bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1, 1 | állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán
2 1, 1 | legyen a falusi gazdáknál, s a tizedes vigye mindennap
3 1, 2 | van a belseje kövekkel, s csúnya repedések, árkok
4 1, 2 | miképpen híják ezt az országot s több ilyenek - a gyermekeknek
5 1, 3 | glogovaiak restellték a dolgot, s inkább a fiatal pap rovására
6 1, 3 | mikor az új pap megérkezett, s mikor az egyházfi megmutogatta
7 1, 3 | nézi az öreg tisztelendõ, s kísérteni jön miatta.~A
8 1, 3 | magamnak - mondá a fiatal pap, s lehajolt és megveregette
9 1, 3 | állapotba hozza a plébánialakot, s míg a jövedelmek befolynak.~
10 1, 3 | elõtérbõl Szlávik Pétert s maga állott oda az Isten
11 1, 3 | Ki-ki szántja a magáét, s ha évek folytán elromlik,
12 1, 3 | járni-kelni, rakosgatni, s milyen édes álom esett tulajdon
13 1, 3 | ürgét öntött, pajkos leány- s fiú-pajtásokkal, össze is
14 1, 3 | felriadt, összerezzent, s kezdte az édes álmot kitörülgetni
15 1, 3 | megrakott szekere mellett s a kosarat kötözgette le,
16 1, 3 | köteleit bõrébe vágódni, s a lóbecsület nem engedi,
17 1, 3 | húgocskáját. Hová tegyem le?~S ezzel leemelte a kosarat,
18 1, 3 | igyekezett különválasztani, s mikor már szinte sikerült
19 1, 3 | egyszer visszapillantott, s meglátván a még mindig mozdulatlan
20 1, 3 | szekér már messze járt, s e percben a kosarat pillantotta
21 1, 3 | leveleibõl tudta, hogy van, s e levelek is oly szégyenlõsek,
22 1, 3 | János odalépett a kosárhoz s megnézte a pufók, rokonszenves
23 1, 3 | valami a mamából, gondolá, s amint nézte, nézte, tovább
24 1, 3 | ez az arc nõni, változni, s vibráló szemei elé egyszer
25 1, 3 | felnevelnem!? - tûnõdött János, s végtelen melegség futotta
26 1, 3(1)| papnak jut a szőlősgazdáktól, s ami egy közös edénybe összeöntve,
27 1, 4 | mentõ gondolatot, Jézus! S hajítsd le kimeríthetlen
28 1, 4 | vízzel megtelt patakok, s a barmok bõgve szaladgálnak
29 1, 4 | rohant a lakóháza felé, s igen elcsudálkozott a látványra,
30 1, 4 | az udvarban szaladgált, s az esõ zuhogott egyre, zuhogott
31 1, 4 | szemeket vetett az égre, s fölkapván a gyermeket a
32 1, 4 | énekelni az angyalok seregét, s látta õket, amint processzióval
33 1, 4 | Adameczné varrt annak idején), s a közelebbi évtizedben elhalt
34 1, 4 | sírját, hogy újba tegyék át, s megnézvén az öreget, csodálkozva
35 1, 4 | annyi, mint kétszer kettõ, s ha ott van õkigyelme, amilyen
36 1, 4 | úton a parókia irányában, s annak a kezében volt az
37 1, 4 | lekapta a kalapját a fejérõl, s egy akkora fehér kopaszságot
38 1, 4 | az a botjával megütötte, s azóta a tehén (kérdezzék
39 1, 4 | emberöltõ is meséli még. S ami egyszer nem volt lehetetlen,
40 1, 4 | szemeibõl kiszivárogtak, s amellett a lelkiismeret
41 1, 4 | jobb nép, mint a glogovai, s hogy szeretnek! Bámulatos,
42 1, 4 | eddigelé az új tisztelendõt, s aki azon a réven, hogy az
43 1, 4 | Nekünk pedig van lelkünk. S végre is a tisztelendõ úr
44 1, 4 | megmosdatni, sem a haját befonni. S aztán az enni kér napközben
45 1, 4 | este beállok a szolgálatba s elhozom magammal az edényeimet
46 1, 4 | estefelé átjött látogatóba, s a pap elbeszélte neki a
47 1, 4 | csak csendesen mosolygott, s mély áhítat rezgett lelkében.
48 1, 4 | aztán nem törõdött vele s odatámasztotta egy szögletbe,
49 1, 4 | valahogy megcsúszott a lába, s belepottyant a tajtékozva
50 1, 4 | kiitta volna egyhuzomra s délre már õrült folyammá
51 1, 4 | már õrült folyammá dagadt, s a szegény asszonyt, senki
52 1, 4 | lehotai emberek, fölismerték, s lóháton nyargalt ide az
53 1, 4 | felemelte a feje fölé, s ment lassan, méltóságteljesen,
54 1, 4 | pillanatra a figyelmet, s feltört a zokogás itt-ott
55 1, 4 | animót öntött a kántorba, s följebb emelvén a hangját,
56 1, 4(2)| négy-öt generáción megmarad, s csak panyókára viselik a
57 1, 4 | el a tanítóhoz, paphoz, s megrendelte, hogy minden
58 1, 4 | tisztességet, ami a holtnak jár, s ami az élõnek is jól esik.
59 1, 4 | tisztelendõ uram - könyörgött, s míg a nedves szemeit törülgette
60 1, 4 | míg azon a bog kioldózott, s kihullott belõle egy tízforintos
61 1, 4 | haragszik az Istenke eddig is s akkor mindegy, hogy egy
62 1, 4 | tisztelendõ úr el nem ámít«, s addig-addig rimánkodtak,
63 1, 4 | hogy valaki itt hagyta, s ha érte jõ, oda kell adnom.~
64 1, 4 | az esernyõt a koporsónál s az alatt menve, kísérte
65 1, 4 | vánkosokat hoznának sebesen, s ágyat vetvén egy, az udvaron
66 1, 4 | feltámasztott halottat, s átváltozván gyászmenetbõl
67 1, 4 | Szent Péter lába nyoma volt, s ha különös színû virág nyílt
68 1, 4 | nagy dolog az, atyafiak!~S magát az esernyõt a miszticizmus
69 1, 4 | csak a Bjela-Voda folyik, s egyszerû tót emberek mesélik
70 1, 4 | felhõre, az lehozta szépen s valamelyik hegyre letette.~
71 1, 4 | egyszer feleségül veszi!) S ha módos ember hal meg,
72 1, 4 | odateremtve a lányka védelmére, s nem ebbõl ered-e jólétének,
73 1, 4 | gyermeket nevelhessem.«~S íme, a csoda megtörtént.
74 1, 4 | õméltósága is kíváncsi lett rá, s maga elé idézvén a papot
75 1, 4 | igavonó barmokat szerzett be, s nagy gazdaságot kezdett
76 1, 4 | imádságot elmondhassanak, s ezek számára egy vendéglõ
77 1, 4 | megrestellték a helybeliek, s takaros ólomfedeles tornyot
78 1, 4 | még csúnyább lett azóta), s annyira ment a glogovaiak
79 2, 1 | aki csinos kacér leány, s mindenütt a Kritikával találkozott,
80 2, 1 | számítva kilenc hónapra, s már ezzel is bizonyos tapintatlanságot
81 2, 1 | fölnevekedett, nagykorú lett, s átvette vagyonát, melynek
82 2, 1 | közé, hogy több legyen, s kávéaljjal locsolgatta,
83 2, 1 | hogy õt knikkernek tartják, s a legelsõ alkalommal, midõn
84 2, 1 | patronesse-e a fõispánné volt, s melyen a meghívók szerint »
85 2, 1 | Pálnak ez is fülébe jutott, s belátta, hogy az embereknek
86 2, 1 | visszavonult a férfitársaságokból, s elhatározta, hogy megházasodik
87 2, 1 | ahol csinos lányok voltak, s hol õt mint jó partit, szívesen
88 2, 1 | bakfisnek, hogy vért köp, s erre a kis Karolin megijed,
89 2, 1 | akkoriban bõven voltak), s egyik tábortól a másikhoz
90 2, 1 | borzas, beütött cilinderje s a vörös, kampós nyelû esernyõje
91 2, 1 | visszatért Besztercére, s valóságos embergyûlölõ lett.
92 2, 1 | egyszerre elvörösödött s durcásan eltaszította.~-
93 2, 1 | hallgatott, kiszaladt a konyhába, s becsukakozott, hiába jött
94 2, 1 | ki Gregorics Pál utána, s hiába ismételgette az ajtónál:~-
95 2, 1 | granatéros megbotlott valakibe.~S valóban néhány hét múlva
96 2, 1 | szép lassacskán elaludtak, s csak évek múlva éledtek
97 2, 1 | hasán egy vörös öv van, s abból két spárga-szár ágazik
98 2, 1 | el is nyerítette magát.~S azóta még elvonultabb lett,
99 2, 1 | idõben mindig vele volt, s melyet sohase tett le az
100 2, 1 | a Gregorics-ház udvarán, s addig-addig fürkészték,
101 2, 2 | higgye meg, Gregorics úr. (S nagy szomorúságát egy csipetnyi
102 2, 2 | nagy vizsgálat kerekedik, s kisül, hogy a nagy darab
103 2, 2 | táplált a Wibra-gyerek iránt, s közel jártak a valósághoz
104 2, 2 | egész életére sánta lett, s kinek kellene egy sánta
105 2, 2 | szemeit, a hidegülõ kezét s elõször szólította a szíve
106 2, 2 | ügyelnie kellett a fiúra s minden ételt elõbb megkóstolni.
107 2, 2 | Kié ez a kis csirkefogó?~S hadd felelgessék, akik tudják: »
108 2, 2 | merészebb volt az ördögnél, s ha megszállotta a félelem,
109 2, 2 | siklani a kérdések alól, s egyáltalában nem látszott
110 2, 2 | mellény zsebébe eltehet, s mégis gazdag ember lesz
111 2, 2 | elsõ eminens az osztályban, s jellemre, magaviseletre
112 2, 2 | ahogy Szegedet nevezik), s kigyönyörködte magát a Wibra
113 2, 2 | sétálgatva a Tisza-parton, s amint Kupeczkyvel meg a
114 2, 2 | már az iskola kapujában, s a fiú szeretettel futott
115 2, 2 | osztálytársai elõtt az »apabácsit«, s egy nap maga is elõhozta
116 2, 2 | fövenyt az esernyõ nyelével, s aztán hozzátette: »Ha majd
117 2, 2 | fejébe is szeget ütött, s végképp abbahagyta a kísérleteket
118 2, 2 | összefolyásánál képzõdött, s ahol a fölséges halpaprikást
119 2, 2 | híres szakácskönyvében, s voltaképpen oda céloz, hogy
120 2, 2 | egyensúlyát, felesett a csónakban, s ijedtében kiejtette az esernyõjét,
121 2, 2 | egyenesen a vízbe pottyant, s az ár szépen csendesen vinni
122 2, 2 | ringott a víz felületén, s mint egyre tovább a lusta
123 2, 2 | vízbe, mint egy fürge béka, s elkezdett az esernyõ után
124 2, 2 | túl a nagy ólmos hálót, s az úrnak az esernyõje beleszalad
125 2, 2 | esernyõ belekerült a hálóba, s nagy volt öröme Gregoricsnak,
126 2, 3 | álmodtam, hogy ló lettem, s elvittek a vásárra. Eljöttek
127 2, 3 | hajszálai égnek álltak, s a halántékán halálos verejték
128 2, 3 | Odatoltak neki egy asztalt, s gyorsan, erõteljesen leírta
129 2, 3 | szokott vásárolni tõle, s ha jó vásárt csináltak,
130 2, 3 | Csak ennyi?~- Csakis ennyi. S azontúl minden esztendõben
131 2, 3 | erõsebbek lettek a görcsök, s vért kezdett hányni. Ancsura
132 2, 3 | ablakon beözönlött a napsugár, s a lengedezõ szél mámorító
133 2, 3 | aranyos lépcsõsorompókkal, s az elõcsarnokban egy nagy
134 2, 3 | ágy el volt öntve vérrel, s Gregorics ott feküdt meghalva,
135 2, 3 | átlyukadt, innen a vérömlés, s ha elõbb hívatták volna,
136 2, 3 | haljon meg és ne nyáron, s íme mégis most hal meg.
137 2, 3 | takarékpénztári könyveket s más effélét.~Harmadnap eltemették
138 2, 3 | maradt, még sokkalta jobban, s amint véletlenül elejtette
139 2, 3 | egyenként két-kétezer forintot. S ilyen asszonyságot név szerint
140 2, 3 | lélegzetelfojtva hallgattak idáig, s Boldizsár testvér, vagy
141 2, 4 | kirohanása« van felakasztva, s hol a slingelt fehér kendővel
142 2, 4 | fürdőépületek képeivel, s ebben a pohárban orgonavirág
143 2, 4 | másikba ment át a nevük, s ha voltak, akik Gregoricsot
144 2, 4 | vakarom le.~A fõlevéltárnok s egyszersmind tûzoltóparancsnok,
145 2, 4 | árva garas pénze nincs, s maga is el volt keseredve,
146 2, 4 | bõkezûen költött rá, míg élt, s most egyszerre kiapad a
147 2, 4 | vagy nem?~Biz ez igaz volt, s éppen azért tûnt fel megmagyarázhatatlannak,
148 2, 4 | aranyra váltja, felolvasztja s kanállal ha eszi azóta,
149 2, 4 | le ennek a lehetõségérõl, s kémeket fogadtak, akik titkon
150 2, 4 | ügyeljenek az Ancsurára, s elejtett szavait megvigyék,
151 2, 4 | Gyurival barátságot kössön s életmódjából és szavaiból
152 2, 4 | Hét Bagoly«-ban lakott, s egy kis olcsó vendéglõben
153 2, 4 | utcán egy sovány alakkal, s alattuk a következõ párbeszéd
154 2, 4 | fõztek az »Elsõ Április«-ban, s talán éppen e felültetõ
155 2, 4 | nála lenne a negyedmillió, s bárcsak elvenné idõvel az
156 2, 4 | bérbe adta az örökölt házat, s annak a bérébõl küldözgetett
157 2, 4 | város törte ezen a fejét, s különbözõ ostobaságokat
158 2, 4 | kiküldte a pénzt Klapkának, s - egyszer csak meglássátok,
159 2, 4 | egy tündérkastélya volt s abban egy szép asszonyt
160 2, 4 | egy szép asszonyt õrzött. S ha õ nem bírta volna evõkanállal
161 2, 4 | Hogy valamit beletegyen. S ez a valami az, amit mi
162 2, 4 | kõmûves is látta az üstöt, s tanúskodhatik rá.~- Ej no -
163 2, 4 | találtuk az ingóságok között, s a kolompáros mégis az árát
164 2, 4 | ami értékes volt benne, s most már égett a föld talpa
165 2, 4 | égett a föld talpa alatt, s legott nyakába vette a várost,
166 2, 4 | majd mindjárt megüzenem.~S a legközelebbi csigával
167 2, 4 | malterozó kanalat az állványra, s a legközelebbi csigával
168 2, 4 | Gregorics Gáspár mosolyogva.~S valóban csak a »Kakas« címû
169 2, 4 | vitte, ahol bort hozatott, s barátságos koccintgatás
170 2, 4 | Nem is hederített azt rá, s megkínálta szivarral Prepeliczát,
171 2, 4 | hogy eladó portékája van, s érzi, hogy megjött rá az
172 2, 4 | az õ káprázó szemeiben, s mintha közbe-közbe kukorékolna
173 2, 4 | Ühüm - mondá a kõmûves, s a három szõrszál mozogni
174 2, 4 | bankóval vágom fel a nyelvét.~S ezzel két százast tett ki
175 2, 4 | egyre nézte a bankókat, s azokat a kedves gyerekeket
176 2, 4 | felhajtotta fenékig a poharat s olyan erõteljesen vágta
177 2, 4 | hát keresek olcsóbbat. (S ezzel visszatette a két
178 2, 4 | hogy a másikat keresi fel. S az nem olyan becsületes
179 2, 4 | mindjárt megveszi a gyámtól. S elõre kéjelgett a gondolaton,
180 2, 4 | benne a Libanon cédrusait, s mikor a kis tagot megszerezte,
181 2, 4 | affectionis ez a kis viskó s ez a két hold, ott játszott,
182 2, 4 | adni?~- Hát adnék érte - s itt egyszerre fuldokló köhögés
183 2, 4 | gyanút keltsen, hazament, s harmadnap délután egy kis
184 2, 4 | fel Sztolarik meglepetve s magában dörmögte a többit:
185 2, 4 | jószágocska, csinos, kedves, s az a fölséges kilátás, azok
186 2, 4 | biz az tizenötöt se ér, s nyugtalan kíváncsisággal
187 2, 4 | erre a névre Boldizsár úr s holthalaványan rogyott egy
188 2, 4 | magához tért Boldizsár úr, s mentegetõzni kezdett.~-
189 2, 4 | rohamaim, öreg vagyok már, s az emberi gépezet tökéletlen…
190 2, 4 | sziszegte fogai közt.~S aztán bambán nézett maga
191 2, 4 | Gregorics Boldizsárral, s egy csöppet sem titkolta,
192 2, 4 | hát harmincezer forint.~S ez a bolondos licitáció
193 2, 4 | Panyókiné nem tud semmirõl, s Prepelicza András neki nem
194 2, 4 | porontynak a Libanonért, s ezzel a harmadik testvér
195 2, 4 | fel a kincset rejtõ falat, s féken tartván a Prepelicza
196 2, 4 | fogja ügyetlen sáfárkodását, s szemrehányással halmozza
197 2, 4 | Rohant tehát Boldizsár úrhoz s felajánlotta a Libanont
198 2, 4 | csak nem ettem maszlagot.~S most újra megindult a licitálás,
199 2, 4 | forintért. Közösen vették meg, s közösen íratták a nevükre
200 2, 4 | tanúvallomásokból kiderült), s természetes, hogy mindjárt
201 2, 4 | Gregorics testvéreknél, s részt követelt a kifalazott
202 2, 4 | felkaptak egy-egy furkós botot, s piff-paff, úgy elverték
203 2, 4 | összetört csontjaival), s elvitette magát Varecskára,
204 2, 4 | tanút kellett kihallgatni, s az akták idõk múltával hetvenhárom
205 3, 1 | csinos ember és sok esze van. S mi kell a világon egyéb?
206 3, 1 | csak egy garádicsot lépnek. S mi lenne az az egy garádics,
207 3, 1 | azután klienseket szerez, s a primitív fészek egyre
208 3, 1 | azt hitték, hogy tudják, s váltig unszolták õk is:~-
209 3, 1 | bizonyítják az elrejtett vagyont, s olyan emberek bukkantak
210 3, 1 | gondolata mindig rajta járt s megrontotta minden örömét,
211 3, 1 | szó kellett, egy gondolat, s a fiatal ügyvéd átfordult
212 3, 1 | virágzó irodáját hetekre, s elutazott Bécsbe, kutatni
213 3, 1 | pénzt valamely bankba«, s kérdezgette tõlem az utalványok
214 3, 1 | örökké bõgjön a fülembe s mindenemet fölegye. Egy
215 3, 1 | halántékairól izzadság csurgott, s elméje tomboló diadalmassággal
216 3, 1 | arcképét a tanácsterem számára, s ezzel szépen bevégzé - ha
217 3, 1 | Majd behunyta a szemeit, s halk hangon hozzátette,
218 3, 1 | mindjárt megtudakolom tõle.~S amit ígért, meg is tehette,
219 3, 1 | a városház homlokzatára, s a katolikus tornyokban rendre
220 3, 1 | izgalomban szaladgált föl s alá irodájában. Szíve majd
221 3, 1 | szatócsboltnak a Gregorics-házban, s jelen volt, sõt segített
222 3, 1 | nemigen elégítették ki, s bár nem volt eltelve vérmes
223 3, 1 | volt a városban közjegyzõ, s ösmert minden embert, minden
224 3, 1 | Hiszen már Müncz sincs meg. S ha megvolna is Müncz, ki
225 3, 1 | széleken. Istenemre mondom (s itt felugrott Sztolarik,
226 3, 1 | nyomról-nyomra a fölkeresésére, s kisült, hogy az öreg Jónás
227 3, 1 | öreg Jónás megtébolyodott s mint ilyen kóválygott szanaszét
228 3, 1 | hagyhatta volna otthon? S ha otthon hagyta, most is
229 3, 1 | kocsira vetném magamat, s mennék, mennék, míg csak…~-
230 3, 2 | polgármesternek titulálják, s hogy az év egyik napján
231 3, 2 | néhány görhes lovacskát, s ugyancsak e napon eljön
232 3, 2 | mézeskalácsos, Plokár Sámuel is s kirakodik a sátorában; mézeskalácsból
233 3, 2 | bölcsõit gyorsan szétkapkodják s viszik a környékbeli leányoknak
234 3, 2 | Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják
235 3, 2 | Bábaszéken nem is készíttetnek, s valóban a felsoroltakon
236 3, 2 | nagy tisztelettel fogadták s mindenben kényeztették,
237 3, 2 | alkudozásokat folytatta, s maga ment el érte, meg a
238 3, 2 | midõn az elsõ purimkor s azután is minden sátoros
239 3, 2 | fiai, számszerint heten, s látták õket ünneplõ úri
240 3, 2 | mályvarózsás kertjeikbe, s büszkeségtõl dagadozott
241 3, 2 | öregasszony volt Münczné, s hófehér fodros fõkötõjében
242 3, 2 | egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik szemlátomást;
243 3, 2 | kényeztették Rozáli ifiasszonyt, s mikor néhány évre az ideköltözése
244 3, 2 | Hiszen a jövõ elõttük áll, s ki tudja, mi fénylik abban?
245 3, 3 | Müncz Jónásné boltja elõtt, s egy fiatal úr ugrott le
246 3, 3 | Gyöngén meglökte Galbát, s halkan súgta:~- Hallotta?~-
247 3, 3 | boltocska, uram. Esernyõt s ehhez hasonló cikkeket nem
248 3, 3 | házfalhoz ütõdött a kocsi, s teljesen összezúzódék a
249 3, 3 | esve, a földet seperte, s valóban szép volt látni
250 3, 3 | akiket ki kell szolgálnia, s akik türelemmel vártak az
251 3, 3 | elõtt eressze a vevõket, s mindössze a küszöbrõl tett
252 3, 3 | lerázni, utána ment a boltba, s bevárta, míg végzett a vevõivel,
253 3, 3 | utána nem nyúlt a pénznek, s apró szemei, melyek mélyen
254 3, 3 | Rozáli, amit nem értesz«, s az én szegény férjem igen
255 3, 3 | forint szóra, mint az orsó, s becsukván a bolt belsõ üvegajtaját
256 3, 3 | Gyurit az udvarra a létrához, s most már maga is föl akart
257 3, 3 | Móricka ment õt felkeresni, s megtalálván a fonalat, nyomról-nyomra,
258 3, 3 | sásalakú acél fityegett, s jobb karjára ökörfej volt
259 3, 3 | nevetett a saját megjegyzésén, s mert az jó hangulatba ejtette,
260 3, 3 | vett körül a nemes város, s két oldalról padot állíttatott
261 3, 3 | hosszúkás leveleit ellepték, s némely orvosságok készítéséhez
262 3, 3 | falubelieknek, a korcsmában meghált, s egy ócska pecsétnyomót vett
263 3, 3 | megtaláltuk a zsebében s ötven forintért adtuk el
264 3, 3 | erdõben, sziklák között. S a legjobb esetben, ha megtalálta
265 3, 3 | mindenben atyámra talált, s azonfelül Glogova közte
266 3, 3 | kiáltott fel az ügyvéd s kivett a tárcájából egy
267 3, 3 | borókabokrok között az útra, s minél elõbb ott lehessen
268 3, 3 | árulta a zólyomi könyvkötõ, s olvasni kezdé az egyik maghintõ
269 3, 3 | adott volna!« - tűnődék, s aztán fejcsóválva ballagott
270 3, 4 | beleskelődnek az ablakoknál, s a csiklandozóbb nótáknál
271 3, 4 | pompásan égõ »zapekacskát«5, s különben is önérzetesebb
272 3, 4 | tehát eldobolta a verset, s csak azután kiáltá stentori
273 3, 4 | meghallgatta a hirdetményt, s nevette, minõ fogakat csináltak
274 3, 4 | találja meg, aki nem akarja. S ez Wibra Gyuri volt. Alig
275 3, 4 | fõtt a szenátus feje most, s látszottak az összeráncolt
276 3, 4 | embert a temetõi bódéba, s egyúttal értesíteni a szolgabírót,
277 3, 4 | fészkelõdött, fejét vakarta, s végre is elkezdett zsörtölõdni,
278 3, 4 | roppant fullasztó meleg van, s hogy köszvény hasogatja
279 3, 4 | értesítenék az esetrõl, s roppant hátrányokkal járna
280 3, 4 | legott a szerencsés percet, s mint egykor az ökörszem
281 3, 4 | félrecsúszott vitézkötést -, s következésképp határozatilag
282 3, 4 | szenátorok felugráltak, s ahogy Fiala hajdú szokta
283 3, 4 | kirúgta maga alól a széket, s rohant feléje sebbel-lobbal,
284 3, 4 | belecsimpaszkodott Gyuriba, s magával vonszolta.~- De
285 3, 4 | Mindegy, be kell jönnie.~S ezzel kinyitván a mellékszoba
286 3, 4 | éppenséggel meztelen volt, s látni lehetett a borogató
287 3, 4 | ruhadarabot dobott a sebesültre, s a másik percben már felugrott
288 3, 4 | dolgozószobájába), elpirult kissé, s aztán egy tiszteletteljes
289 3, 4 | keresztet is vetettem rá.~S kezébe vevén a kis függõt,
290 3, 4 | Ez a gyermek megzavarta. S azonfelül valami sajátságos
291 3, 4 | becsületes megtaláló nem távozik, s megtörte a csendet.~- Ó,
292 3, 4 | alatt az ellankadt elme), s ösztönszerûleg a nevét lökte
293 3, 4 | széket tolni az ügyvédnek, s bizonyos aggodalommal jártatta
294 3, 4 | áldomásadásra is ítélik a feleket, s ebben a szobában isszák
295 3, 4 | szégyelltem ezért magamat. S végre is a szép arc nagy
296 3, 4 | szúrós, sárga szemeit, s mindjárt az elsõ, amit a
297 3, 4 | sikoltott fel kislányosan, s mind a két kezét odatapasztá,
298 3, 4 | madonnaarc körül kezdõdék, s egész le, az ezervirágú
299 3, 4 | elbírná-e azt Mravucsán, s nem úgy fordulna-e a sor,
300 3, 4 | már törõdött, idõsb ember…~S kíváncsian kezdte méregetni,
301 3, 4 | hanyatló embernek találta, s mosolyogva vette észre,
302 3, 4 | léha irányban ágaznak ki, s milyen messzirõl levezethetõ
303 3, 4 | komoly vidék. Itt húzni kell, s erre az ökör való. A ló
304 3, 4 | suttogtak egy darabig, s úgy tetszik az eredménybõl,
305 3, 4 | nézeteit, a kocsi nem kar, s aki már be van mutatva,
306 3, 4 | ágyból Pivardière marquis, s nem dõlt össze még csak
307 3, 4 | végigfeküdt a széles úton s rádõlt egészen a Mravucsán
308 3, 4 | miért ne indulhatnánk? S végre is a madame-nak mindegy,
309 3, 4 | ellenveté Mravucsán -, s rossz, hegyszakadékos helyeken
310 3, 4 | jõ hozzá társalkodónõnek, s még eddig sohasem volt Magyarországon,
311 3, 4 | levelét Glogovára, hogy jön, s Veronka maga akart érte
312 3, 4 | mint közhasznú intézményt, s mikor egyszer a megyei fõmérnök,
313 3, 4 | Derekasan el volt már ázva, s hangos beszélgetésbe eredt
314 3, 4 | disznó vagy, azt látom!~S olyat lökött rajta, hogy
315 3, 4 | talyigás ízetlenkedéseibõl, s nem tudta mire vélni, látván
316 3, 4 | megcsipkedéshez némi hús kívántatnék, s madame Kriszbay csupa csontokból
317 3, 4(5)| megtöltve a parázsba kaparnak s egy darabig ott hagyva,
318 4, 1 | De én nem szeretem ezt s röviden végzek a Mravucsánék
319 4, 1 | kitűnő és ízletes volt - s ha akadt elégedetlen, az
320 4, 1 | Münchenben is járt iskolába, s apró anekdotákat tudott
321 4, 1 | ájtatosságot szimuláló papok közé, s habár a híres bábaszéki
322 4, 1 | hogy tótul nem tudott, s nem hallhatta ama közönségesebb
323 4, 1 | hogy a pecsenyénél feláll s röfögõ hangján imígy üríti
324 4, 1 | kiöntötte a vörös bort, s amint végigfolyt az abroszon
325 4, 1 | mit felelni Szliminszkyné, s rendes szokása szerint az
326 4, 1 | ráncolja össze a homlokát s a sovány nyakán sebesen
327 4, 1 | nem szûnõ gondozás alatt, s bár mint erõs férfi házasodott,
328 4, 1 | mint erõs férfi házasodott, s azóta sem volt beteg soha,
329 4, 1 | belsejébe; a künn maradt s felhúzott ravaszra madzagot
330 4, 1 | megkerülöm a puska fogantyúját, s áthúzván a madzagot a billentyû
331 4, 1 | mire dörren a puska, bumm, s bekövetkezik a haláleset.~
332 4, 1 | apró-cseprõ dolgom volt, s tetejébe még ezt a ruhát
333 4, 1 | helyet cserél a feleségével, s most már Szliminszkyné a
334 4, 1 | Azokat mind olvasta Gyuri is, s elkezdik felemlegetni a
335 4, 1 | lepkéket fogdosom az erdõben.~- S vannak szép lepkék? Diákkoromban
336 4, 1 | az ügyvéd enyelgõ hangon, s fölkapván egy gyufaszálat,
337 4, 1 | hallás érzéke hiányoznék, s olyan hangosan feleselének
338 4, 1 | pedig lehajolt a földig, s a szoknyája szegélyét érinté
339 4, 1 | csodálkozással vegyes zavar s valami különös kényelmetlenségi
340 4, 1 | zsebkendõjével. Megvan! - motyogta, s meredten nézett a levegõbe.
341 4, 1 | székrõl. Mindent tudott, s a nagy szerencse egyszerre
342 4, 1 | az embert, még ma is él. S általában megfoghatatlan,
343 4, 1 | közelebb hajlott hozzá, s hirtelen megragadta a kezét
344 4, 1 | Nem, csak megijesztett. - S gyönyörû ovál arca csalódást
345 4, 1 | mindnyájan felállottak, s Mravucsánné elvezette õt
346 4, 1 | gyapjas nagykendõbe csavarta, s miközben meghagyta neki,
347 4, 1 | alvást, vagy a magányt, s kérte Mravucsánnét, jelöljön
348 4, 1 | képzeletben mégis neki jutott, s mint szellemi kártya szerepelt
349 4, 1 | mellényéhez, hirtelen lehajlott s a másik kezével felrántotta
350 4, 1 | felöltözött egész rendesen, s próbálta a macskát kikergetni,
351 4, 1 | Barikádot csinált a székekbõl s e barikád mögött, mintha
352 4, 1 | lásson már maga, ha tud«, s így kezdte újra a vetkõzõdést.~
353 4, 2 | foglalták el a fehérnépeket, s míg Klempa úr lepecsételt
354 4, 2 | szerencsésnek érezheti magát, s nem szükség tacskó leányzók
355 4, 2 | Gyuri szivarra gyújtott, s a bodros füst mellett ez
356 4, 2 | szemétre, ahol megrothadt, s azért volt kevés reménye
357 4, 2 | hajladozik ide-oda a fán, s vigyorogva bólingat feléje: »
358 4, 2 | utalványt kiveszi szépen, s milyen bizonyítékkal álljak
359 4, 2 | el a Veronkát feleségül, s vele együtt magáé lesz az
360 4, 2 | Szent Péter talpa alatt, s ünnepélyesen kongott a jóságos
361 4, 2 | fölvillanyozta Gyurit, s kezdett is bõbeszédû lenni,
362 4, 2 | beleakaszkodott a szoknya fodrába, s úgy megrántotta, hogy kiszakadt
363 4, 2 | kincseit hozta a kötényében, s megrakta vélök, minthogy
364 4, 2 | bodros, hófehér fõkötõjében, s kedvesen bólingatott tiszteletre
365 5, 1 | borjúpázsit már elvirágzott, s elszáradottan beillatozza
366 5, 1 | elhagyták a Liskovinát, s a nyitott oporci határ jött
367 5, 1 | cserfák között a zsiványok!~S amitől oly nagyon félt a
368 5, 1 | támadnák meg õket az erdõn, s õ lelövöldözné a revolverével
369 5, 1 | Hiszen csak látta már valaki, s ha látta… akkor bizonyosan
370 5, 1 | alattomos mosolygással, s aztán felkísérte vendégeit
371 5, 1 | lelkesült az emlékeken, s egy gyönyörû kinyílt rózsát
372 5, 1 | pásztorlegényt szeretett, s az apja egy császári brigadéroshoz
373 5, 1 | ültetett el azon a helyen, s most az minden évben egyetlen
374 5, 1 | fakaszt.~Gyuri visszamaradt, s félreintette a kapust.~-
375 5, 1 | szó nélkül kihúzta kését, s óvatosan levágta a rózsát.~-
376 5, 1 | pajkosság csengett a hangjában, s nagy szemei nevetve tapadtak
377 5, 1 | milyen szerencsétlen! (s hamiskásan mosolygott hozzá).
378 5, 1 | akarná keresni a kasban, s íme csak kipottyant hajából
379 5, 1 | Mitõl lehet? A hajtól. S milyen illata lehet magának
380 5, 1 | valami kiálló sziklacsúcsba, s nagyot roppanva, reccsenve
381 5, 1 | Gyuri lenézett a hasadékba, s egy kabátos alakot látott
382 5, 1 | kiszakad a földbõl tövestül s minduntalan visszaesem.~-
383 5, 1 | kisafa-szíjaknál fogva, s leeresztették a mélységbe.~-
384 5, 1 | megmosakodjék, de lába megcsuklott, s éles fájdalmat érzett derekában.~-
385 5, 1 | türelmetlenség fogta el estefelé, s mint akárhányszor tette,
386 5, 1 | kémlelve a dombokról az utat, s figyelve, amint beesteledett,
387 5, 1 | tehát menten visszatérni, s szerencsétlenségére, hogy
388 5, 1 | kisasszony, jót állok érte, s a tisztelendõ úr is kiheveri,
389 5, 1 | meghajtotta fejét a lelkész elõtt s kezeit esengve tette össze.~-
390 5, 1 | bátyját, leugrott a kocsiról, s gyorsan felfutott hozzá,
391 5, 2 | bent van a bõröndjében, s így mégis jobb el nem ájulni,
392 5, 2 | maga vette át a gyeplõt, s Veronkának melléje kellett
393 5, 2 | kõrõl-kõre szökellve a Bjela-Voda s mindenütt a kocsi mellett
394 5, 2 | kedélyesen morognak a kerekek, s Gyuri lazára eresztvén a
395 5, 2 | lenyugszik, föltalálja örökségét, s még tetejébe feleséghez
396 5, 2 | Veronka a világon. Furcsa! S utána kezdett gondolni,
397 5, 2 | csiklandozta ez a gondolat, s mosolygott titkon, mint
398 5, 2 | nyurgák, tömzsik, vegyesen, s magyarul kiáltják a dicsértesséket
399 5, 2 | örvendezõ vinnyogással, s ha a kapuban sírdogáló Adameczné
400 5, 2 | eresztette az olvasóját s ment nyitni a kaput.~- Van-e
401 5, 2 | kértem. Igen csinos leány, s azonfelül csak úgy juthatok
402 5, 2 | másnap odakünn egy hintó, s ki jön be a tornácon? Hát
403 5, 2 | csattantott a kis tenyerébe, s ahogy ez már jól áll az
404 5, 2 | innensõ, nagyobb felébõl s éléskamrát a másikból. ~
405 5, 2 | végtelenül boldogtalan, s hogy mindenét odaadná e
406 5, 2 | nevelõintézetbe az apácákhoz, s nem tanulta meg, hogy hallgatózni
407 5, 2 | és eleséges zsákok közé, s idegeit megfeszítve figyelni
408 5, 2 | akiknek a kezében van. S még esetleg a leányt se
409 5, 2 | most a szomszéd helyiségbõl s valami zörgés utána, mint
410 5, 2 | elnök figyelmessé lett, s a falra mutatva, kérdé:~-
411 5, 2 | ki tudja, hova, akárhova… S ez mind úgy látszik a szomszéd
412 5, 2 | egykedvûen sodort egy cigarettát, s gondolta magában: Öregszik
413 5, 2 | odaállt a fiatalember elé s ravasz pislogású szemeit
414 5, 2 | közel volt már örökségéhez, s most megint elillanóban
415 5, 2 | Lehet?~- Oh, hogyne! - S nyomban rákiáltott Adamecznéra,
416 5, 2 | a nagy templomkulccsal, s a pap - elöl menve - végigvezette
417 5, 2 | szegényes falusi templomok! S mindaz, ami hozzájuk tartozik.
418 5, 2 | lehelnek a komor falak, s a tömjén szaga még, mintha
419 5, 2 | Ez tömör ezüstbõl van, s valóban csinos munka. Nagy
420 5, 2 | aztán kiértek a templomból, s a pap bevitte a kulcsot,
421 5, 2 | nyelet a szent esernyõre, s a kisasszony, a jó lélek,
422 5, 3 | mutatták kedélye nyomottságát, s hogy csak erõszakolt illedelembõl
423 5, 3 | szolgabíróskodott Sztolarik úr, s már akkor is igen sok mogyorópálca
424 5, 3 | Kvapka Pál eszeveszetten, s kisvártatva megszólalt a
425 5, 3 | tisztán, öblösen mindenfelé, s a rétek, völgyek, hegyek,
426 5, 3 | közepére kellene állanunk, s a határ minden zugából érkezõk
427 5, 3 | Szlávik György füzesei közt, s egyszerre csak eleibe toppant
428 5, 3 | Én meg ezt akarom, ni!~S ezzel lerántotta a gyûrût,
429 5, 3 | leoldotta a piros kendõjét, s amint a kezében suhogtatná,
430 5, 3 | gyûrûmet.~Ezzel megfordult, s nekiszelesedve, mint egy
431 5, 3 | hírét nem veszi Gongoly uram s oda nem cammog a nagy potrohjával,
432 5, 3 | Gongoly uram a kaszásokat, s az egyik kasza alatt csakugyan
433 5, 3 | az igazságnál is erõsebb s apránkint leteperte azt
434 5, 3 | virágbokréta a kezében, s azonfelül drága vizekkel
435 5, 3 | aki háta mögött állott s minduntalan hátraszólt az
|