Rész, Fejezet
1 2, 1| A TAPINTATLAN GREGORICS~Élt évekkel ezelõtt (tudniillik
2 2, 1| szabad királyi városában egy Gregorics Pál nevû ember, akit közönségesen
3 2, 1| bazírozva, hogy másoknak tessék. Gregorics Pál mindig a Népszerûség
4 2, 1| vasvillaszemû boszorkány.~Gregorics Pál az apja halála után
5 2, 1| végre is nem tehetett semmit Gregorics Pál; nagyobb baj volt az
6 2, 1| a többi Gregoricsok (a Gregorics Pál felnõtt fivérei) egyre
7 2, 1| egyre a halálát lesték, de Gregorics Pál nem halt meg (hiszen
8 2, 1| jelentéktelennek, mert az öreg Gregorics jócskán gyûjtött a borkereskedésbõl.
9 2, 1| Garam vize, az még megvan.~Gregorics Pálnak szeplõs arcot és
10 2, 1| No, hát majd bebizonyítja Gregorics Pál, hogy õ jó lesz. A közmondások
11 2, 1| Egyet ezekbõl a fazekakból Gregorics Pál is összetör. Olyan jó
12 2, 1| locsolgatta, hogy lassabban égjen.~Gregorics Pálnak a fülébe jutott,
13 2, 1| embereknek ez se tetszett.~- Ez a Gregorics Pali voltaképpen egy közönséges
14 2, 1| de utálatos a fösvénység!~Gregorics Pál igen megrestellte, hogy
15 2, 1| jegyet, gondolván magában: »Gregorics Pál be fogja nektek bizonyítani,
16 2, 1| rendezõk és kimondták:~- Gregorics Pál egy pökhendi tapintatlan
17 2, 1| szemtelenség az, hogy egy Gregorics rá mer licitálni a fõispánra,
18 2, 1| tíz forintot ad a jegyért, Gregorics odadob húszat. Hiszen ez
19 2, 1| kezdett a világon a szegény Gregorics Pál, az mind ellene fordult.
20 2, 1| besztercei társadalomban.~- Gregorics Pál - mondák - egy földterhe.
21 2, 1| a világon az ilyen here?~Gregorics Pálnak ez is fülébe jutott,
22 2, 1| kenyeret, amit megeszik.~Gregorics Pál ajánlkozott, hogy õ
23 2, 1| No iszen, csak az kellett Gregorics Pálnak. Száz nyelv öltõdött
24 2, 1| legottan a terve ellen. Mit? Gregorics Pál valami akar lenni? Itt
25 2, 1| olyanoknak, akik rászorulnak.~Gregorics Pál belátta, hogy ez is
26 2, 1| beszélyt írni), úgyhogy Gregorics Pál annyi kosarat kapott
27 2, 1| egyikbõl se bonyolódott ki a Gregorics Pál alakzata. Egy szó mint
28 2, 1| ábrándos bakfiseknek nem kell Gregorics Pál. Poézis kell még õnekik
29 2, 1| vénleányok két külön világ. Gregorics Pálról azt mondják a kis
30 2, 1| kis Karolin megijed, és a Gregorics Pál másodszori látogatásánál
31 2, 1| bedisputálni. Ah, szegény Gregorics Pál! Vért köp a szegény
32 2, 1| Pál! Vért köp a szegény Gregorics Pál! Milyen szerencsétlenség!
33 2, 1| a csengettyûje. Hiszen a Gregorics Pál vért köp.~Ó, te kis
34 2, 1| csúnya, satnya ember ez a Gregorics Pál, de milyen gazdag, és
35 2, 1| és ha azt mondanák neki Gregorics Pálról, hogy vért köp, azt
36 2, 1| számítás:~Ha máris vért köp a Gregorics Pál, legalább hamarább lesz
37 2, 1| kapott közületek feleséget Gregorics Pál.~A dolog igen egyszerû.
38 2, 1| Ezért kapott annyi kosarat Gregorics Pál a bakfisektõl; kezdte
39 2, 1| menyecskék elõtt nyom valaki.~Gregorics Pál, mit tódjuk-fódjuk a
40 2, 1| Beosztjuk valami irodába.~Gregorics Pál kevélyen, sértõdve egyenesítette
41 2, 1| kémszolgálatot.~- Hát kém leszek.~És Gregorics kém lett. Felöltözött amolyan
42 2, 1| Tudod-e rózsám, így élek én.~Gregorics Pált elérzékenyítette a
43 2, 1| igazán, lejjebb csúszott Gregorics Pál csontos keze, egyszerre
44 2, 1| bérben, tekintetes uram.~Gregorics Pál is elvörösödött és rekedtes
45 2, 1| becsukakozott, hiába jött ki Gregorics Pál utána, s hiába ismételgette
46 2, 1| megint el akart menni, de Gregorics Pál megint kiengesztelte
47 2, 1| türelmetlenkedett, hogy Gregorics Pál minél elõbb okvetetlenkedjék.
48 2, 1| pihegését is megláthassák.~Gregorics elég furfangos és ravasz
49 2, 1| a szörnyû eseményt, hogy Gregorics Pálnak viszonya van vele. »
50 2, 1| burleszk-komikum volt. A Gregorics Pál testvérei kiszínezve
51 2, 1| kürtölték a városban.~- Egy Gregorics és egy szolgáló! Szörnyûség!
52 2, 1| volt egy korrekt dolga se Gregorics Pálnak. De néktek így jobb
53 2, 1| Gregorics-udvarba? Néha maga Gregorics is játszott vele. Aki a
54 2, 1| láthatta, hogy a különc Gregorics hasán egy vörös öv van,
55 2, 1| esernyõben hordozgatta volna Gregorics Pál a fontos sürgönyöket
56 2, 1| anyakönyvben. (Privorecen volt a Gregorics Pál falusi birtoka.) »Wibra
57 2, 2| mellkassal, mint a dob. Gregorics Pál nem gyõzte mondogatni:~-
58 2, 2| Nagy tehetség, higgye meg, Gregorics úr. Nagy ember lesz belõle,
59 2, 2| Nagy ember lesz belõle, Gregorics úr. Mibe fogad velem, Gregorics
60 2, 2| Gregorics úr. Mibe fogad velem, Gregorics úr?~Gregorics boldog volt
61 2, 2| fogad velem, Gregorics úr?~Gregorics boldog volt ilyenkor, nagyon
62 2, 2| a fiút, bár nem mutatta. Gregorics mosolygott ilyenkor, és
63 2, 2| tanítványom, higgye meg, Gregorics úr. Csupa középszerû kölyökkel
64 2, 2| szomorú érzés, higgye meg, Gregorics úr. (S nagy szomorúságát
65 2, 2| enyhítette.) Úgy vagyok velük, Gregorics úr - mint az állami pénzverõ.
66 2, 2| pénzverõ. Hallotta már, Gregorics úr? Mit, hogy még nem hallotta?
67 2, 2| ez az. Hiszen ért engem, Gregorics úr? Az én szellememet néhány
68 2, 2| talentumra. Hiszen ért engem, Gregorics úr.~Gregorics Pált pedig
69 2, 2| ért engem, Gregorics úr.~Gregorics Pált pedig nem kellett sarkantyúzni;
70 2, 2| lesz?«~Az is lett volna; Gregorics Pál maga is erre gondolt,
71 2, 2| a korrekt eljárás is, de Gregorics sokkal jobban szerette a
72 2, 2| rázta, azt hitték, meghal. Gregorics félredobott minden álszemérmet,
73 2, 2| gyér vörös hajával az öreg Gregorics, látta a gyermek kínját,
74 2, 2| szakajtó aranyat, amint azt Gregorics a veszély percében megígérte.
75 2, 2| doktor választotta, hanem Gregorics fonatta külön a zólyomi
76 2, 2| Gregoricsot beteggé tette. Gregorics lelkébe nagy gyanút öntött,
77 2, 2| rézedény volt tisztátlan. Gregorics keserûen rázta a fejét.~-
78 2, 2| beszélj bolondokat, Ancsura!~Gregorics mást gondolt, nem közölte
79 2, 2| álmát, étvágyát rontotta. Gregorics testvéreire gondolt. Azoknak
80 2, 2| szóra a könnyek.~Az öreg Gregorics reszketett, lehajolt, lecsókolta
81 2, 2| felelgessék, akik tudják: »A Gregorics szakácsnéjáé.«~Sõt, hogy
82 2, 2| éppen a túlzások képezték a Gregorics Pál alapjellemét. Örökké
83 2, 2| számára volt kigondolva. ~Gregorics Pál egyszerûen pénzzé fordította
84 2, 2| építõmunkásának származékai?~Gregorics ilyenkor csak a fiúnak élt.
85 2, 2| rándultak ki, Kupeczky, Gregorics és Gyuri. Amint már a parthoz
86 2, 2| Az éppen felállni akaró Gregorics megtántorodott, elveszté
87 2, 2| csendesen vinni kezdte lefelé.~Gregorics felkiáltott: »Jaj, az esernyõm!«
88 2, 2| forint - szólt lelkendezve Gregorics, kihúzva fekete bõrtárcájából
89 2, 2| szintén csodálkozásba ejtett a Gregorics különös ragaszkodása az
90 2, 2| Hamar, hamar - lihegte Gregorics.~Most még csak egy kételye
91 2, 2| magad ok nélkül. ~A megijedt Gregorics hozzáugrott, magánkívül
92 2, 3| GREGORICS PÁL HALÁLA ÉS HAGYATÉKA~
93 2, 3| Besztercebányáról, hogy Gregorics Pál meghalt, egyszerre kilelte
94 2, 3| Gyuri. Érzem, hogy meghalok. Gregorics tartotta bennem a lelket.
95 2, 3| fiú! Gondoskodott-e rólad Gregorics? De énrólam nem gondoskodott.
96 2, 3| olyan leverõleg hatott a Gregorics halála és a késõbbi hírek,
97 2, 3| elment, punktum. Hanem Gregorics Pál ezt a dolgot is cifrán
98 2, 3| leve lett. A megboldogult Gregorics »Lebensretter«-nek nevezte
99 2, 3| Koccintottak az erõs eszenciával.~Gregorics a nyelvével csettentett.~-
100 2, 3| közjegyzõnek is ízlett a bor. Gregorics úr egy bepecsételt iratnyalábot
101 2, 3| iratot. - Minek siet úgy?~Gregorics úr bágyadtan mosolygott.~-
102 2, 3| dolog.~- Kíváncsi vagyok rá, Gregorics úr.~- Hja, az én apám nagy
103 2, 3| parancsolván: »Töltesse meg a Gregorics úr kulacsát a »lebensretter«
104 2, 3| csodálkozva. »Mind belement a Gregorics kulacsába, még elég se volt.«
105 2, 3| kõmûvesek is, az üst is.~Gregorics Pál behítta a két mesterembert
106 2, 3| végezni?~- Majd elvezetem.~Gregorics egy rozsdás kulcsot akasztott
107 2, 3| kedvéért vette meg a kis házat Gregorics az özvegy papnétól, és a
108 2, 3| A kis házikóba vezette Gregorics a kõmûveseket, kijelölvén
109 2, 3| megkopogtatták az ablakot. Gregorics beeresztette õket. Már akkor
110 2, 3| kõmûves. Belül volt, ami volt.~Gregorics mindenütt a nyomukban ment.
111 2, 3| vagyok elégedve - mondá Gregorics Pál, és kifizette nekik
112 2, 3| sóhajtott fel a másik.~De Gregorics Pál nem állott velök többé
113 2, 3| küldjön-e orvosért vagy papért?~Gregorics a fejét rázta.~- Nem, nem.
114 2, 3| akácillatot hajtott maga elõtt. Gregorics beszítta, és a lelkének
115 2, 3| gondolom, semmit se hallok.~Gregorics ingerülten mutogatott a
116 2, 3| tetején. Szép óra volt, még a Gregorics apja vette, mikor egy Szentiványit
117 2, 3| el volt öntve vérrel, s Gregorics ott feküdt meghalva, fehéren,
118 2, 3| Így ért véget a szegény Gregorics Pál. A rokonok és a szomszédok
119 2, 3| Ellenben Panyókiné (szül. Gregorics Eszmeralda), a megboldogultnak
120 2, 3| effélét.~Harmadnap eltemették Gregorics Pált. Sovány, szegényes
121 2, 3| Megfoghatatlan! - hörögte Gregorics Gáspár.~- Az egészben az
122 2, 4| Mégiscsak rettenetes, amit Gregorics csinált. Mindig tapintatlan
123 2, 4| ki tudja, mi volt köztük! Gregorics nagy ördög lehetett fiatalabb
124 2, 4| a férjeket sértette meg Gregorics, gyávaságot követett el,
125 2, 4| elégtételt adni. Márpedig Gregorics, bátran ki merem mondani,
126 2, 4| tanult.~Ah, a csalafinta Gregorics Pál! Hogy becsapta a szegény
127 2, 4| dolog. A bécsi házat eladta Gregorics száznyolcvanezerért, a privoreci
128 2, 4| bírta volna elpocsékolni, de Gregorics takarékos volt, a pénznek
129 2, 4| ember lesz belõle.~A ravasz Gregorics Gáspár már szinte azt kezdte
130 2, 4| azon a néhány százon, ami a Gregorics Pál bútorainak és mindenféle
131 2, 4| Olyat is locsogtak, hogy Gregorics Pálnak valahol a lopatai
132 2, 4| kolompárostól jött ki, hogy Gregorics Pál a halála elõtti napon
133 2, 4| Nyomon vagyok - vigyorgott Gregorics Gáspár. - Az üstöt nem hiába
134 2, 4| választotta ki és vitte el, Gregorics Gáspár tehát meghítta egy
135 2, 4| dolog. Az üstöt bevitte a Gregorics úr hálószobájába, a két
136 2, 4| kõmûvesek?~- Nem tudom.~Gregorics Gáspár gúnyolódva nevetett
137 2, 4| tatarozták, onnan híttam õket.~Gregorics Gáspár mindent kiszedett
138 2, 4| messzire nem megyünk - szólt Gregorics Gáspár mosolyogva.~S valóban
139 2, 4| látott - szólt közbe ravaszul Gregorics -, tudja, az, akinél az
140 2, 4| amit életemben láttam.~Gregorics el volt készülve egy kis
141 2, 4| Azt is tudom - folytatta Gregorics Gáspár -, hogy a szajkó
142 2, 4| az, Prepelicza? - kérdé Gregorics csodálkozva. - Még mindig
143 2, 4| enyimet. Szégyen, gyalázat!~Gregorics erre a tromfra a maga tromfját
144 2, 4| házba, hogyan állott ott õrt Gregorics Pál mindaddig, míg a közfalba
145 2, 4| báróságot is vehet. Báró Gregorics Gáspár! Hm, nem is rossz!
146 2, 4| megboldogult pap kúriáját, amelyet Gregorics Pál Wibra Gyurinak vett
147 2, 4| szemrehányásokat tenne nekem. Nem, nem Gregorics úr, én nem bocsátkozom ebbe.
148 2, 4| megfizetném? - vágott közbe Gregorics úr izgatottan.~Sztolarik
149 2, 4| forintot. Hm, az csinos összeg. Gregorics Pál ötezer forintért vette
150 2, 4| Sõt, sõt… Hát tudja mit, Gregorics úr - tette hozzá hirtelen
151 2, 4| Még ma írok hát a fiúnak.~Gregorics úr nem erõltette tovább,
152 2, 4| küldött Sztolariknak (a Gregorics Páltól örökölt borokból,
153 2, 4| olyat is mondott még a Gregorics úr pincemesterének, aki
154 2, 4| akarta küldeni a hírrel Gregorics Gáspárhoz, midõn megnyílt
155 2, 4| belépett rajta a pocakos Gregorics Boldizsár, szuszogva, mint
156 2, 4| Tessék helyet foglalni, Gregorics úr. Mi jót hozott nekünk?~-
157 2, 4| ember?~- Hát az bizony a Gregorics úr testvére, a Gáspár.~Mint
158 2, 4| a mérnökhöz, másnap jött Gregorics Gáspár tudakozódni, van-e
159 2, 4| De éppen a Boldizsár.~Gregorics Gáspár dühös lett, káromkodott,
160 2, 4| illetõségû munkásoktól, hogy Gregorics Pálnak, akinél az üstöt
161 2, 4| vassal sem… Nem találja Gregorics úr, hogy ez egy igen szép
162 2, 4| igen szép mondás tõlem? - Gregorics Gáspár beösmerte a mondás
163 2, 4| találkozott a kaszinóban Gregorics Boldizsárral, s egy csöppet
164 2, 4| forintig. - Ennyit ígért már Gregorics Boldizsár. És még tudja
165 2, 4| ekképp állítván fel elméjében Gregorics Gáspár, nagy ostobaságnak
166 2, 4| megveszi negyvennyolcért a Gregorics Gáspár.~Alig várta, míg
167 2, 4| hónap múlva megjelent a Gregorics testvéreknél, s részt követelt
168 2, 4| létezését, befalazását és a két Gregorics rosszhiszemûségét bizonyította (
169 2, 4| prókátorok emlegették néha Gregorics Pált:~- Ej, az egy roppant
170 3, 1| hagyott önre a megboldogult Gregorics Pál. Istenemre mondom, sok
171 3, 1| más emberré. A dúsgazdag Gregorics Pálnak lett a fia, aki most
172 3, 1| gazdag kocsigyáros, aki a Gregorics Pál bécsi házát vette meg,
173 3, 1| Ki-kivallogatja, hogy mikor a jó Gregorics Pál haldoklott, sürgöny
174 3, 1| bankutalványban kellett lennie a Gregorics Pál vagyonának. Az öreg
175 3, 1| is csendültek fülében a Gregorics akkori szavai: »ha egyszer
176 3, 1| sõt segített a megholt Gregorics megmosásánál és felöltöztetésénél.
177 3, 1| elbeszélte fölfedezését, hogy a Gregorics Pál vagyona, mely minden
178 3, 1| kétséget nem szenved, a Gregorics Pál esernyõjének a nyelében
179 3, 1| Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics Pál veres esernyõje volt
180 3, 3| idegen elpirult kissé.~- Gregorics Pál - mondá.~- Ah, a Gregorics!
181 3, 3| Gregorics Pál - mondá.~- Ah, a Gregorics! Megálljon csak! Igen, igen,
182 4, 2| vette rendes árverésen a Gregorics hagyatékából, a hasznavehetetlen
183 4, 2| juthat az esernyõjéhez, Gregorics barátom megkért, hogy segítsem
184 5, 2| és stólák között a néhai Gregorics Pál vén esernyõje, kimosolygott
185 5, 3| jöttek rá, hova rejthette Gregorics, miképpen indult el szálról-szálra
186 5, 3| ami örök titok; például a Gregorics Pál vagyonáról máig sincs
|