Rész, Fejezet

 1  1,  3|       is jó az, tisztelendõ úr.~Mosolygott, olyan rokonszenvesen tudott
 2  1,  4| embereket.~A pap csak csendesen mosolygott, s mély áhítat rezgett lelkében.
 3  1,  4|   részint nem hallotta, részint mosolygott rajtok. Igaz, hogy nem értette,
 4  1,  4|  szempontjából meg volt töltve. Mosolygott.~E nevezetes eseménytõl
 5  2,  2|      bár nem mutatta. Gregorics mosolygott ilyenkor, és így szólt:~-
 6  2,  2| esernyõt.~Az öregúr furfangosan mosolygott:~- Micsoda? Talán nem tetszik
 7  2,  2|   rémület beszélt. A két evezõs mosolygott, az öreg Ördög Márton fitymálva
 8  2,  3|          Gregorics úr bágyadtan mosolygott.~- Azt már én jobban tudom,
 9  2,  3|      olyan puha és olyan meleg…~Mosolygott bágyadtan, és újra kinyitotta
10  2,  4|        Libanonért.~Sztolarik úr mosolygott, hajlongott, dörzsölgette
11  3,  1|         a szerencse mindenünnen mosolygott feléje, de õ meglehetõsen
12  4,  1|        zavarral.~Gyuri gúnyosan mosolygott.~- Nos - kérdé Veronka -,
13  5,  1|    szerencsétlen! (s hamiskásan mosolygott hozzá). Kosarat kapott volna
14  5,  1|    Veronkám!~Az ügyvéd szelíden mosolygott, meghajtotta fejét a lelkész
15  5,  2|   csiklandozta ez a gondolat, s mosolygott titkon, mint egy álruhába
16  5,  2|    törvényszéki elnök fölénnyel mosolygott.~- Ezért mondtam, hékás,