Rész, Fejezet
1 1, 1| mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment
2 1, 1| részesítendõ.~- És meddig fog ez így tartani, bíró uram? -
3 1, 2| erõszakkal. ~De nem is anya ez a föld, inkább anyós. Tele
4 1, 2| hogy méltóztatik érteni.~Ez a kis párbeszéd maradt meg
5 1, 3| pap elmosolyodott.~- És ez mind az enyém?~- Mind, mind,
6 1, 3| mind, amit itt lát. Még ez a kutya is - mondá Szlávik
7 1, 3| kedélyességgel.~- Miféle kutya ez?~- Ez bizony a megboldogult
8 1, 3| kedélyességgel.~- Miféle kutya ez?~- Ez bizony a megboldogult tisztelendõ
9 1, 3| róluk a bíróhoz. ~- No, ez ugyan rossz kilátás, de
10 1, 3| fel. Urszinyi Tamás volt ez, nagy brontes ember, nyers,
11 1, 3| haragos mormogással, hogy ez se valami különös ám a világrendben,
12 1, 3| nézte, tovább nézte, kezdett ez az arc nõni, változni, s
13 1, 3| Szent Isten, milyen csoda ez, milyen káprázat ez! Csak
14 1, 3| csoda ez, milyen káprázat ez! Csak egy fél percig tartott
15 1, 4| szerencse az emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki
16 1, 4| emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki ember volt.
17 1, 4| neki, éppúgy, mint most ez a pap, hogy a szívemet mi
18 1, 4| tekintettek a papra.~- No, ez nagy szerencse - mormogta
19 1, 4| mormogta a pap -, hogy ez a gyermek át nem ázott,
20 1, 4| honnan kerülhetett föléje ez az esernyõ? Megfoghatatlan!
21 1, 4| küldött. Jézus lehelete érzik ez emberek arcán, viselkedésén…
22 1, 4| ha igaz volna is, akkor ez az igazság éppen a Gongolynét
23 1, 4| Veronka kosara fölé. De ez elég volt. A babona keresi
24 1, 4| kapcsolják a kezöket. És ez aztán az igazi. Kvapka harangozó
25 2, 1| származó gyerekek, pedig ez volt a sok, bár az apja
26 2, 1| Hát így vagyunk? Hiszen ez egy kolosszális tékozló! -
27 2, 1| szivarokra.~Az embereknek ez se tetszett.~- Ez a Gregorics
28 2, 1| embereknek ez se tetszett.~- Ez a Gregorics Pali voltaképpen
29 2, 1| knikker. Nagyobb kutya lesz ez még az apjánál is. Pfuj,
30 2, 1| Gregorics odadob húszat. Hiszen ez valóságos inzultus! Egy
31 2, 1| borkereskedõnek a fia! Milyen század ez, Istenem uram! Egy bolha
32 2, 1| ilyen here?~Gregorics Pálnak ez is fülébe jutott, s belátta,
33 2, 1| Gregorics Pál belátta, hogy ez is igaz, és lemondott a
34 2, 1| tiszteletre méltó szép hivatás ez is.~Kezdett járogatni egyes
35 2, 1| párta (mert súlyos dísz ám ez is egy kis idõ múltán),
36 2, 1| hogy csúnya, satnya ember ez a Gregorics Pál, de milyen
37 2, 1| folyton egyszerûsíteni. Ez a haladás, ez a bölcsesség.
38 2, 1| egyszerûsíteni. Ez a haladás, ez a bölcsesség. Ez volt az
39 2, 1| haladás, ez a bölcsesség. Ez volt az õ teóriája is már.~
40 2, 1| hogy szeresse az ember. Ez tehát összesen két asszony.
41 2, 1| asszony. De miért ne lehetne ez a két asszony egy személyben
42 2, 1| Jéghideg kövön terített köpeny,~Ez az én ágyam.~Így alszom
43 2, 1| durcásan eltaszította.~- Ez nincsen benne a bérben,
44 2, 1| legelészõ báránykával.~Kié ez a fiú? Mit keres az itt?
45 2, 2| belevegyítették a rézkrajcárokba. Hát ez az. Hiszen ért engem, Gregorics
46 2, 2| állapított meg.~No iszen, éppen ez kellett Gregoricsnak, hogy
47 2, 2| tépelõdjék. Hogyan történhetett ez? Nem ettél, szívecském,
48 2, 2| Nem ettem, apabácsika. (Ez volt az új cím. Az »apát«
49 2, 2| váltig találgatta. Talán ez, talán az? - Meglehet, az
50 2, 2| gondolt. Azoknak a keze ez. Az örökségért kinyújtott
51 2, 2| örökségért kinyújtott kéz ez.~Most már örökre vége volt
52 2, 2| A védelem taktikáját. És ez kegyetlen és bolond taktika
53 2, 2| kérdezgessék a városban:~- Kié ez a kis csirkefogó?~S hadd
54 2, 2| már nem tud deákul. Pedig ez az egyetlen étel, aminek
55 2, 2| tiszavízen kívül. Így vagyon ez feljegyezve Márton híres
56 2, 2| felé fordult.~- Nem bolond ez az úr? - kérdezte a maga
57 2, 2| mindezeket. ~- No, hát mi légyen ez? Csak nem akar az úr megfojtani?
58 2, 3| és így szólt: »Nem való ez már semmire, csak a bõre
59 2, 3| fel, Ancsura. Borzasztó ez!~A rõt hajszálai égnek álltak,
60 2, 3| hogy a sürgöny elment. ~Ez a hazugság megnyugtatta,
61 2, 3| februári termésbõl, Ancsura.~Ez még az apjától maradt rá,
62 2, 3| keresztapám a születésem napján. Ez volt a kezdet, most én is
63 2, 3| cifra dolog is.~- Korán van ez még - jegyzé meg Sztolarik
64 2, 3| jársz.~Hej, pedig éppen ez volt a Matykó gyenge oldala.
65 2, 3| végrendeletet felbontották. Hát biz ez egy kicsit furcsa volt.~
66 2, 3| ilyenforma közbeszólással:~- Hát ez is helyes.~- Méltányos.~-
67 2, 4| tapintatlanság.~- Olyan stikli ez - mondá a városi aljegyzõ (
68 2, 4| volna. Megfoghatatlan volt ez. Boldizsár káromkodott:
69 2, 4| hová tette, kinek adta? Ez volt a nagy rejtély, amely
70 2, 4| semmit. Igaz-e, vagy nem?~Biz ez igaz volt, s éppen azért
71 2, 4| homlokára ütött.~- Ezer villám, ez az üst nem volt a hagyatékban.~
72 2, 4| Hogy valamit beletegyen. S ez a valami az, amit mi keresünk. ~
73 2, 4| tenném. De ugye nem rossz ez a borocska? Hogy hordó-szaga
74 2, 4| végre is pretium affectionis ez a kis viskó s ez a két hold,
75 2, 4| affectionis ez a kis viskó s ez a két hold, ott játszott,
76 2, 4| értékét tegyük kétezerre… de ez már a maximum.~- Utcumqe -
77 2, 4| volna olyan különös? - kérdé ez megütõdve.~- Mert éppen
78 2, 4| Valóságos mennykõcsapás volt ez Gáspár úrra.~- Lehetetlen -
79 2, 4| találja Gregorics úr, hogy ez egy igen szép mondás tõlem? -
80 2, 4| hát harmincezer forint.~S ez a bolondos licitáció így
81 2, 4| testvér nem mozog. Honnan van ez, miért van ez? Hát ez csak
82 2, 4| Honnan van ez, miért van ez? Hát ez csak úgy lehet,
83 2, 4| van ez, miért van ez? Hát ez csak úgy lehet, hogy Panyókiné
84 2, 4| megállapítani, bár éppen ez volt a fõkérdés a Gregorics-pörben,
85 3, 1| Gregorics-ház folyosóján, melyen ez van felírva: „Wibra György
86 3, 1| asszony hozza a pénzt. (Ez a felfogás van a lateiner-világban.)~
87 3, 1| milyen asszonyt akarhat ez! Valami nagyralátó terveket
88 3, 1| virágaival…~Mind bolond beszéd ez. Nem volt Wibra Gyurinak
89 3, 1| hogy hol? Hiszen éppen ez az, amiben meg lehet bolondulni.
90 3, 1| lépteid neszére. És hogy ez így legyen, csak egy kis
91 3, 1| kell hozzá… De minthogy ez nincs, csak írd tovább,
92 3, 1| széláram untalan?~Egyszer ez fecseg, másszor amaz. A
93 3, 1| órájához.~A város feje (ez a makacs, parancsoló fej)
94 3, 1| elkótyavetyélték, mint a többi holmit!~Ez volt a legvalószínûbb. Nosza,
95 3, 1| Ki tudja ez-e az? De csak ez lehet. E hasznavehetetlen
96 3, 1| a fehér zsidót keresni. Ez az elsõ teendõ.~De ki voltaképpen
97 3, 1| mint ezen boltban lehet.«~(Ez bizony igaz is volt, azzal
98 3, 1| mármost mitévõ legyek?~- Ez sok, ez több, mint amennyit
99 3, 1| mitévõ legyek?~- Ez sok, ez több, mint amennyit hittem
100 3, 2| Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják
101 3, 2| tör.~- Hiszen nem város ez, még patikája sincs.~Megfojtaná
102 3, 2| mi Rozáliánk«, az semmi, ez túlságosan szerényen hangzik.
103 3, 2| keresztül:~- No, ha már ez se város, koma, akkor a
104 3, 2| pápaszemmel az orrán (már maga ez a pápaszem bizonyos elõkelõ,
105 3, 2| mellett. (Hiszen végre is csak ez a két nevezetes látnivaló
106 3, 3| halkan súgta:~- Hallotta?~- Ez csak szegényes falusi boltocska,
107 3, 3| Mondom, hogy nem önnek valók. Ez esernyõk abból az idõbõl
108 3, 3| zavarba.~- No persze. Oh, oh! Ez az én ostoba öreg fejem.
109 3, 3| ember Bábaszéken.~- Mert ez megeszi a szalmát is - mondá -,
110 3, 3| levágja és kiméri.~- Hát ez már igaz - hagyta rá a becsületes
111 3, 3| tehén árából öt forintot.~Ez még kevés lehetett Móricnak,
112 3, 3| engedett öt forintot.~Még ez is kevés lehetett Móricnak,
113 3, 3| tiszafa nyújtott árnyékot. Ez a fa, melyet sorompóval
114 3, 3| egy ócska esernyõért! Hah, ez talán maga a kóburgi herceg
115 3, 3| Elhiszem, Móric úr, de ez csak annyi, mint semmi.
116 3, 3| uram, csak ennyit tudok, de ez bizonyos. A fazekas leírása
117 3, 3| Lehotának és Kobolnyiknak.~- Ez már értékes adat! - kiáltott
118 3, 4| találja meg, aki nem akarja. S ez Wibra Gyuri volt. Alig lépett
119 3, 4| volt a smaragdkõvel. Hát ez is csak bosszúság, mikor
120 3, 4| Mravucsán föllélegzett ez ékes szavakra, melyek láthatólag
121 3, 4| megelégedéstõl sugárzott.~- No, ez már becsület, uram. Ezt
122 3, 4| veszett el fülbevaló, csak ez, és ez is megkerült. Ezt
123 3, 4| el fülbevaló, csak ez, és ez is megkerült. Ezt nevezem
124 3, 4| könnyed, rengõ pompájában.~- Ez a fiatal úr megtalálta és
125 3, 4| talált a fejében feleletet. Ez a gyermek megzavarta. S
126 3, 4| Valóságosan kínos volt ez a csönd. Persze a helyzet,
127 3, 4| szükségünk. A szegény madame…~Ez a kis félreértés éppen kellett.
128 3, 4| félreértés éppen kellett. Ez, mint az itatóspapíros,
129 3, 4| híres fiatal Wibra? No, ez derék! Ki hitte volna? Az
130 3, 4| fõispán, báró Radvánszky. Ez mégis valami méltóságteljes,
131 3, 4| kancelláriámban. Forgós adta, ez már valami, a leghíresebb
132 3, 4| szoknyácska aljáig lógott le.~Ez hát a glogovai pap húga!
133 3, 4| mosolyogva vette észre, hogy ez szinte kellemesen érinti.~
134 3, 4| ficánkolni, hányni-vetni a fejét, ez komoly vidék. Itt húzni
135 3, 4| Gyurinak roppant tetszett ez a mozdulat, elmosolyodott
136 3, 4| lármával tört be, ahogy ez egyszerû nyájas világban
137 3, 4| állomáshoz.~- Oh, úgy? Hát ez az izé… (meszelõrudat akart
138 3, 4| gyorsan a szájára ütött), ez az asszonyság se tótul nem
139 3, 4| asztalnál, hogyan kínáljam? No, ez szép mulatság lesz! Ezer
140 3, 4| hangversenyeket adva a lakosságnak.~Ez a pocsolya tehát kellett,
141 4, 1| villáját:~- Mon Dieu, hiszen ez valami fölmetélt vizes ruha!~
142 4, 1| eszik: »Milyen gyalázat ez nekem«, óbégatott, végre
143 4, 1| tudnám bebizonyítani.~De ez végre is mindegy. A száraz
144 4, 1| kesztyûujjat: »Miféle város ez, kisasszony?« Az ördög tudná
145 4, 1| Szliminszky Wladimirné. Ez a leleményes fejû asszony
146 4, 1| kutyák öngyilkosságáról.~Ah, ez nevezetes kérdés. Általános
147 4, 1| vegyül:~- Ej, Wladin, Wladin!~Ez a Szliminszkyné hangja,
148 4, 1| volt?~- Gácsi posztó ám ez, olyan erõs, hogy a víz
149 4, 1| valamely udvari szabónál. Ez a Kupek így szólt hozzám: »
150 4, 1| a pénzt, Mokry úr, mert ez olyan szövet, hogy a bõr
151 4, 1| voltam az.~- Ah, itt van ni! Ez az a bizonyos prókátori
152 4, 1| selyma Klempa igyekezett ez ártatlan körülményt felhasználni
153 4, 1| használja.~- Szép kis legenda ez, Wibra úr, tessék elhinni.
154 4, 1| nem szokás bevallani), de ez mégis igen szép legenda.
155 4, 1| Hiába csóválja a fejét. Ez így van. Magam is ösmertem
156 4, 1| Szliminszkyné. - Nem babona ez; megtörtént, bebizonyítható
157 4, 1| Krisztus csodatételei, és akkor ez is igaz lehet, vagy…~De
158 4, 1| hiányzott a zöld alsó, de ez éppenséggel nem zavarta
159 4, 2| milyen édes gyûjtemény volt ez), hát talált közte közönyt,
160 4, 2| s a bodros füst mellett ez a bolond nóta a gondolatjának
161 4, 2| sokszor nem azé a birka. Lám ez az esernyõ is honnan került
162 4, 2| mennyi logika van benne. Biz ez magától is eszembe juthatott
163 4, 2| Nem tudom én, hogy lesz ez egész Glogováig.~- Glogovára
164 5, 1| Ah, mennyi változatosság ez élettelen élők között! A
165 5, 1| nincsenek is. Szegény vidék ez nagyon, nincs itt kitõl
166 5, 1| egy nagy szöszke patak.~- Ez már a Bjela-Voda - magyarázza
167 5, 1| völgy mélyében. Hanem aztán ez a legkutyább út, görbe,
168 5, 1| Madárnak való pátria ez - mormogja János.~- Nem
169 5, 1| hely!~Gyuri összerezzent. Ez már észrevett volna valamit?~-
170 5, 1| Nem is a föld teste már ez a vörös-barna agyag, kiégett
171 5, 1| árvalányhajat.) A föld testén a var ez a glogovai hegy.~Nehéz volt
172 5, 1| kikeresni alkalmas támasztófát. Ez túlságosan vastag, amaz
173 5, 1| balta, midõn felhangzott ez a szó: Reta! Reta! (Segítség!
174 5, 1| veszélyes lett volna.~- Ez nevezetes! Hogy jutott oda?~-
175 5, 1| semmit. (Milyen derék ember ez a Wibra, hogy nem ijesztette
176 5, 2| nyelvét. Igen, tiszta valóság ez. Amit tud, azt látja is.
177 5, 2| emelgette, csiklandozta ez a gondolat, s mosolygott
178 5, 2| Teringettét, mennyit haladt ez a Glogova! Fent a dombon
179 5, 2| gránátosok.~- Kinek a háza ez? - kérdé Gyuri hátrafordulva.~-
180 5, 2| volna be vele. Miért jött ez most ide?~Az elnök pedig
181 5, 2| elég nyájas volt hozzá.~- Ez az a kis Veronka?~- Ez bizony -
182 5, 2| Ez az a kis Veronka?~- Ez bizony - mondá Gyuri diadalmasan.~
183 5, 2| diadalmasságot. (Oh istenem, de édes ez a mi nyelvünk!)~Az elnök
184 5, 2| a kis tenyerébe, s ahogy ez már jól áll az ilyen öreg
185 5, 2| nehezedett szívére: Miért jött ez most ide?~Maga Gyuri is
186 5, 2| épült volt fel az iskola, ez volt a tanterem (az öreg
187 5, 2| sugallatú démonok nyelvén.) Ez a jól nevelt, finom gyermek
188 5, 2| mindenesetre bonyodalmas ez ideig, de a legnagyobb bonyodalmak
189 5, 2| tudja, hova, akárhova… S ez mind úgy látszik a szomszéd
190 5, 2| jutott volna megkérni… Éppen ez az. Nem szabad elhamarkodnod
191 5, 2| felcsináljam rá.~- Hisz ez borzasztó lenne! - kiáltott
192 5, 2| mûvészi kivitelben.~- Mindig ez a nyele volt? - kérdé.~-
193 5, 2| kérdé.~- Oh, dehogy! Ez tömör ezüstbõl van, s valóban
194 5, 2| ócska nyelet. No, mondok, ez éppen jó lesz a Matykónak,
195 5, 2| szent fából három üszög, ha ez se használ, akkor besorozzák,
196 5, 2| magad erejének. Hidd meg, ez is ér valamit.~
197 5, 3| bölcsesség. Bizony gyenge portéka ez a fájdalommal szemben.~Sztolarik
198 5, 3| konyhában se látták.~- No, ez szép mulatság - fortyant
199 5, 3| õszinte hangon tört ki.~- Ez már más. Forgós teremtette,
200 5, 3| Tudtam, tudtam, hogy ez lesz a vége. A mesebeli
201 5, 3| hogy közeledett feléje ez a történet, lassan, de biztosan,
202 5, 3| megfogott.~- A lepke?~- Ez a csúnya, nagy lepke.~A
203 5, 3| annak. A misézés is más, ez is más. Egy óra múlva leborotváltatom
|