Rész, Fejezet

 1  1,  3|      kedvencét, amely csak olyan kutya volt, mint a többi, alakjára,
 2  1,  3|     kutyáját is magával vitte.~A kutya, név szerint Visztula (no,
 3  1,  3|           amit itt lát. Még ez a kutya is - mondá Szlávik Péter
 4  1,  3|         kedélyességgel.~- Miféle kutya ez?~- Ez bizony a megboldogult
 5  1,  3|          kísérteni jön miatta.~A kutya szelíden, szomorúan, szinte
 6  1,  3|       némi kölcsönnel.~- Glogova kutya fészek - mondta Urszinyi. -
 7  2,  1|      közönséges knikker. Nagyobb kutya lesz ez még az apjánál is.
 8  2,  2|      kimehetne akár dobszóval, a kutya se kérdezné, hova megy. ~
 9  2,  3|          a másik szobába:~- Az a kutya óra zörög ott, az zavar,
10  3,  2|       vagy London!)~De Pelsõc is kutya, õ meg a nyomorult Bábaszék
11  3,  4|   felboncolni? Úgyis tudjuk, ki. Kutya legyek, ha nem a biztosítótársaságnak
12  3,  4|    asszonyság. Nem harap ám az a kutya. Csiba te, Garam! Mindjárt
13  3,  4|         talyigás, mint a veszett kutya, aki se lát, se hall, de
14  4,  1| szándékkal.~- Vigyázz, Wladin! A kutya bele talál harapni a lábadba!~
15  4,  1|      kötve a madzag legvégére. A kutya odajön, megszagolja a húst,
16  5,  1|     visszaesem.~- Teringette! Ön kutya állapotban van! És senki
17  5,  2|     hajtott volna, ha a Visztula kutya rájuk nem ugrik örvendezõ