Rész, Fejezet

 1  1,  4|       urunkhoz, a Jézushoz.~Milyen szerencse az emberiségre ez a Jézus,
 2  1,  4| tekintettek a papra.~- No, ez nagy szerencse - mormogta a pap -, hogy
 3  2,  4|          adós marad. De éppen az a szerencse az ilyen tényeknél, hogy
 4  2,  4|             hogy a Gyuri fiút nagy szerencse érte, amit illendõ a gyámnak
 5  3,  1|         irodája pompásan indult, a szerencse mindenünnen mosolygott feléje,
 6  3,  1|           vehette meg senki. Próba szerencse, fiam, Gyuri! Ha neked volnék,
 7  3,  4|  kezecskéit.~- Szent isten, milyen szerencse! Hisz éppen doktorra van
 8  3,  4|          Igaz-e, ügyvéd úr?~- Nagy szerencse - felelte Gyuri felrezzenve,
 9  3,  4|           és a szerencsétlenségbõl szerencse, mint ahogy most is történt,
10  3,  4|         vendégeink lesznek. Milyen szerencse! De tudtam, megéreztem.
11  3,  4|           szép mulatság lesz! Ezer szerencse, a kántor tud németül! És
12  4,  1|         országunk iránt. Valóságos szerencse, hogy tótul nem tudott,
13  4,  1|           Mindent tudott, s a nagy szerencse egyszerre összemorzsolta.
14  4,  1|     kincseim.« Különös az, ha nagy szerencse éri az embert, hogy az elsõ
15  4,  1|            a kételyé, a legnagyobb szerencse mögött is ott ólálkodik
16  5,  2|       folydogálni a könnyei - ezer szerencse, ha a palacsintatésztába