Rész, Fejezet
1 1, 2| csoda, hogy elõbb fáradt ki.~Szegénység, nyomor van
2 1, 2| virít némely kertecskében, ki fehéren, ki veresen. Mezítlábos
3 1, 2| kertecskében, ki fehéren, ki veresen. Mezítlábos kenderhajú
4 1, 2| magát és hajadonfõvel kísért ki bennünket az udvarra.~-
5 1, 3| György.~Ezektõl tudakozta ki azután behatóbban a hívságos
6 1, 3| a nyitrai püspökség, de ki tehet róla? Sovány nyáj,
7 1, 3| Sovány nyáj, sovány pásztor. Ki kell állani. Dániel még
8 1, 3| Mi az? - kiáltá.~- Nyisd ki az ajtót, Jankó!~Jankó!
9 1, 3| az ajtót, Jankó!~Jankó! Ki szólítja õt Jankónak, te-nek,
10 1, 3| és az ablakhoz szaladt:~- Ki van odakünn? Ki szólít?~-
11 1, 3| szaladt:~- Ki van odakünn? Ki szólít?~- Én volnék, a Billeghi
12 1, 3| Máté uram, otthonról. Gyere ki, Jánoskám, azazhogy tessék
13 1, 3| nedves fundamentumából járnak ki ide sütkérezni.~- Hova tegyem
14 1, 3| most is az anyai hang szólt ki az erdõbõl: Neveld a gyermeket,
15 1, 3| kinyitná, de nem nyitotta ki, csak hosszú pillái serkedtek
16 1, 3| hosszú pillái serkedtek ki a két hasadékból, mint fekete
17 1, 4| szobákba.~A gyermek szemei most ki voltak nyitva, kékek voltak,
18 1, 4| Az öreg Adamecz Mátyásné, ki a mezõrõl menekült haza,
19 1, 4| Isten õ szent felsége elé, ki karbunkulus trónján ült.
20 1, 4| nélkül) -, ha nem úgy nézett ki, mint a templomi képek között
21 1, 4| nap eseményei mindezzel ki nem merültek. Este villám
22 1, 4| kerekre, hogy úgy nézett ki, mintha száz denevérszárny
23 1, 4| elkaparták Gongolynét, még ki sem beszélhették magukat
24 1, 4| mondom, hogy alig józanodtak ki a sírásók a sok pálinkától,
25 1, 4| különös színû virág nyílt ki valahol a határban, oda
26 1, 4| püspök. Rendeletet adott ki János papnak, hogy az ereklyét
27 1, 4| vált javára az esernyõ, ki csakhamar igavonó barmokat
28 2, 1| Pálnak. Száz nyelv öltõdött ki legottan a terve ellen.
29 2, 1| annyi leánynak nem kellett. Ki akar a kosarak királyának
30 2, 1| egyikbõl se bonyolódott ki a Gregorics Pál alakzata.
31 2, 1| Mindenütt az asszony adott ki rajta, nem a férj, pedig
32 2, 1| is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak
33 2, 1| sértõdve egyenesítette ki magát, mintha bagoly mímelné
34 2, 1| lett. Nagy, ócska kõházából ki sem mozdult. Nem gondolt
35 2, 1| ajtónak tartott.~- Ne fuss hát ki, te szamár. Hiszen nem eszlek
36 2, 1| becsukakozott, hiába jött ki Gregorics Pál utána, s hiába
37 2, 1| megbánod.~Ancsura másnap ki akart lépni a szolgálatból,
38 2, 1| volt a kláris, hogy Ancsura ki se kötötte többé az incselkedések
39 2, 1| abból két spárga-szár ágazik ki gyeplõnek, amit a kis fickó
40 2, 2| beszélte: »Az lesz a vége. Ki fogad velem, hogy az lesz?«~
41 2, 2| Csehországot stb., de Pál úr mindig ki tudott siklani a kérdések
42 2, 2| orrán, száján vér buggyant ki.~A Gyuri fiút ezentúl bosszantani
43 2, 2| mondom, a Sárgára rándultak ki, Kupeczky, Gregorics és
44 2, 2| csinálsz, Jankó? Szállj ki, Jankó! Ne kínozd magad
45 2, 2| Egész jó szívvel fizette ki a száz forintot Börcsök
46 2, 2| ember - mentegette Gyuri. - Ki tudja, milyen emlékek kötik
47 2, 3| bepecsételt iratnyalábot húzott ki a zsebébõl:~- Ebben a végrendeletem
48 2, 3| esztendõben ötven-ötven forint jár ki a ház gazdájától, amíg hallgatnak
49 2, 3| meg a Matykónak, álljon ki a kapu elé, várja be a Gyurit,
50 2, 3| türelmetlenebb lett:~- Vidd ki Matyinak a tülköt, Ancsura. (
51 2, 3| enyhülést szerezne neki.~- Nyisd ki az ablakot, Ancsura, hogy
52 2, 3| legidõsebb féltestvére, ki nyáron falun lakott, és
53 2, 4| aki így szólt:~- Végre is ki tudja, mi volt köztük! Gregorics
54 2, 4| Vertány Mihály) -, melyért ki kellene a kaszinóból golyózni…
55 2, 4| kaszinóból golyózni… azaz ki kellett volna. Azaz ki lehetne
56 2, 4| azaz ki kellett volna. Azaz ki lehetne golyózni, ha még
57 2, 4| Márpedig Gregorics, bátran ki merem mondani, nem képes
58 2, 4| Matykót és Ancsurát, ha ki nem vallják, hol vannak
59 2, 4| a hagyatéki tárgyalásnál ki is hallgatták erre a pontra
60 2, 4| sántikált a vén gonosztevõ (de ki fogja annak a csontjait
61 2, 4| hogy ilyen pompásan néz ki?~Kövéri úr: Hát itt, az »
62 2, 4| ostobaságokat gondoltak ki. Beszélték, hogy az öreg
63 2, 4| asszony kávéskanállal is ki tudja azt szörpölgetni rövid
64 2, 4| ami a kolompárostól jött ki, hogy Gregorics Pál a halála
65 2, 4| üstöt vétetett nála, és azt ki nem fizette, tehát Gáspár
66 2, 4| Matykó inas választotta ki és vitte el, Gregorics Gáspár
67 2, 4| engem? Hát úgy nézek én ki? Egyébiránt jól teszi, Prepelicza,
68 2, 4| S ezzel két százast tett ki a bõrtárcájából maga elé.~
69 2, 4| letört.~- Cudarság! - fakadt ki keserûen. - A szegény ember
70 2, 4| tromfra a maga tromfját vágta ki.~- Hát jól van, Prepelicza. -
71 2, 4| pénzecskét hoztam - lihegte, még ki sem fújva magát. ~- No,
72 2, 4| gyámhoz.~- Tizenötezret kínál? Ki lehet az a bolond ember?~-
73 2, 4| érte az öreg urat, rohant ki eszeveszetten vízért, segítségért
74 2, 4| forintot a Libanonért. Akár ki is fizetem most mindjárt.~
75 2, 4| amit egy férfi kimond, az ki van mondva. Egy férfi szava
76 2, 4| ezúttal egy csöppet sem jött ki a sodrából.~- Legyen hát
77 2, 4| mert Drotler bányamérnök, ki a felmerült körülmények
78 2, 4| semmi nedv nincs bennök, ki hallott olyat, hogy akkor
79 2, 4| két férfi-testvér aknázván ki az üst belsejét, örökös
80 2, 4| megholt zsiványnak, aki ki akart fosztani a holta után -
81 2, 4| mikor már mindegy volt, hogy ki veszti, ki nyeri, minthogy
82 2, 4| mindegy volt, hogy ki veszti, ki nyeri, minthogy egyiknek
83 3, 1| álmában, egy hang kiált ki a falakból, az utcakövekbõl: »
84 3, 1| olyan részletek vágódtak ki, melyek még jobban bizonyítják
85 3, 1| olyan emberek bukkantak ki, akik megbiztatták a fiatal
86 3, 1| esernyõje, amelyiknek a nyele ki volt fúrva. Abban az esernyõlyukban
87 3, 1| Legelsõbben az anyját kérdezte ki. Az öregasszony erõltette
88 3, 1| csak annyit bírt mondani:~- Ki tudhatná már azt, édes fiam,
89 3, 1| eladott tárgyak jegyzékét: ki vette meg és mennyiért a
90 3, 1| Megvette a fehér zsidó.«~Ki tudja ez-e az? De csak ez
91 3, 1| keresni. Ez az elsõ teendõ.~De ki voltaképpen a fehér zsidó?~
92 3, 1| magyarázatok nemigen elégítették ki, s bár nem volt eltelve
93 3, 1| S ha megvolna is Müncz, ki tudja, melyik szemétdombon
94 3, 1| lelkendezett az ügyvéd, ki éppoly könnyen hajlott az
95 3, 2| méh a mérges növénybõl is ki tudja szedni a mézet -,
96 3, 2| Hiszen a jövõ elõttük áll, s ki tudja, mi fénylik abban?
97 3, 3| Valóságos ribillió ütött ki, az egész piac izgett-mozgott,
98 3, 3| felszaporodván a vevõk, akiket ki kell szolgálnia, s akik
99 3, 3| ügyvéd egy ötforintost vett ki a tárcájából.~- Nem kívánom
100 3, 3| szerezni, mint ereklyét.~- Ki volt az uraságod apja? Talán
101 3, 3| emlékszem, az a furcsa emberke, ki halála után…~- Az, az! Aki
102 3, 3| emlékszik rá.~- Hogy nézett ki?~- Piros volt a szövetje,
103 3, 3| Kényszeredetten lépegetett ki a kapuajtón a kocsijához,
104 3, 3| innen!~Gyuri elvezette, ki a sokadalomból, a város
105 3, 4| nagy vásári vígság zengett ki. Azaz, bocsánat, vendéglőből -
106 3, 4| Fiala a világért sem veszi ki szájából a pompásan égõ »
107 3, 4| esetleg összetapossa. Ugyan ki visel ilyen finom ékszert?
108 3, 4| igaz, Konopka uram, de ki tehet róla, ha már egyszer
109 3, 4| felboncolni? Úgyis tudjuk, ki. Kutya legyek, ha nem a
110 3, 4| Természetesen, oh, természetesen. (Ki is lehetne más a polgármester
111 3, 4| fejét egy fiatal leány, ki térdelõ helyzetben hideg
112 3, 4| meghajlott liliom egyenesednék ki könnyed, rengõ pompájában.~-
113 3, 4| Keresetlen mosoly hasadt ki ajkszélein (mintha tavaszi
114 3, 4| fiatal Wibra? No, ez derék! Ki hitte volna? Az ördögbe
115 3, 4| legégetõbb kérdés, hogy ki viszi hátán a Veronkát.~
116 3, 4| mennyi léha irányban ágaznak ki, s milyen messzirõl levezethetõ
117 3, 4| levezethetõ csatornákon buggyan ki az elsõ csöpp a szerelembõl.~-
118 3, 4| a leányt -, csak pihenje ki magát elõbb, majd mindent
119 3, 4| szabad-e?~- Hazajönnie? Ki tiltaná meg?~- Hát ön nem
120 3, 4| meg?~- Hát ön nem tudja?~- Ki? - kérdé Gyuri csodálkozva.~-
121 3, 4| tûzvészkor egy szál ingben vitte ki az ágyból Pivardière marquis,
122 3, 4| is lehet, míg egy kicsit ki nem piheni az ijedtséget
123 3, 4| és jószívûség sugárzott ki. A felvidéki mesterembernék
124 3, 4| megéreztem. Egy fehér liliom nõtt ki a mosdótálamból ma éjjel
125 3, 4| madame-hoz, aki úgy nézett ki borzas frizurájával, mint
126 3, 4| pocsolyát ennélfogva most is ki kellett kerülniök a Mravucsánné
127 4, 1| disztrahálni fognak.« De ki is tettek magukért csupa »
128 4, 1| csak olyanformán szivárgott ki belõle, mint valami izzadmány,
129 4, 1| bátran, lelkem, köhögje ki magát! Kuc, kuc! a köhögést
130 4, 1| mert õ maga kottyantotta ki férje, a fõkurátor elõtt
131 4, 1| a Szliminszkyné hangja, ki nem jó néven veszi, hogy
132 4, 1| végig sötétkék új ruháján, ki tudja, már hányadszor ma
133 4, 1| fiatal Wibra ügyvéd mellé, ki fõleg Veronkával van elfoglalva.
134 4, 1| Szliminszkyné. - Gombold ki a kabátodat, Wladin!~Wladin
135 4, 1| Az én esernyõmet - tört ki az ügyvédbõl önkéntelen.~-
136 4, 1| hogy ugorjék fel és kiáltsa ki: »Gazdag vagyok, úr lettem,
137 4, 1| megfúvatni, heroldok kiáltsák ki a nagy esetet, hallja az
138 4, 1| látott még ilyet.~- Hogy néz ki az a bizonyos esernyõ, kisasszony?~
139 4, 1| arca csalódást fejezett ki.~- Hát inkább mindent hiszek,
140 4, 1| kérte Mravucsánnét, jelöljön ki neki fekvõhelyet.~- Hm,
141 4, 1| Egy kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte, de
142 4, 1| szoknyát (melybõl már éppen ki akart volna lépni), miközben
143 4, 2| bolondító illatát érzi ki a betûkbõl az olvasó a nyomdafesték
144 4, 2| meghatározhatatlan illata áradott ki (nem hiába voltak ma a lészán
145 4, 2| kikerülnéd. Rosszul fejeztem ki magam, ne mellõzd az éjt,
146 4, 2| barátom megkért, hogy segítsem ki. Tehát szívesen írok alá
147 4, 2| szarvastermetû fehércseléd, ki egy tepsit vitt forralt
148 4, 2| nagy füstfelhõbõl szólt ki titokzatos arccal, szemeit
149 4, 2| hálószobába, és maga fûzi ki az asszonykája ruhaderekát.
150 4, 2| megiramodtak, de alig gurult ki a kocsi a kapu dobogóján,
151 4, 2| és új képek bontakoztak ki a rohamosan haladó Bábaszék
152 5, 1| borongós hangulatával jöttek ki onnan. Madame Kriszbay az
153 5, 1| E rózsa helyén lehelte ki lelkét a szép Czobor Mária,
154 5, 1| nagy káromkodásban törjön ki, mert abban a percben belevágódtak
155 5, 1| semmi se hozhatott volna ki a jó hangulatából, se egy
156 5, 1| összerezzent, megfordult. Ki kiáltott? A hang közelrõl
157 5, 1| Itt vagyok! kiáltozá. - Ki vagy? Mi baj van?~- Itt
158 5, 1| hegyoldalak között. Úgy nézett ki onnan a vidék, mint egy
159 5, 1| felületére.~De hogy nézett ki! Csupa por, csupa piszok,
160 5, 1| ismerõs vonást ragadott ki a szem. Csak egy volt a
161 5, 1| van. Te pedig, János, vágd ki addig nyújtónak ezt a kis
162 5, 1| hogy a húgát várta tegnap, ki a nevelõnõért ment a távol
163 5, 1| ön Veronkája - javította ki magát a pap jóságos hangon -,
164 5, 1| megtalálását…~A plébános, ki lassan-lassan érteni kezdte
165 5, 2| karonfogva a fiatalemberrel, ki tegnap a fülönfüggõjét megtalálta.
166 5, 2| gondolni, milyennek is nézett ki a világ Veronka nélkül?
167 5, 2| egyenesen.~Levendulaillat csap ki az útra. Rendre elõtünedeznek
168 5, 2| Itthon vagyunk. Nyissa ki a kaput, Adameczné.~Adameczné
169 5, 2| másnap odakünn egy hintó, s ki jön be a tornácon? Hát a
170 5, 2| rezedaszínû ruhájára is - de ki törõdnék most azzal?…~-
171 5, 2| fehércseléd.~Hát igen. Így néz ki egy tragédia a szomszéd
172 5, 2| egy szív zúzódott össze. Ki tudhatná; a kétségbeesésnek
173 5, 2| szívébe tört tövissel futott ki a szabad levegõre, többet
174 5, 2| már nem akart tudni, csak ki innen, mert megfúl, el,
175 5, 2| innen, mert megfúl, el, el, ki tudja, hova, akárhova… S
176 5, 2| Hiszen éppen most fejtettem ki - szólt türelmetlenül -,
177 5, 2| de ha lehetne, se zárnám ki az örökségbõl, mely félig-meddig
178 5, 2| atyám - szólítá meg Gyuri, ki a tegnapi vacsora alatt
179 5, 2| kopasztott a tornácon: - Hozza ki csak, kedves öregem, a templomkulcsot!~
180 5, 2| lett most az elnök is:~- Ki az az Adameczné?~- Az öreg
181 5, 2| volt, csak aztán nézte meg, ki szólott hozzá.~- Hogy a
182 5, 3| akarja gyógyítani, hogy ki tudja, mi lett volna a gyerekbõl,
183 5, 3| jobb, hogy most és így múlt ki, hanem azért még soha egy
184 5, 3| fel a pap, és maga szaladt ki, szétriasztván a cselédeket,
185 5, 3| oly õszinte hangon tört ki.~- Ez már más. Forgós teremtette,
186 5, 3| már eleibe, Gyuri, és vedd ki tõle szépszerével, mi a
187 5, 3| kezét. Veronka mindenáron ki akarta rántani, ott huzakodtak
188 5, 3| egy csodálkozó hallgató, ki gyakran szakítja félbe a
189 5, 3| Müncz-fiúnál. Müncz süti ki, hogy az esernyõ Glogován
190 5, 3| mindenkire, még Gyurira is, ki a világ legbájosabb asszonykájához
|