3, 1| mintha álmodtam volna.«~De lehet-e azt úgy venni? Lehet
199 3, 1| hamut kotorni a parázs fölé, de nem füstölög-e az mégis?
200 3, 1| Gyurit az ágyához.~- Jaj, de nehezen várt, meghalni se
201 3, 1| tudott, míg te nem jössz. De én voltam a hibás.~- És
202 3, 1| olyan nehezen? Nem mondta?~- De bizony mondta. Át akart
203 3, 1| utalványt. Tehát nála volt. De hát hová lett? Melyik bankra
204 3, 1| sárgán feküdt a vánkosokon, de még most is volt benne egy
205 3, 1| hogy az arcképét megfestik, de a kép már akkor csúnyább
206 3, 1| magyar ember tud meghalni:~- De ha vár egy kicsit, mindjárt
207 3, 1| az esernyõ kéznél lenne. De hol van?«~Se enni, se inni,
208 3, 1| is az emlékezõtehetségét, de csak annyit bírt mondani:~-
209 3, 1| elõszobájában, mint annak inasa, de õ is ugyanabból a kottából
210 3, 1| dolgokat is elfelejtett azóta, de arra emlékszik, hogy a megboldogult
211 3, 1| vadásztarisznya, botos, hurkatöltõ, de esernyõ nem fordult elõ.
212 3, 1| zsidó.«~Ki tudja ez-e az? De csak ez lehet. E hasznavehetetlen
213 3, 1| keresni. Ez az elsõ teendõ.~De ki voltaképpen a fehér zsidó?~
214 3, 1| lehetett különböztetni - de azóta több száz családra
215 3, 1| Ennyit sikerült megtudnom. De mármost mitévõ legyek?~-
216 3, 1| csak tovább kell kutatni!~- De hol kutassak? Hiszen már
217 3, 1| héten kapta Bars vármegyét, de a másvilágra sem õ nem szándékozik,
218 3, 1| gyámatyám! - kiáltott fel (de beillett az rikoltásnak
219 3, 1| mint az ellenkezõre -, de hát mi lett a szegény Münczcel?~-
220 3, 1| csak várták, csak várták, de Jónás nem jött. Akkor aztán
221 3, 1| borulata futott végig.~- De hisz akkor az ernyõ is a
222 3, 1| míg csak…~- Mennék én is, de hová menjek?~- Hát persze,
223 3, 2| szereznek. Hiába, rang a rang - de fenn is kell azt tartani.~
224 3, 2| Beszterce vagy London!)~De Pelsõc is kutya, õ meg a
225 3, 2| nálánál kisebbeket marja… De nem azért vagyok én most
226 3, 2| azt tette, emezt tette«, de csak annyit mondhatni, hogy »
227 3, 2| vörös hajjal - az az igazi.~De Konopka uram, a legeszesebb
228 3, 2| kölcsönzött Bábaszéknek), de különben nyájas, kellemetes
229 3, 2| gyermekeim.~Úgy örültek, de úgy örültek, hogy az ifiasszony
230 3, 2| tollasodik a mi Rozálink. De hát lehet is Bábaszéken!
231 3, 2| ifiasszonyt. Már a hetvenbe járt, de mégis csak úgy hítták »mlada
232 3, 2| egy zsidó asszonyuk volt. ~De mindegy. Hiszen a jövõ elõttük
233 3, 3| kifent bajuszát harapdálva.~- De úgy hallottam - szólt újra
234 3, 3| akad egynéhány a padláson, de azok nem ilyen finom úrnak
235 3, 3| érdemes értük felfáradni. De nem is lehetne. A fiam kiment
236 3, 3| szívességét, Münczné asszony, de az esernyõket mindenáron
237 3, 3| asszonyoknak.~- Tudom, tudom, de õneki nem volt, ha jól emlékszem,
238 3, 3| kimérni a fogakat is? ~- De rúg is a rusnya állatja!~-
239 3, 3| megvette egy pár garasért, de utóbb statutummal tiltá
240 3, 3| elhalványodott emlékezetembõl, de azt bizonyosan tudom, hogy
241 3, 3| Árpád-korból.~- Szép, szép, de ezek a részletek engem nem
242 3, 3| érdekesek.~- Az meglehet, de nem vonatkoznak az esernyõre. ~-
243 3, 3| vonatkoznak az esernyõre. ~- De bizony arra is vonatkoznak.
244 3, 3| lehetséges…~- Nemcsak lehetséges, de bizonyos, hogy a két fiatal
245 3, 3| nyírerdõn át Dolinkára, de itt semmi különöset nem
246 3, 3| batyuját (nem Illés próféta, de az én tátim) árucikkelyeivel
247 3, 3| kutattunk aztán a környéken, de csak Lehotán tudtunk meg
248 3, 3| falu szélén lakó csõszhez - de az, mikor meglátta, hogy
249 3, 3| Igen.~- Elhiszem, Móric úr, de ez csak annyi, mint semmi.
250 3, 3| ilyen kinézésû zsidót? »De bizony, láttam«, felelte, »
251 3, 3| uram, csak ennyit tudok, de ez bizonyos. A fazekas leírása
252 3, 3| volna tudni.~Ment, ment, de amint egy percre megállott,
253 3, 3| hogy utána futottam, de eszembe jutott, hogy egy
254 3, 4| perdülnek künn az utcán.~De a kíváncsiság még a nótánál
255 3, 4| kérdezik Fialát, mi történt, de Fiala a világért sem veszi
256 3, 4| ha meg akarod találni, de le a földre - figyelmezteté
257 3, 4| emberbõl, aki az utcán lõdörög! De már mindegy, a zöld szem
258 3, 4| igaz, igaz, Konopka uram, de ki tehet róla, ha már egyszer
259 3, 4| szerencsétlenség nem a jégverésben, de a keresztülvitelben van.~
260 3, 4| a keresztülvitelben van.~De iszen, nagy debatter Fajka
261 3, 4| fölösleges habot leszedje.~De a polgármester a molnárkék
262 3, 4| mohósággal kezdte marasztalni.~- De mi az? Csak nem akar elmenni?
263 3, 4| eszébe jutott a népmese -, de itt bajosan foroghat fenn
264 3, 4| s magával vonszolta.~- De uram, nekem dolgom van.~-
265 3, 4| térdelõ helyzetébõl.~Ah, de milyen gyönyörûséges sugár
266 3, 4| most szólnia kell valamit, de ahhoz a csicsergõ üde gyermekhanghoz
267 3, 4| Sajnálom, kisasszony, de én nem olyan doktor vagyok,
268 3, 4| baklövésre, sõt el is pirult, de annál élénkebb lett Mravucsán:~-
269 3, 4| szokatlan díszes társaságot.~De miután õméltósága nem akart
270 3, 4| Szegény ember vagyok, de nem adnám száz forintért,
271 3, 4| szép. Én is szép voltam, de sohase szégyelltem ezért
272 3, 4| Veronka akart felelni, de a bõbeszédû Mravucsán megelõzte: -
273 3, 4| megelõzte: - Történt, történt, de lassan-lassan semmi nyoma
274 3, 4| csakhogy egy darabig kék lesz, de az ördögbe is, nem a szín
275 3, 4| nekem semmi bajom se lett, de a szegény madame megütötte
276 3, 4| egyáltalán megijedtem-e. De most kezdek már félni. A
277 3, 4| tõlük rossz néven venni. De ha most kipárolog fejükbõl
278 3, 4| magam gyalog is útra kelnék, de a szegény madame Kriszbay…~-
279 3, 4| jobb volnának más lovak. De mit csináljunk? Itt Bábaszéken
280 3, 4| közbe nem szól Gyuri:~- De hiszen nekem itt kocsim
281 3, 4| Tudtam, hogy gavallér! De hát miért nem szólt elõbb,
282 3, 4| két ujjával gyerekesen.~- De ne csaljon meg.~Gyurinak
283 3, 4| nem szabad elfogadni.«~- De a kocsi nem kar - pattant
284 3, 4| punktum.~- Igaz, igaz, de mégis beszélnem kell elõbb
285 3, 4| mondá a kalapját véve. De Mravucsán fürgén útját állta.~-
286 3, 4| betegen kocsira ültetni, de nem is lehet, míg egy kicsit
287 3, 4| nyögni, akár a kocsin.~- De sötét is lesz - ellenveté
288 3, 4| lesznek. Milyen szerencse! De tudtam, megéreztem. Egy
289 3, 4| vagyok, mint egy medve. De el is felejtettem a legfõbbet,
290 3, 4| tört be, mégis itt vagyok, de a vesémet, biz isten, azóta
291 3, 4| akart Mravucsánné mondani, de gyorsan a szájára ütött),
292 3, 4| száját a pók.~- Fáj, ugye? De holnap még jobban fog fájni.
293 3, 4| ambitusával, mosolygó ablakaival, de még közelebb lett volna,
294 3, 4| korcsma felé kellett kerülni. De a pocsolyára végre is szükség
295 3, 4| kutya, aki se lát, se hall, de a szimatja az ember felé
296 3, 4| azt nem tudom - mondá -, de hogy te magad részeg disznó
297 3, 4| szokás ilyenkor meglocsolni, de vízért nem mehetett, gondolta,
298 4, 1| tollukból egész végekre.~De én nem szeretem ezt s röviden
299 4, 1| akit disztrahálni fognak.« De ki is tettek magukért csupa »
300 4, 1| kántor csinosabb ember volt, de már házas és öregebb. Intelligens
301 4, 1| elmésség is nyilvánult benne, de csak olyanformán szivárgott
302 4, 1| nem tudnám bebizonyítani.~De ez végre is mindegy. A száraz
303 4, 1| szó, ezek is okos emberek, de a maguk módja szerint. A
304 4, 1| mert õ még nem hallotta, de a bennszülöttek már mind
305 4, 1| korában. Mind összenéztek. De szerencsére ott volt az
306 4, 1| glóriája látszott lengeni.~- De hiszen láttam, hogy a tiszteletes
307 4, 1| jele, hogy haragszik.~- De mikor azt szeretem a legjobban.~-
308 4, 1| pár kortyot. Elég langyos. De sokat ne igyál, mert a sok
309 4, 1| öngyilkosságot követ el: nem fõbe, de hátgerincen lövi magát.~-
310 4, 1| kétségen kívül sokfélék, de a legborzasztóbb lehet a
311 4, 1| kellene ezt megnézni.~- Az ám, de vajon sokba került-e? -
312 4, 1| napsugarak mellett.~- Jó, jó, de az árát kérdezem.~Azonban
313 4, 1| fogadta el a fejedelemséget.~- De hátha mégis jól tette, mert
314 4, 1| Van-e Glogován erdõ?~- De még milyen erdõ van.~- Szokott-e
315 4, 1| most is van néhány példány.~De már erre elfogta Veronkát
316 4, 1| Biz az csöppecske volt, de olyan finom fehér, mintha
317 4, 1| ruhájában jelennek meg - de azokon senki sem mer nevetni.
318 4, 1| tüdõdnek a hangos beszéd.~De Wladinnal nem lehetett most
319 4, 1| kigombolózik, nem eszik, nem iszik, de hogy valaki a benne levõ
320 4, 1| hogy az erdész õrült meg, de most az egész társaságot
321 4, 1| tudja? Igazán nem tudja? De hisz az lehetetlen. Megvan
322 4, 1| szégyenlõsen. - Ugye, Wladin?~De az ügyvéd nem hagyta, hogy
323 4, 1| Szent Péter tehát eltûnt, de az esernyõ megmaradt.~-
324 4, 1| megvan? - kérdé mohón.~- De meg ám. Úgy õrzik azt a
325 4, 1| a sötétségtõl megijedve, de a selyma Klempa igyekezett
326 4, 1| ámbár nem szokás bevallani), de ez mégis igen szép legenda.
327 4, 1| elõbb tette volna, értené - de most már égnek a gyertyák!)~-
328 4, 1| dolgot akart kikottyantani, de szavait úgyszólván elmetszette
329 4, 1| hallja az egész világ.~De ha ilyen az elsõ érzés,
330 4, 1| ez is igaz lehet, vagy…~De már nem fejezhette be, mert
331 4, 1| ugyan hiányzott a zöld alsó, de ez éppenséggel nem zavarta
332 4, 1| lehangoló és elkeserítõ titulus, de mégsem becsületsértés. Költözött,
333 4, 1| szolgálván állának vánkosául - de egyszersmind kellemetlen
334 4, 1| ebbõl nagy parádé!~Más, de szintén nem valami nagyon
335 4, 1| alsószoknya nem volt bekapcsolva, de felkötve), midõn rémülve
336 4, 1| ki az ágy alól, az nézte, de úgy nézte, olyan nagyon
337 4, 1| próbálta a macskát kikergetni, de az elbújt a bútorok mögé,
338 4, 1| is; jó ártatlan állat.~- De mikor lát - felelte Veronka
339 4, 1| sötétben akart vetkõzni, de a fránya macska megint kijött
340 4, 2| Levetkõzött, lefeküdt, de nem aludt. Az õ levetkõzése (
341 4, 2| a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkõzése, pfuj,
342 4, 2| dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan«
343 4, 2| kigondolta, nagy szamár volt.~De végre is rosszabb dolog
344 4, 2| harmadszorra, vagy negyedszerre), de amint ment, ment a színes
345 4, 2| illet, ami a belsejében van. De lehet-e azzal is elõállnom?
346 4, 2| az enyém? Bizonyára nem. De ha belátná is, hogy enyém,
347 4, 2| Nem szép eljárás tõle, de hát az éj szuverén, nem
348 4, 2| Vedd olyannak, amilyen, de ne mellõzd, jámbor tûnõdõ,
349 4, 2| kisasszonynak.«~»Szép öntõl, de itten se papírom, se tintám.
350 4, 2| strázsát, mennem kell.«~»De hát akkor én mit csináljak?
351 4, 2| számomra!«~Húzta, húzta Gyuri, de ebben a percben mintha valami
352 4, 2| Itt jön a friss ember!~- De már a friss ember titulust
353 4, 2| olyan álmok, majd meglássa. De hát maga hogy aludott?~No,
354 4, 2| szaladj, Zsuzska, a kalácsért! De hátha nincsen késök? Hozzatok
355 4, 2| ne tegyek egy bögrikébe? De bizony teszek.~- Ugyan,
356 4, 2| ostort, a lovak megiramodtak, de alig gurult ki a kocsi a
357 4, 2| nézegettek körül, mi baj lehet. De nem volt semmi baj. Mravucsánné
358 5, 1| korcsmárost megölték.~- De hisz az nyolcvan év előtt
359 5, 1| végett. A leány igen csinos, de ha nem volna is, az esernyő
360 5, 1| aki álmában ráparancsolt.~De hát hogy kell a dologhoz
361 5, 1| vagyok koporsóm bezártáig.«~De így, minden elõzmény nélkül,
362 5, 1| ami elõsegítené a dolgát.~De a zsiványok csak nem jöttek,
363 5, 1| bástyafal alatt.~- Jaj, de felséges virág!~A vén kapus
364 5, 1| elhalt. - Hogy én? - rebegte, de nem szólt többet, hanem
365 5, 1| meghajlanak, meggyûrõdnek alattuk, de össze nem törnek; kiegyenesedvén
366 5, 1| erdejébe akart átsuhanni. De mi sors érte a kis páncélos
367 5, 1| megsiratni a szegény gyíkot, de semmit sem mert mondani,
368 5, 1| ragasztani újra a fejéhez, de azt többé nem lehetett.~
369 5, 1| akik be is helyezkedtek, de valami sajátszerû zavar,
370 5, 1| hogy történt köztük valami. De mi? Ej, hát mi is történt?
371 5, 1| felhõ ül a feje búbján. De meg izzadós is az öreg:
372 5, 1| a tartományban!~A lõcs. De a csézán nincs lõcs - tehát
373 5, 1| van és savanyú víz terem.«~De már erre Veronka is nevetni
374 5, 1| Igazi sárosi észjárás. De látod, megharagítottad a
375 5, 1| az illendõ szót kereste, de az isten úgy akarta, hogy
376 5, 1| bakfis! Belevágta a baltáját.~De alig csattant egy-kettõt
377 5, 1| közelrõl látszott jönni, de se közel, se távol nem volt
378 5, 1| látott az alján guggolni, de csak keveset láthatott az
379 5, 1| fához!~János szót fogadott, de nagy dörmögéssel, fejcsóválással.
380 5, 1| kikapaszkodott a föld felületére.~De hogy nézett ki! Csupa por,
381 5, 1| hogy abban megmosakodjék, de lába megcsuklott, s éles
382 5, 1| kevélyen a lecsüngõ fürtöket, de a másik egészen csak arra
383 5, 1| Pribalszky-malomnál letértek a hosszabbik, de szebbik útra, mely Uhlyavnán
384 5, 1| nevét imáimba foglalva. De, oh, én háládatlan, hiszen
385 5, 1| egész Beszterce magasztal, de százszor jobban örülnék
386 5, 1| megjutalmazhatnék illõ módon. De hogy rójam le hálámat önnel
387 5, 1| Jaj, mennyit aggódhattál. De a kocsink, az eltört. Jaj,
388 5, 1| láttad volna a lovainkat. De még mi minden nem történt.
389 5, 1| mindent elbeszélsz egymásután.~De Veronka egyszerre akart
390 5, 1| zavartan. - Hiszen nem illik, de õ nem is akart semmit. ~-
391 5, 1| fülbevalót, amit talált, de gazdájával együtt - mondá
392 5, 1| magamat - rebegte elhalón -, de úgy szégyenlem…~Nem szólt
393 5, 2| tökéletlen népek közé jutott; de az otkolonos üvege nagyon
394 5, 2| ömlengésekre holdvilágos estén, de a leánykéréshez, eljegyzéshez (
395 5, 2| nem nagyon szégyenlõs - de hova térdepeljen a fa alatt?~
396 5, 2| Hisz ha nem esküdtek is, de eljegyzésük a fa alatt volt!
397 5, 2| Hihetetlenebb, mint egy regény, de mégis valóság. Hitte volna-e
398 5, 2| észlelt. Hogyan lehet az? De a bolond kerekek olyan veszettül
399 5, 2| az esernyõé) összetört, de másik támadt helyette. Ég
400 5, 2| gyepen van élet, zsibongás, de már nem olyan egyöntetûek
401 5, 2| grófnõnek is elég lenne, de azt se a tisztelendõ úr
402 5, 2| miattam, ösmerem a jó szívét, de most aztán lásson ám valami
403 5, 2| lásson ám valami ebédhez, de gyorsan, kedves öregem,
404 5, 2| petrezselymet. Oh, istenkém, de sovány nevelõnét hozott
405 5, 2| Annyi azonban bizonyos, de magunk közt maradjon, hogy
406 5, 2| Adameczné, jót is, rosszat is, de fõzni csak jót fõzött; olyan
407 5, 2| Nagy dolgokról értesítem, de csak röviden, részleteket
408 5, 2| hogy siessen.~- Sietnék én, de a ló nem akar.~- Hát nógasd!~-
409 5, 2| diadalmasságot. (Oh istenem, de édes ez a mi nyelvünk!)~
410 5, 2| az elhalványodott arcát - de nem bírt az azért piros
411 5, 2| beszélnek… Hiszen minden, de minden ettõl függ. Valami
412 5, 2| rezedaszínû ruhájára is - de ki törõdnék most azzal?…~-
413 5, 2| tisztán az elnök hangja -, de láttad-e már?~- Minek? -
414 5, 2| miatt akarom elvenni.~- De hisz úgyis megtudja késõbb.~-
415 5, 2| nagy vagyon. Milyen vagyon? De egyet érteni kezdett, hogy
416 5, 2| mindenesetre bonyodalmas ez ideig, de a legnagyobb bonyodalmak
417 5, 2| argumentumot akarna elsütni.~- De hátha Veronka nélkül is
418 5, 2| türelmetlenül -, hogy nem lehet, de ha lehetne, se zárnám ki
419 5, 2| megfordította most a kérdést.~- De hátha Veronka által se juthatsz
420 5, 2| említettem.~- Igenis, figyelek.~De az esze másutt járt, szórakozottan,
421 5, 2| nem a papkisasszonynak? - De bizony éppen annak. Gyönyörû
422 5, 2| mos, gondolná az ember, de nem úgy van, mert a szép
423 5, 2| gyere, gyere, erre van.« De van egy harmadik ördög is,
424 5, 2| Eredj az örökséged után.«~- De bizonyosan megtartották
425 5, 2| tavaly káposztaéréskor, de bizony még elõtte volt…~-
426 5, 2| arról itatni három napig. De uramfia, csak nem használ,
427 5, 2| Inkább én is elösmerem, de térjen már a dologra, az
428 5, 2| a célnál: »Itt a semmi!«~De egyszerre felrázta egy kéz,
429 5, 3| összehordott hetet-havat, de Gyuri szívét elszomorította
430 5, 3| hogy behozza a Veronkát, de csakhamar visszajött vállvonogatva.~-
431 5, 3| malacot, a palacsintát, de Veronkának se híre, se hamva.
432 5, 3| nemigen lehetett azt érteni, de mert a fejét is rázta hozzá,
433 5, 3| zene-bona volt már az udvaron, de a legjobban jajveszékelt
434 5, 3| Veronkát a kertek alatt, de még Gundrosné elõtt.~- Szomorú
435 5, 3| félre a nagy harangot.~- De hiszen nincs tûz!~- Mindegy,
436 5, 3| hírt adnának Veronkáról. De az is fölösleges. Mert maga
437 5, 3| fel Gyuri felvillanyozva, de csakhamar lesújtotta a levont
438 5, 3| szépszerével, mi a baj.~De már akkor ment is a Gyuri,
439 5, 3| huzakodtak szégyenszemre, de csak mégse eresztette el
440 5, 3| feléje ez a történet, lassan, de biztosan, már meglátszottak
441 5, 3| Sokáig keresték a gyûrût, de hiába. Csakhamar odajött
442 5, 3| Inkább elõle futottam, de megfogott.~- A lepke?~-
443 5, 3| gyûrû kereséséhez látott, de kereshetnék azt akár ítéletnapig,
444 5, 3| kiszivárgott a meztelen igazság is, de a hit az igazságnál is erõsebb
445 5, 3| egyházfi a parasztokat, de a tisztelendõ úr még bent
446 5, 3| koszorúval, fehér ruhában. (Oh, de gyönyörû volt - kár, hogy
447 5, 3| valamikor õ is megöregszik.)~De a võlegény se alávalóbb,
448 5, 3| össze-összeborzongtak a tüllben, de egyébként minden szépen
449 5, 3| zúgott a nagy boltívek alatt, de a menyasszony bizony halkan,
450 5, 3| felséges fehér ruhában. De van is abban zseb! Csak
|