Rész, Fejezet

 1  1,  4|     amint egyre jöttek.~- Jaj, lelkem, tisztelendõ úr, egy kis
 2  1,  4|    embertõl. A szívünk kitûnõ, lelkem tisztelendõ úr, de a lisztünk
 3  1,  4|     Hagyja ezt kettõnkre, édes lelkem; énrám meg az Istenre. Majd
 4  1,  4|     Hát annál inkább hozhatja, lelkem szent atyuskám, a pirosat,
 5  3,  3|       No, hát csak menjen fel, lelkem.~Egy jó félóráig turkált
 6  3,  3|        Menjen csak, tekintetes lelkem, egyenesen a vásártérre,
 7  3,  4|  szerelembõl.~- Úgy, úgy, édes lelkem - igyekezett Mravucsán mindenáron
 8  3,  4| beteljesedett. No, csak tessék lelkem összeszedni, ami holmijok
 9  4,  1|    Mravucsánné -, csak bátran, lelkem, köhögje ki magát! Kuc,
10  4,  2| gyümölcsöt? Jó lesz rágogatni, lelkem, útközben, kivált az idegen
11  5,  2|    pedig az egyedüli orvosság, lelkem tekintetes uram, hogy három
12  5,  3|      egyre nem találta a drága lelkem, utoljára odanyújtotta neki