Rész, Fejezet

 1  1,  3|     hogy a fölszerszámozott ló lefeküdjék. A lóban nagy
 2  2,  1|     szán elé fogott gyeplõs ló a nyugtalan fejét, ma már
 3  2,  3| Ancsura. Azt álmodtam, hogy ló lettem, s elvittek a vásárra.
 4  2,  3|    veregetett meg. »Enyém a ló - mondá -, én megveszem.«
 5  3,  4| hegy. A hegyekbe nem való a ló, mert itt a ló is csak azt
 6  3,  4|   nem való a ló, mert itt a ló is csak azt teheti, amit
 7  3,  4|      s erre az ökör való. A ló itt elkedvetlenedik, látván
 8  3,  4|   örökös csikónak.« Ami itt ló van is, nem sokkal nagyobb
 9  3,  4|        hogy az én lovam nem ló. Hát hogyne volna ló. Ló
10  3,  4|    nem ló. Hát hogyne volna ló. Ló volt az már a Kossuth-világban
11  3,  4|    ló. Hát hogyne volna ló. Ló volt az már a Kossuth-világban
12  3,  4|   hát az én lovam, vagy nem ló?~Kriszbayné megijedt, felsikoltott,
13  4,  2|  Két nyugtalan nyakú fekete ló, rézkulcsos hámmal. Hej!
14  5,  2| siessen.~- Sietnék én, de a ló nem akar.~- Hát nógasd!~-