Rész, Fejezet
1 1, 1| volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben
2 1, 1| egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony
3 1, 1| fészek. ~Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette
4 1, 2| csak szerény volt, torony már nem jutott rá; azt egy harangláb
5 1, 2| Legalább a mester nem lesz már egyedül nyaranta. ~
6 1, 3| tekintélyt és a befolyást! Most már kikergették Visztulát a
7 1, 3| hagyatéka. Õutána maradt. Már agyon is akartuk volna ütni
8 1, 3| Istenem, milyen fiatal és már pap«. A férfiak egészen
9 1, 3| jövedelmek befolynak.~A tanítóhoz már csak a fõbb emberek kísérték
10 1, 3| egy pengõ forint jár… Az már valami.~- És mennyi esküvés
11 1, 3| földje van a parókiának?~De már erre aztán egyszerre akart
12 1, 3| volna a Palit, éppen emelte már a vesszõjét, amikor megzörögtette
13 1, 3| a szemeibõl. Reggel volt már, a nap besütött.~- Mi az? -
14 1, 3| rossz hír elõszelét talán már megérezte gyöngéd lelke.
15 1, 3| kegyelmed?~De Billeghi uram, már akkor nem volt ott, hanem
16 1, 3| különválasztani, s mikor már szinte sikerült egyet-egyet
17 1, 3| öt híják arrafelé).~- Ha már így van, így van - szólt
18 1, 3| körülötte történik, a lovak már meg is indultak, mellettök
19 1, 3| az idõt még egyszer, amit már vele töltött azelõtt, és
20 1, 3| mindent, de a halápi szekér már messze járt, s e percben
21 1, 4| az ég is más, minden más, már azt kell hinnem, kietlen,
22 1, 4| borítva. Folt hátán folt volt már az esernyõn, az alján is
23 1, 4| mindjárt, ha nem úgy van (már tudniillik Adameczné mondja),
24 1, 4| molnár megégette egy kicsit, már azt a részét legalább, amit
25 1, 4| papszakácsnénak teremtett, minthogy már énbennem a gyanú meg nem
26 1, 4| visszahozza. Vissza is hozta már a gúnárt meg egy fekete
27 1, 4| volna egyhuzomra s délre már õrült folyammá dagadt, s
28 1, 4| megvolt a temetés. Régen volt már ilyen Glogován. Gongoly
29 1, 4| idõ lett volna, de amint már éppen megindult a pap teljes
30 1, 4| találtunk tegnapelõtt.~- Most már értem.~A tisztelendõ úr,
31 1, 4| nekik a fecsegésüket, hogy már a temetésen keresgélte volna
32 1, 4| a torban bevettek, mikor már ismét új sírt kellett ásni.
33 1, 4| mentek. Szinte így várta már ezt az ember. Azelõtt is,
34 1, 4| lehet a másiknál is. Vagy már haragszik az Istenke eddig
35 1, 4| szegény Srankó Jánost, aki már útközben annyira magához
36 2, 1| számítva kilenc hónapra, s már ezzel is bizonyos tapintatlanságot
37 2, 1| született, az örökség most már többfelé ment.~A gyermek
38 2, 1| ellenben még nem voltak. Ma már az akkori borkereskedõi
39 2, 1| csak öreg fazekak, amikben már egész nemzedékek fõztek.
40 2, 1| akadtak volna leánykák, akiket már nagyon nyomott a párta (
41 2, 1| kis idõ múltán), de ezeket már a szégyen tartotta vissza.
42 2, 1| Hozzámenni ahhoz a legényhez, aki már annyi leánynak nem kellett.
43 2, 1| másodszori látogatásánál már csak a szánalom van abban
44 2, 1| ló a nyugtalan fejét, ma már nem szól olyan hetykén a
45 2, 1| elõtted, a »madame«-hoz, már nem volna olyan édes kis
46 2, 1| mamlasz, mint te. Rozália már filozóf, és ha azt mondanák
47 2, 1| lerakódott iszapja, mélyen alul már ott rejlenék a számítás:~
48 2, 1| életet: a hosszú szoknyát már rátok adta az édes mama,
49 2, 1| egyszerû. A kinyílt rózsa már nem tiszta; méh fürdött
50 2, 1| a kelyhében, bogár hált már benne, de a feslõ bimbó
51 2, 1| nézik, akik se nem álmodnak már, se nem türelmetlenek többé,
52 2, 1| Nagyon, de nagyon unta már magát, nem tudva mihez kezdjen,
53 2, 1| Hiszen nem bánom, ha már éppenséggel velünk akar
54 2, 1| Ez volt az õ teóriája is már.~Egy asszony arra kell,
55 2, 1| mondta, mert nem tudna már hozzászokni másnak a fõztjéhez.~
56 2, 1| fülbevalót akart, és most már õ volt rajta, õ türelmetlenkedett,
57 2, 1| Gregoricsnál. A jövõ vasárnap már arany fülbevalókkal jelent
58 2, 1| valóban néhány hét múlva már az egész város pletykázta
59 2, 2| fogadok, és úgy veszem, mintha már elvesztettem volna.~A legfinomabb
60 2, 2| állami pénzverõ. Hallotta már, Gregorics úr? Mit, hogy
61 2, 2| kellett sarkantyúzni; õ már magától is némi túlzott
62 2, 2| kinyújtott kéz ez.~Most már örökre vége volt a terveinek:
63 2, 2| hetekre, hónapokra. A városban már nem igen törõdtek ezzel: »
64 2, 2| leckeóra után ott várta már az iskola kapujában, s a
65 2, 2| Gregoricsnak:~- Bizony vehetne már, apabácsika, egy új esernyõt.~
66 2, 2| apabácsikát, higgye meg. A diákok már verset is írtak rá.~- Mondd
67 2, 2| Köszönöm szépen, apabácsika. Már látom, hogy a névnapomra
68 2, 2| öreg halászok. Az ifjabbja már nem tud deákul. Pedig ez
69 2, 2| szükséges a deák nyelv, már természetesen a kecsegén,
70 2, 2| Gregorics és Gyuri. Amint már a parthoz ért volna a lélekvesztõjük,
71 2, 2| nemzetes uram. Nem volt az már való, csak a búzaembernek
72 2, 2| hamar, hamar!~Börcsök Jancsi már ekkorra lehúzta a csizmáit,
73 2, 2| Ilyen kövér harcsa se volt már a Tiszában réges-régen.
74 2, 3| nyert jelentõségében, mikor már senki sem emlékezett rá,
75 2, 3| sem emlékezett rá, mikor már Gyuri is elfelejtette, Kupeczkynek
76 2, 3| fejem alá. Így ni, most már jobban érzem magamat.~Egy
77 2, 3| így szólt: »Nem való ez már semmire, csak a bõre ér
78 2, 3| hírrel. A távíró-hivatal már be volt csukva, nem lehetett
79 2, 3| elküldenem, nem lesz semmi baja, már most is jobban van, egypár
80 2, 3| bágyadtan mosolygott.~- Azt már én jobban tudom, mint ön,
81 2, 3| azonban a pincemester: »Nincs már abból egy csöpp se.« - Hát
82 2, 3| Gregorics beeresztette õket. Már akkor a szoba közepén állt
83 2, 3| ígért összegeket.~- Most már elmehetnek.~Az öregebb kõmûves
84 2, 3| fejét rázta.~- Nem, nem. Én már készen vagyok. Mindenem
85 2, 3| és a hálószobába rohant. Már akkor minden csöndes volt,
86 2, 3| csak éjjel ért oda, mikor már Boldizsár és Gáspár átkutattak,
87 2, 4| rozsdás acélpengén nem hagy már a lehelet semmi foltot.
88 2, 4| végrendelethez csatolt húsz ezres - már tudniillik kettõt kivéve,
89 2, 4| nyomozott, de hasztalan. Már itthon is feltûnt, hogy
90 2, 4| rokonait!~Nem volt most már nehéz kitalálni, miben sántikált
91 2, 4| árát.~De hát odaadta-e? Azt már csak mégse tehette, hogy
92 2, 4| ravasz Gregorics Gáspár már szinte azt kezdte óhajtani,
93 2, 4| Isten ujja, testvér! Most már hiszem, hogy megtaláljuk
94 2, 4| értékes volt benne, s most már égett a föld talpa alatt,
95 2, 4| laknak. Csakugyan, mintha már láttam volna az uraságát
96 2, 4| megjött rá az igazi vevõ. Most már csak flegma, minél több
97 2, 4| elnevette magát.~- No, no! Hát már ne is szóljon a szegény
98 2, 4| az alku.~Prepelicza most már körülményesen elbeszélte
99 2, 4| tegyük kétezerre… de ez már a maximum.~- Utcumqe - mondta
100 2, 4| megütõdve.~- Mert éppen van már rá egy vevõ.~- Ah, csigavér!
101 2, 4| metéltnek való tésztagyurmát is, már akkorra magához tért Boldizsár
102 2, 4| ilyen rohamaim, öreg vagyok már, s az emberi gépezet tökéletlen…
103 2, 4| Gáspár tudakozódni, van-e már levél. Sztolarik némi zavarban
104 2, 4| így folyt napokig, hogy már az egész város kezdett figyelmes
105 2, 4| így tovább, tovább, hogy már a hajuk szála kezdett égnek
106 2, 4| forintig. - Ennyit ígért már Gregorics Boldizsár. És
107 2, 4| dobják a törköly közé, mikor már semmi nedv nincs bennök,
108 2, 4| ugyancsak hullott az arany.~Már éppen azt várta, hogy a
109 2, 4| megboldogult Pál kincseit. No már bizony, százszor okosabb
110 2, 4| fogott szavamon, de most már bele nem megyek. Az ördögbe
111 2, 4| megindult a licitálás, de már lefelé, kínálta harmincötért,
112 2, 4| csak akkor ért véget, mikor már mindegy volt, hogy ki veszti,
113 3, 1| tett, hogy mikor olvassuk már nevét a hymenhírek között,
114 3, 1| mama, a jó öreg mama, aki már mankón jár, fölemlegeti
115 3, 1| mellett. Régen volt, mindegy már. Ki-kivallogatja, hogy mikor
116 3, 1| úgyis csak ímmel-ámmal húzta már idefent a csúzos lábait,
117 3, 1| arcképét megfestik, de a kép már akkor csúnyább lenne.~Még
118 3, 1| kérdé a haldokló, aki már elfelejtette, mit mondott.~-
119 3, 1| tanácsbeliek, egy félóra múlva már nagy fekete zászlót illegetett
120 3, 1| bírt mondani:~- Ki tudhatná már azt, édes fiam, annyi esztendõ
121 3, 1| rá olyan nagyon.~(Tudja már azt más is, nemcsak a jó
122 3, 1| amennyit hittem volna. Most már csak tovább kell kutatni!~-
123 3, 1| De hol kutassak? Hiszen már Müncz sincs meg. S ha megvolna
124 3, 1| láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék
125 3, 1| megtalálod az örökségedet.~- Most már én is hiszem - lelkendezett
126 3, 2| Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják
127 3, 2| helynek nincs jövõje, az már csakugyan nem városnak való.~
128 3, 2| liceum-kerítéseken keresztül:~- No, ha már ez se város, koma, akkor
129 3, 2| rezes pápaszemmel az orrán (már maga ez a pápaszem bizonyos
130 3, 2| kényeztették Rozáli ifiasszonyt. Már a hetvenbe járt, de mégis
131 3, 3| le a kocsiról - aki, mint már tudjuk, nem más, mint a
132 3, 3| saraglyástól, úgyhogy most már kezdett lecsúszni a narancsszínûre
133 3, 3| elõkelõ külsejû ifjúra.~- Most már éppen nem mutatom meg az
134 3, 3| György ügyvéd vagyok.~Most már az öreg Münczné jött zavarba.~-
135 3, 3| öreg fejem. Oh, oh, tudom már. Hogyne tudnám! Hallottam
136 3, 3| Hogyne tudnám! Hallottam már a tekintetes úr hírét. Nagyon
137 3, 3| kétezer forintot. Jaj, én már akkor is öreg voltam, mikor
138 3, 3| udvarra a létrához, s most már maga is föl akart menni,
139 3, 3| tekintetes szívecském! Hol vagyok már én attól? Már nekem a tatája
140 3, 3| Hol vagyok már én attól? Már nekem a tatája se testált
141 3, 3| kocsijához, az anyóka most már lomhán topogott utána, jobbra-balra
142 3, 3| mért tetted azt velünk? Ha már elment az eszed, mi szükség
143 3, 3| elegendõ.~Megkapaszkodott volna már Wibra Gyuri a szalmaszálban
144 3, 3| levágja és kiméri.~- Hát ez már igaz - hagyta rá a becsületes
145 3, 3| nézegette.~- Ah, hiszen nincs már ennek foga se!~- Mit beszél
146 3, 3| forinttal a szûcs, és most már tenyerébe csapott az okos
147 3, 3| bûnrészessé. Mégis valószínû, hogy már az esze nem volt egészen
148 3, 3| következõ faluban, Sztrecsnyón, már utánaszaladtak a gyerekek,
149 3, 3| vigye Sztrecsnyót! Térjünk már egyszer a dologra!~- Ott
150 3, 3| a dologra!~- Ott vagyunk már. A veres tornyú Kobolnyikon
151 3, 3| veres tornyú Kobolnyikon már batyu nélkül látták szegény
152 3, 3| zsidó, kikergette. Nem volt már akkor se kalapja, se esernyõje.
153 3, 3| gyerekkorunkban.~- Ah, igen, kezdem már érteni az ön terjengõsségét.
154 3, 3| Lehotának és Kobolnyiknak.~- Ez már értékes adat! - kiáltott
155 3, 3| győződve, egy óra múlva már biztos adatai volnának.
156 3, 4| aki az utcán lõdörög! De már mindegy, a zöld szem olyan
157 3, 4| ékszert? Ej, akárki, ha már megtalálta, elviszi a városházára,
158 3, 4| Kvaka« nevû nyírjesbe, amely már a travniki határhoz tartozik.
159 3, 4| uram, de ki tehet róla, ha már egyszer a nép mégis azt
160 3, 4| Az mindegy! Bár lenne, ha már úgy van. Mert ha egyszer
161 3, 4| megelégedéstõl sugárzott.~- No, ez már becsület, uram. Ezt már
162 3, 4| már becsület, uram. Ezt már szeretem. Az én polgármesterségem
163 3, 4| küldtem el Fialát a dobbal és már itt van a fülbevaló. Ilyesmit
164 3, 4| sebesültre, s a másik percben már felugrott térdelõ helyzetébõl.~
165 3, 4| Kétszeresen örülök most neki, mert már keresztet is vetettem rá.~
166 3, 4| volna? Az ördögbe is, most már értem. (Mravucsán a homlokára
167 3, 4| hogy majdnem megkínálta már az öt forinttal, amennyit
168 3, 4| kancelláriámban. Forgós adta, ez már valami, a leghíresebb ügyvéd
169 3, 4| megijedtem-e. De most kezdek már félni. A testvérem kétségbe
170 3, 4| parancsolat.~- Nem, nem, én már félek ezektõl a lovaktól.
171 3, 4| vinnie? Hiszen Mravucsán már törõdött, idõsb ember…~S
172 3, 4| a kocsi nem kar, s aki már be van mutatva, nem idegen,
173 3, 4| állta.~- Ohó! hó! Most esett már a kapa a kõbe! Abból semmi
174 3, 4| éjszakába?~Valóban, a nap már lecsúszott az acélkékes
175 3, 4| Szûzanyám, Szûzanyám! Most már értem Mária miasszonyunkat,
176 3, 4| szólt a zene, a vendégek már be se fértek, egypár turóci »
177 3, 4| borospalackokat. Derekasan el volt már ázva, s hangos beszélgetésbe
178 3, 4| hogyne volna ló. Ló volt az már a Kossuth-világban is. Hogy
179 3, 4| ugatással fogadták a kapuban.~Már éppen ájultan rogyott volna
180 4, 1| balról, a másik jobbról. Már a meghívásuk is így szólt: »
181 4, 1| csinosabb ember volt, de már házas és öregebb. Intelligens
182 4, 1| Egyszóval jó vére volt, és már az elõbbi eklézsiájából
183 4, 1| hallotta, de a bennszülöttek már mind ösmerték ezeket az
184 4, 1| nagy liba az a lányka, vagy már nagy színésznõ.)~Hát tessék
185 4, 1| szivar, Wladin! Tedd le már! Néhány szippantás is elég
186 4, 1| sötétkék új ruháján, ki tudja, már hányadszor ma este.~- Csinos
187 4, 1| cserél a feleségével, s most már Szliminszkyné a másik oldalra
188 4, 1| is van néhány példány.~De már erre elfogta Veronkát is
189 4, 1| gyûjteményemet látná. Van abban már minden: gyászpalást, admirál,
190 4, 1| istenem, istenem, mikor lesz már egészen okos az emberiség?~
191 4, 1| Wladimir kiáltott fel:~- Most már én teszem le a garast!~-
192 4, 1| az lehetetlen. Megvan az már nyomtatásban is tót versekben.~-
193 4, 1| történt ezzel az esernyõvel. Már maga az, hogy sok szerencsét
194 4, 1| volna, értené - de most már égnek a gyertyák!)~- Ugye,
195 4, 1| az elsõ érzés, a második már a kételyé, a legnagyobb
196 4, 1| is igaz lehet, vagy…~De már nem fejezhette be, mert
197 4, 1| bábaszéki intelligenciát, már a múltkor is így játszották
198 4, 1| lecsúszott szoknyát (melybõl már éppen ki akart volna lépni),
199 4, 1| mozdulattal elfogta. Itt vagy most már, macska koma! Hamar csak,
200 4, 1| szeme táján: »most lásson már maga, ha tud«, s így kezdte
201 4, 2| egyre kergette… Ej, csak már virradna, hogy mehessen,
202 4, 2| megfordult a dolog. Most már az a baj, hogy valóságos
203 4, 2| gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felõle.«
204 4, 2| Gyuri felöltözött, nem volt már nagyon korán. Az egész Mravucsán-ház
205 4, 2| Fölkeltek a kisasszonyék?~- Már reggeliznek is a kertben -
206 4, 2| találta Gyuri valamennyiöket. Már a reggeli végén voltak,
207 4, 2| jön a friss ember!~- De már a friss ember titulust nem
208 4, 2| költött fel a szolgáló.~- Úgy? Már szinte azt hittem, nem tetszett
209 4, 2| Milyen kár, hogy most már nem tudhatjuk.~- Biztosítom,
210 4, 2| prókátoroké! (Olyan fiatal és már ilyen fogatot hazudott össze.)~
211 4, 2| még egy óráig. Utoljára már csak egy félórát könyörgött,
212 5, 1| derekáig nőnek, a borjúpázsit már elvirágzott, s elszáradottan
213 5, 1| farkasölő sisaknak«.~Hogy ölt-e már farkast, az nagy kérdés.
214 5, 1| rokonszenvezik vele? Hátha már van otthon valakije? Lehetetlen,
215 5, 1| legyen. Hiszen csak látta már valaki, s ha látta… akkor
216 5, 1| kapott volna?~- Igen, most már biztos vagyok - felelte
217 5, 1| lehetett.~Lent a korcsma elõtt már azóta megetetett János,
218 5, 1| hagyja.~- Legyen a magáé, ha már oda esett, ha már nem akart
219 5, 1| magáé, ha már oda esett, ha már nem akart a hajamban megmaradni.~
220 5, 1| A Brána nem akárki. Õ már mágnásféle a hegyek között -
221 5, 1| nagy szöszke patak.~- Ez már a Bjela-Voda - magyarázza
222 5, 1| glogovai víz. Nem vagyunk már messze!~Csak még egy erdõn
223 5, 1| Gyuri összerezzent. Ez már észrevett volna valamit?~-
224 5, 1| és savanyú víz terem.«~De már erre Veronka is nevetni
225 5, 1| volna. Nem is a föld teste már ez a vörös-barna agyag,
226 5, 1| nõtt magányosan. Husángnak már nagy, fának még kicsi. Valóságos
227 5, 1| a föld alól jönne. Most már világos volt, hogy a mély
228 5, 1| kabátos ember.~- Hogyan, már tegnap este? És nem tud
229 5, 1| erre?~- Nem jár erre senki. Már el voltam készülve a legborzasztóbbra,
230 5, 1| borostás képû férfi volt már, gesztenyeszín haja fehér
231 5, 1| míg mi lassan megyünk.~Már az igaz, hogy lassan mentek;
232 5, 1| bizonyosan így lesz. Azóta már régen otthon vannak, míg
233 5, 1| õ is úgy akarja.~Ekkorra már Veronka is felösmerte bátyját,
234 5, 1| Csodálom, mert tõlem már bekövetelte.~- Lehetetlen -
235 5, 1| mondá ünnepélyesen. - És én már oda is adtam neki!~Veronika
236 5, 2| jó úton sebesebben megy már a bricska, kedélyesen morognak
237 5, 2| van élet, zsibongás, de már nem olyan egyöntetûek külsõ
238 5, 2| integetve a tisztelendõnek. - Már mi más papot választottunk! (
239 5, 2| Borbála, Hát a liba meg van-e már kopasztva? Ejnye, ti Mátyás
240 5, 2| megvan. Azt szeretném, hogyha már holnapután megtörténhetnék
241 5, 2| kis tenyerébe, s ahogy ez már jól áll az ilyen öreg uraknak,
242 5, 2| lélegzetet vett. (Gyuri már napközben beavatta, hogy
243 5, 2| itt tanulta az abc-ét). Már az elõbbi pap kettéválasztotta
244 5, 2| elnök hangja -, de láttad-e már?~- Minek? - felelte Gyuri. -
245 5, 2| szabad levegõre, többet már nem akart tudni, csak ki
246 5, 2| talpa alatt. Oly közel volt már örökségéhez, s most megint
247 5, 2| sógorával. - Az elnök, ha már itt van, szeretné a híres
248 5, 2| letört volt a csontfogantyú, már alig lehetett használni.
249 5, 2| elõbbi logikád szerint most már az Adamecznét kell nõül
250 5, 2| óvatosan egy fatálra, ahol már nagy garmada volt, csak
251 5, 2| is elösmerem, de térjen már a dologra, az isten szerelméért!~-
252 5, 2| szerelméért!~- Ott tartok már, kérem alássan, mert akkoriban
253 5, 3| még nem tudtam.~- Hát most már tudod?~- Most már tudom -
254 5, 3| Hát most már tudod?~- Most már tudom - felelte kurtán.~-
255 5, 3| õszinte hangon tört ki.~- Ez már más. Forgós teremtette,
256 5, 3| kimentek, nagy zene-bona volt már az udvaron, de a legjobban
257 5, 3| A határban, mert most már bizonyos, hogy ott van,
258 5, 3| szolgabíróskodott Sztolarik úr, s már akkor is igen sok mogyorópálca
259 5, 3| sokaságot.~- No, látod, most már csak a falu közepére kellene
260 5, 3| harang kötelét.~- Hagyd abba már, te szamár. Mutasd meg a
261 5, 3| felé mutatott.~- Eredj most már eleibe, Gyuri, és vedd ki
262 5, 3| szépszerével, mi a baj.~De már akkor ment is a Gyuri, végig
263 5, 3| megdobbant a szíve, onnan már lehetett látni a Veronkát,
264 5, 3| elvenni és nem engem. Érti-e már?~Gyuri elõtt hirtelen világos
265 5, 3| belemelegedett: nem volt már se vádló, se bíró, csak
266 5, 3| történet, lassan, de biztosan, már meglátszottak a vonalak,
267 5, 3| életsorsába. Csak tovább, tovább!…~Már jön, jön, dübörögve… már
268 5, 3| Már jön, jön, dübörögve… már ott tart a Müncz-fiúnál.
269 5, 3| báránykörmös sallangja.~Veronka már akkor kétségbe volt esve
270 5, 3| aranykarika, mely másnap már ott fénylett a Veronka ujján.
|