Rész, Fejezet

 1  1,  3|         határ mindig gazdátlanul áll, persze a rosszabbik fele,
 2  2,  4|        kövér úriember, aki szóba áll az utcán egy sovány alakkal,
 3  3,  2|          A dolog voltaképpen úgy áll, hogy Bábaszék ama kolibri
 4  3,  2|   mindegy. Hiszen a jövõ elõttük áll, s ki tudja, mi fénylik
 5  3,  4|  levelezésében vagyon, hogy: Nem áll vala pedig minden édesség
 6  3,  4|         osztásnál, ha nagy tétje áll egy kártyán, míg végre megfordult
 7  3,  4|      mely a Münczné boltja elõtt áll, hogy azt az õ udvarába
 8  4,  1| szeretetnek. Tizenhat esztendeje áll ilyen soha meg nem szûnõ
 9  5,  1|     néhány szoba még egészen úgy áll, ahogy a Czoborok hagyták,
10  5,  1|       fenn a körtefánál.~- Amott áll ni, a kocsim!~A pap odanézett,
11  5,  2|  oszlopos, feltûnõ szép házacska áll (a Sztrelnyik Mihályék régi
12  5,  2|    tenyerébe, s ahogy ez már jól áll az ilyen öreg uraknak, megcsípte