Rész, Fejezet
1 1, 1| jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond
2 1, 1| vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre.~
3 1, 1| nem oly okosak a zsidók, mint minálunk).~Kapott a jó alkalmon
4 1, 1| Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár. A felsõvég
5 1, 2| fehér fû (árvalányhaj) teng, mint az elaggott anyóka állán
6 1, 2| hiszen nem lehet öregebb, mint a többi. Csak hamarább kiélte
7 1, 2| vagyok itt egész õszig, mint az ujjam. (Csintalan mosoly
8 1, 2| beszélte a társaságokban, mint valami kedves csemegét.~
9 1, 3| amely csak olyan kutya volt, mint a többi, alakjára, szõrére
10 1, 3| rokonszenvesen tudott mosolyogni, mint egy leány. Maga is belátta,
11 1, 3| egyszerre a homlokára zuhant, mint egy éles kõ, feje zúgni
12 1, 3| mert olyan kurta eszem van, mint a csirkének, mindig elfelejtem,
13 1, 3| lányka piros szájacskájára, mint a mézre.~Az õszi nap elaggott
14 1, 3| serkedtek ki a két hasadékból, mint fekete selyem rojtok.~És
15 1, 3| ennem. Mihez kezdjek, mihez?~Mint ahogy eddig is, ha lelkét
16 1, 4| és elmondom neki, éppúgy, mint most ez a pap, hogy a szívemet
17 1, 4| sem vette, hogy ezalatt, mint ahogy õszkor gyakran megtörténik,
18 1, 4| alatt. Jaj, annak vége van!~Mint az õrült rohant a lakóháza
19 1, 4| nem csoda, ha többet lát, mint kellene. A múltkor nyáron
20 1, 4| megmutatnak a mennyei hatalmak, mint akit más anya szült. Mivelhogy
21 1, 4| az égben van, az annyi, mint kétszer kettõ, s ha ott
22 1, 4| lehetett a fejebúbján látni, mint egy kantár-karika.~- Akármi
23 1, 4| ha nem úgy nézett ki, mint a templomi képek között
24 1, 4| világon nincsen jobb nép, mint a glogovai, s hogy szeretnek!
25 1, 4| Srankó familia se kisebb, mint a Gongolyék.~Két pap legyen
26 1, 4| én pénzem is csak olyan, mint a Gongolyé. Hát nem úgy
27 1, 4| értvén a dialektikához, mint a tisztelendõ.~- Hogy akkor
28 1, 4| az érdemetlenebb ember, mint a Gongolyné. Bíróviselt
29 2, 1| összetör. Olyan jó lesz, mint a falat kenyér. Olyan puha
30 2, 1| kenyér. Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi
31 2, 1| nagyobbat mer köhinteni, mint egy oroszlán. Milyen század!
32 2, 1| lányok voltak, s hol õt mint jó partit, szívesen fogadták,
33 2, 1| Gregorics Pál alakzata. Egy szó mint száz, ezeknek az ábrándos
34 2, 1| olyan édes kis mamlasz, mint te. Rozália már filozóf,
35 2, 1| mert örökké járt-kelt, mint az Orbán lelke. Kevesen
36 2, 1| ingvállat, olyan finomat, mint a légyvesztõ papiros, eldobta
37 2, 2| belõle, olyan mellkassal, mint a dob. Gregorics Pál nem
38 2, 2| vagyok velük, Gregorics úr - mint az állami pénzverõ. Hallotta
39 2, 2| fürge, megelégedett volt, mint azelõtt soha. Újra járt
40 2, 2| képzeltek, olyanformát, mint az Aladdin lámpájáé lehetett.
41 2, 2| ringott a víz felületén, s mint egyre tovább a lusta magyar
42 2, 2| alatt beugrott a vízbe, mint egy fürge béka, s elkezdett
43 2, 3| Azt már én jobban tudom, mint ön, Sztolarik úr. De igyék
44 2, 3| egy liliputi pohárkával. Mint szenvedélyes borkereskedõ,
45 2, 4| ügyekben húsz év óta dolgozott mint szakértõ, egészen másképpen
46 2, 4| úr régen élvezett annyit, mint ezen a napon, mert valóban
47 2, 4| nénike) nem olyan szemérmes, mint a többi kilenc volt.~Ám
48 2, 4| felvágták ezzel a nyelvét, mint a szajkóét, elmondott sorjába
49 2, 4| becsületed olyan tiszta, mint a frissen szûrt tej. Én
50 2, 4| szeme közé.~- Olyan vagy, mint a »Nemtudom János« a mesében,
51 2, 4| rátalálok az ábrázatáról, olyan, mint egy bagolyé.~- És hol szedted
52 2, 4| egykedvûen dobolt az asztalon, mint egy olyan ember, aki véletlenül
53 2, 4| olyan becsületet adott, mint a püspöknek vagy a radványi
54 2, 4| olyan becsületes ember, mint én. Persze, persze. (Kedvtelenül
55 2, 4| köhögés fogta el, vörös lett, mint a skarlátposztó -, adnék
56 2, 4| Gregorics Boldizsár, szuszogva, mint egy túlságosan megtömött
57 2, 4| végre is többet adok érte, mint az a másik…~- Azt bajjal
58 2, 4| Gregorics úr testvére, a Gáspár.~Mint mikor taglóval homlokon
59 2, 4| dühös lett, káromkodott, mint egy kocsis, ajka reszketett
60 2, 4| ígért többet a Libanonért, mint õ.~Boldizsár úr ezúttal
61 2, 4| Kipárolgott a fejembõl, mint egy rossz álom. Köszönöm,
62 2, 4| felvidéket foglalkoztatta több mint tíz esztendeig. Egy légió
63 3, 1| valami más fől a fejében, mint a többi embernek. A rendes
64 3, 1| de inkább megszokásból, mint ahogy az ember megmosakszik,
65 3, 1| Egyszóval nagy stréber, olyan, mint a vadszõlõ, magasra kúszik
66 3, 1| valóság, mely fénylik elõtte, mint a lidércfény: nem bírja
67 3, 1| akkor sem érhetné több, mint hogy az arcképét megfestik,
68 3, 1| fiatal úr) elõszobájában, mint annak inasa, de õ is ugyanabból
69 3, 1| Nyilván elkótyavetyélték, mint a többi holmit!~Ez volt
70 3, 1| liliomai ruházkodnak olcsóbban, mint ezen boltban lehet.«~(Ez
71 3, 1| szebben is ruházkodtak, mint ezen boltban lehetett.)~
72 3, 1| legyek?~- Ez sok, ez több, mint amennyit hittem volna. Most
73 3, 1| itt felugrott Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics
74 3, 1| hajlott az optimizmusra, mint az ellenkezõre -, de hát
75 3, 1| öreg Jónás megtébolyodott s mint ilyen kóválygott szanaszét
76 3, 2| vásár után következik be, mint ahogy például a Deák Ferenc
77 3, 2| irigy piszkolódásából - mint ahogy a méh a mérges növénybõl
78 3, 2| szerényen hangzik. Egy szó mint száz, zsidót kellett volna
79 3, 2| kalapemelés nélkül, éppúgy nem, mint a Nepomuki János szobra
80 3, 2| hogy az ifiasszony fürge, mint a gyík, egészséges, mint
81 3, 2| mint a gyík, egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik
82 3, 3| ugrott le a kocsiról - aki, mint már tudjuk, nem más, mint
83 3, 3| mint már tudjuk, nem más, mint a mi Wibra Györgyünk.~Rozáli
84 3, 3| most meg akarnám szerezni, mint ereklyét.~- Ki volt az uraságod
85 3, 3| megcsillogtak az öregasszony szemei, mint a szentjánosbogarak. Oh,
86 3, 3| tetszetõsebb az Isten elõtt, mint egy jó fiú, aki tiszteli
87 3, 3| lett az ötven forint szóra, mint az orsó, s becsukván a bolt
88 3, 3| tanácstalanul, szinte megdermedve, mint Marius Carthago romjain;
89 3, 3| jobbra-balra dülöngélve, mint egy hízott lúd. Künn az
90 3, 3| emberkére, olyan szeplõs arccal, mint egy pulykatojás. Rút volt,
91 3, 3| egy pulykatojás. Rút volt, mint egy faun. A derekáról egy
92 3, 3| voltak összehányva a fejében, mint a tövisboglya.~- Igen, igen
93 3, 3| gyerekek, és csúfolták, mint egykor Illés prófétát, õ
94 3, 3| bicskák és harmonikák hulltak, mint az égi manna, a nép közé.
95 3, 3| Móric úr, de ez csak annyi, mint semmi. Apja talán elhajította
96 3, 3| nagyon beszédes ember volt. Mint minden utastól, tõle is
97 3, 3| Isten áldja meg.~Elrohant, mint a vizsla, mely végre megszagolta
98 3, 4| parányi zöld szem, akkora, mint egy borsó.~Lehajolt, fölvette,
99 3, 4| legott a szerencsés percet, s mint egykor az ökörszem a sas
100 3, 4| Felugrott erre Fajka uram, mint egy hörcsög.~- Az mindegy!
101 3, 4| biztosításba. Hiszen olyan világos, mint a nap.~- Bolond kend, Galba! -
102 3, 4| a fejét, szinte eltûnt, mint a felkorbácsolt hullámok
103 3, 4| polgármester Bábaszéken, mint Mravucsán?)~- Egy fülbevaló
104 3, 4| gyámoltalanság vett rajta erõt, mint akit egy elkövetett illetlenség
105 3, 4| csak olyan hirtelen nõtt, mint a topoly.~Gyuri érezte,
106 3, 4| ösztönszerûleg a nevét lökte közbe, mint védõpajzsot.~- Én dr. Wibra
107 3, 4| félreértés éppen kellett. Ez, mint az itatóspapíros, fölszíja
108 3, 4| arca a szégyenkezéstõl, mint a fáklya.~- No, no - kérlelte
109 3, 4| szerencsétlenségbõl szerencse, mint ahogy most is történt, hogy
110 3, 4| hazaviszik a kisasszonykát, mint a parancsolat.~- Nem, nem,
111 3, 4| türelmetlenséget érzett, mint a játékos az osztásnál,
112 3, 4| átviszem, mert én erõs vagyok, mint egy medve. De el is felejtettem
113 3, 4| ki borzas frizurájával, mint egy beteg kakadu.~- Csak
114 3, 4| kellett, szívesen tûrték, mint közhasznú intézményt, s
115 3, 4| elõle, mire a talyigás, mint a veszett kutya, aki se
116 3, 4| rajta, hogy eldõlt az úton, mint a darab fa, hörögve folytatván
117 3, 4| olyan darabot lát az útból, mint kettõvel.~Csakhamar feltápászkodék,
118 4, 1| olyanformán szivárgott ki belõle, mint valami izzadmány, ahogy
119 4, 1| mert olyan szende arca van, mint a Szûz Máriáé lehetett,
120 4, 1| Wladin! Egy akkorát se, mint egy pöhöly. Elég volt. Nem
121 4, 1| mi az, Wladin? Úgy iszol, mint egy szivárvány. Elég, elég,
122 4, 1| szûnõ gondozás alatt, s bár mint erõs férfi házasodott, s
123 4, 1| felemlegetni a regények hõseit, mint közös ösmerõseiket: Elemért,
124 4, 1| Van, pedig olyan nagy, mint a tenyerem.~- Nagy is a
125 4, 1| lepkefogás. Olyan lehet az, mint mikor a férfiak a vadat
126 4, 1| Lássa, a lepék olyan szépek, mint valami gyönyörûen felöltözött
127 4, 1| kisasszony!~Veronka piros lett, mint a bíbor, kivált mikor a
128 4, 1| kimelegedtél, olyan vagy, mint a rák, izzadsz is! Ne adjam
129 4, 1| azt a glogovai templomban, mint egy kincset.~- Hála istennek!~
130 4, 1| istennek!~Nagy lélegzetet vett, mint akinek a szívérõl mázsás
131 4, 1| hogy olyan sápadt az arca, mint egy halotté.~- Gazdag a
132 4, 1| látszott. Összehúzta magát, mint a madár, ha egy tollát kitépik.
133 4, 1| képzeletben mégis neki jutott, s mint szellemi kártya szerepelt
134 4, 2| sem álmodhat szebbeket, mint egy szendergõ gibic), addig
135 4, 2| meg a mai nagy eseménnyel. Mint alaktalan zûrzavar kóválygott
136 4, 2| Úgy éli majd a napjait, mint egy herceg, eljár télen
137 4, 2| szebbnél-szebb élettervek, mint a lepkék a glogovai erdõben.
138 4, 2| Eddig attól tartott, hogy mint jelentéktelen rongyot, eldobták
139 4, 2| Lássuk csak, hogy lesz, mint lesz? Mit mond õ a glogovai
140 4, 2| nappali verõfény szövi, mint egy takács, a maga színeit
141 4, 2| mutatja kedvesed alakját, mint aminõ, ellenségedet erõsebbnek,
142 4, 2| Mravucsán-ház izgett-mozgott, mint a népes köpû. Egyik köcsögöt
143 4, 2| A játszi, enyelgõ hang, mint valami édes csiklandozás,
144 4, 2| másikra folytatásokban, mint a regények az újságokban.~
145 4, 2| elszaladt, hol elõkerült, mint a karika - mialatt Mravucsán
146 4, 2| leöntött izzó vasak sziszegtek, mint a kígyók. Távolabb a mesteremberek
147 4, 2| Szerencsére most mozdulatlan, mint egy gombostûre tûzött óriás
148 4, 2| mozdulatlanul, egyenesen, mint a granátos katonák. Köröskörül
149 5, 1| tisztásokkal, szinte olyan, mint egy angol park, csak a fákban
150 5, 1| melankolikus szőke a fák között, mint azok a lenhajú Ancsurkák
151 5, 1| volna egy kis romantika (mint a regényekben van), ha teszem
152 5, 1| mondatok a plébánossal.~Mint valami kinccsel futott Gyuri
153 5, 1| kitágított, megszélesített, mint egyszer az ördög Debrecenben
154 5, 1| Brána, elzárja a világot, mint a kapu az udvart, azért
155 5, 1| a legkutyább út, görbe, mint az ördög lelke, tele hasadékkal,
156 5, 1| Fák is csak úgy voltak, mint agg ember koponyáján a hajszálak.
157 5, 1| ernyõje piroslott távolról, mint egy királygomba.~Végre egy
158 5, 1| nézett ki onnan a vidék, mint egy kettéhasított mákfejnek
159 5, 1| keresztül-kasul fonódtak mindenfelé, mint a szultán névaláírása; -
160 5, 1| türelmetlenség fogta el estefelé, s mint akárhányszor tette, kisétált
161 5, 1| fog föltûnni, higgye meg, mint egy mulatságos kaland.~-
162 5, 1| elõttem az elõkelõ úr helyett, mint megmentõm, akit megjutalmazhatnék
163 5, 1| volna, arca kigyulladt, mint a fáklya, keble lázasan
164 5, 2| vissza, vígan szökellve, mint egy bárány, nekipirulva,
165 5, 2| egy bárány, nekipirulva, mint egy rózsa, karonfogva a
166 5, 2| kellene ájulnia, részint mint finom hölgynek, pusztán
167 5, 2| melléje kellett ülni a bakra, mint a jukkerkisasszonyok szokták.
168 5, 2| kocsi mellett szalad azután, mint egy cigánygyerek. Itt a
169 5, 2| látja is. Hihetetlenebb, mint egy regény, de mégis valóság.
170 5, 2| gondolat, s mosolygott titkon, mint egy álruhába öltözött királyfi:
171 5, 2| kopanyicai hegynyelven túl, mely mint valami spanyolfal nyúlik
172 5, 2| külsõ dolgában a gyerekek, mint valaha, Majzik tanító úr
173 5, 2| topolyfák állnak kevélyen sort, mint valami gránátosok.~- Kinek
174 5, 2| lova. Úgy elfutott egy nap, mint egy perc. Csak megzördül
175 5, 2| meg; ha annyi a vagyon, mint mi hisszük, minden ujjára
176 5, 2| reszketett a búvóhelyén, mint egy didergõ madár. Behunyta
177 5, 2| madár. Behunyta a szemét, mint az elítélt a tõkén, kit
178 5, 2| helyiségbõl s valami zörgés utána, mint mikor bútort feldöntenek.~
179 5, 2| megint elillanóban van elõle, mint a lidércfény, mely maga
180 5, 2| fiatal pap, mikor Veronkát, mint anyátlan gyermeket, elhozta
181 5, 3| ebédel. Olyan nagy urat, mint az elnök, végre is nem lehet
182 5, 3| úgy ült ott érzéketlenül, mint egy makktúz, csak az arca
183 5, 3| csak az arca volt sápadt, mint egy halotté.~- Ej, talán
184 5, 3| lányka hallgatta, elõször mint vádló, néma, keserû szemrehányással
185 5, 3| a szemeiben, késõbb csak mint bíró, hogy kihámozza az
186 5, 3| megfordult, s nekiszelesedve, mint egy kis csikó, pajkosan
187 5, 3| italt császárok se isznak, mint Matykó - ha igaz volt a
188 5, 3| olyan arany fülbevalókkal, mint az öklöm). Annyi bricska,
189 5, 3| szagos volt tõlük a templom, mint egy patika. Egy kicsit hûs
190 5, 3| bizony halkan, csöndesen, mint mikor egy legyecske döng.
|