Rész, Fejezet

  1  1,  3|           GLOGOVÁN~Az új tisztelendõ úr beköltözött. Egyetlen fakó
  2  1,  3|         gondolta, hogy a tisztelendõ úr fogyasztja el elõle az ennivalót.
  3  1,  3|            így is jó az, tisztelendõ úr.~Mosolygott, olyan rokonszenvesen
  4  1,  3|          kicsit kijönni, tisztelendõ úr, hoztam valamit.~A pap sietve
  5  1,  3|         Isten áldja meg, tisztelendõ úr! Gyí, Sármány!~János pap
  6  1,  4|             lefolyjon. A tisztelendõ úr sorba kikérdezte.~- Nem
  7  1,  4|   vászontányér, melyet a tisztelendõ úr a kosáron talált. Kvapka
  8  1,  4|           vászonsátrat küldött le az Úr a nagy felhõszakadás óráján,
  9  1,  4|            Alig gyõzte a tisztelendõ úr az ajtót nyitogatni, napközben
 10  1,  4|             Jaj, lelkem, tisztelendõ úr, egy kis nyalánkságot hoztam.
 11  1,  4|           kitûnõ, lelkem tisztelendõ úr, de a lisztünk bizony nem
 12  1,  4|          remek jószág.~A tisztelendõ úr hogyne engedte volna meg,
 13  1,  4|             S végre is a tisztelendõ úr nem tudja a leánykát sem
 14  1,  4|             már értem.~A tisztelendõ úr, nehogy megázzék, behúzódott
 15  1,  4|           Szent Péter!~Csak a kántor úr szép versei vonták el egy
 16  1,  4|           Úgy, úgy, édes tisztelendõ úr, a Srankó istenes ember
 17  1,  4|         tudunk, minket a tisztelendõ úr el nem ámít«, s addig-addig
 18  1,  4|    mennybolton, a fiatal tisztelendõ úr mégis kinyitá az esernyõt
 19  2,  1|        Melyiket tartja annak, õrnagy úr?~- Kétségtelenül a kémszolgálatot.~-
 20  2,  1|       behízelgő hangja volt, hogy az úr behívatta egyszer a szobájába,
 21  2,  1|          lépni a szolgálatból, de az úr kiengesztelte egy aranygyûrûvel
 22  2,  1|             az ígéretét a tekintetes úr, mert ha még egyszer legyeskedik,
 23  2,  1|        beszüntetését. Elég gazdag az úr, mit takarékoskodjék õ neki?~
 24  2,  2|      tehetség, higgye meg, Gregorics úr. Nagy ember lesz belõle,
 25  2,  2|         ember lesz belõle, Gregorics úr. Mibe fogad velem, Gregorics
 26  2,  2|          Mibe fogad velem, Gregorics úr?~Gregorics boldog volt ilyenkor,
 27  2,  2|   tanítványom, higgye meg, Gregorics úr. Csupa középszerû kölyökkel
 28  2,  2|         érzés, higgye meg, Gregorics úr. (S nagy szomorúságát egy
 29  2,  2|              vagyok velük, Gregorics úr - mint az állami pénzverõ.
 30  2,  2|              Hallotta már, Gregorics úr? Mit, hogy még nem hallotta?
 31  2,  2|          Hiszen ért engem, Gregorics úr? Az én szellememet néhány
 32  2,  2|          Hiszen ért engem, Gregorics úr.~Gregorics Pált pedig nem
 33  2,  2|            Csehországot stb., de Pál úr mindig ki tudott siklani
 34  2,  2|          õket. A Havránek professzor úr is negyvenegy éve faragja
 35  2,  2|                 Igazán nem tréfál az úr?~- Itt a száz forint - szólt
 36  2,  2|          fordult.~- Nem bolond ez az úr? - kérdezte a maga lassú
 37  2,  2|          légyen ez? Csak nem akar az úr megfojtani? Eressze el a
 38  2,  3|             majd feladjuk reggel. Az úr úgyis csak képzelõdik, nem
 39  2,  3|              ízlett a bor. Gregorics úr egy bepecsételt iratnyalábot
 40  2,  3|         végrendeletem van, Sztolarik úr. Azért hívattam, hogy átadjam
 41  2,  3|           még - jegyzé meg Sztolarik úr, átvéve az iratot. - Minek
 42  2,  3|            Minek siet úgy?~Gregorics úr bágyadtan mosolygott.~-
 43  2,  3|            tudom, mint ön, Sztolarik úr. De igyék még egy kupicával,
 44  2,  3|             Érdekesebb az, Sztolarik úr, hogy miképpen jutott az
 45  2,  3|        Kíváncsi vagyok rá, Gregorics úr.~- Hja, az én apám nagy
 46  2,  3|             Töltesse meg a Gregorics úr kulacsát a »lebensretter«
 47  2,  3|         igyék még az útra, Sztolarik úr, egy kupicával.~Amint a
 48  2,  3|            Ha holnap bemeszelteti az úr, az ördög se találna rá
 49  2,  3|            nevére van írva, itt õ az úr.~- Csak a négy fal a magáé -
 50  2,  3|         magáé - feleselt vele Gáspár úr. - Azt majd megkapja. Minden
 51  2,  3|            tovább olvasni, közjegyzõ úr!~A közjegyzõ kurtán felelte:~-
 52  2,  4|              Gregoriccsal. Sztolarik úr régen élvezett annyit, mint
 53  2,  4|         csehországi birtokra. Gáspár úr elutazott Prágába, és ott
 54  2,  4|             vala lenyomatva:~Soványi úr: Ugyan hol étkezik, bácsi,
 55  2,  4|              pompásan néz ki?~Kövéri úr: Hát itt, az »Elsõ Április«-
 56  2,  4|           Elsõ Április«-ban.~Soványi úr: Ejnye, akkor én is oda
 57  2,  4|       bérébõl küldözgetett Sztolarik úr a Gyurinak harminc forintot
 58  2,  4|              azt parancsolta neki az úr: keríts nekem gyorsan egy
 59  2,  4|            üstöt bevitte a Gregorics úr hálószobájába, a két kõmûvest
 60  2,  4|                 Ej no - mondá Gáspár úr vidáman -, szerencsés ember
 61  2,  4|           Bizony nem sajnálta Gáspár úr a fáradságot, legott kocsira
 62  2,  4|            se tudom, hogy kicsoda az úr.~- Hát majd mindjárt megüzenem.~
 63  2,  4|      Parancsoljon velem a tekintetes úr.~- Kövessen!~- Akár a pokolba
 64  2,  4|              radványi bárónak. De az úr mégis kétszáz forintra taksálja
 65  2,  4|             jól van… tegyen hozzá az úr még egy ötvenest és mindent
 66  2,  4|              sziszegte kéjjel Gáspár úr, és az üstöke is csapzott
 67  2,  4|         közfalba beépítették. Gáspár úr izgatott kérdéseket tett
 68  2,  4|       birtokot Libanonnak.~Sztolarik úr nem mutatott semmi meglepetést.~-
 69  2,  4|            nekem. Nem, nem Gregorics úr, én nem bocsátkozom ebbe.
 70  2,  4|               vágott közbe Gregorics úr izgatottan.~Sztolarik úr
 71  2,  4|             úr izgatottan.~Sztolarik úr kíváncsi lett.~- Mit nevez
 72  2,  4|             Hát tudja mit, Gregorics úr - tette hozzá hirtelen elhatározással -,
 73  2,  4|              hát a fiúnak.~Gregorics úr nem erõltette tovább, nehogy
 74  2,  4|        válasz Budapestrõl.~Sztolarik úr azt üzente, hogy minden
 75  2,  4|              mondott még a Gregorics úr pincemesterének, aki a bort
 76  2,  4|              az eladásba), Sztolarik úr éppen a segédjét akarta
 77  2,  4|           helyet foglalni, Gregorics úr. Mi jót hozott nekünk?~-
 78  2,  4|               a Libanont.~(Boldizsár úr híres volt a mézes mázos
 79  2,  4|            Hát az bizony a Gregorics úr testvére, a Gáspár.~Mint
 80  2,  4| megtántorgott erre a névre Boldizsár úr s holthalaványan rogyott
 81  2,  4|       akkorra magához tért Boldizsár úr, s mentegetõzni kezdett.~-
 82  2,  4|              a Libanonért.~Sztolarik úr mosolygott, hajlongott,
 83  2,  4|           sem… Nem találja Gregorics úr, hogy ez egy igen szép mondás
 84  2,  4|                De mit ért? Sztolarik úr még ugyanaznap este találkozott
 85  2,  4|            sem titkolta, hogy Gáspár úr ma megint nála járt, és
 86  2,  4|        Libanonért, mint õ.~Boldizsár úr ezúttal egy csöppet sem
 87  2,  4|       magoktól csepegnek? ~Sztolarik úr tehát hagyta a versengést.
 88  2,  4|           Boldizsárral, és Sztolarik úr nagyot csodálkozott, mikor
 89  2,  4|            benyitott hozzá Boldizsár úr, és kijelentette, hogy visszaveszi
 90  2,  4|         Semmi az - felelte Sztolarik úr -, majd megveszi negyvennyolcért
 91  2,  4|        szerzõdés megkötésére. Gáspár úr azonban vállát vonogatta.~-
 92  2,  4|           Köszönöm, kedves Sztolarik úr, hogy mindjárt akkor nem
 93  2,  4|           Hát bolondnak néz engem az úr?~Boldizsártól lóhalálában
 94  3,  1|             te jogos örökséged. Nagy úr vagy te, Gyuri, és nem egy
 95  3,  1|            találod meg. Pedig milyen úr tudnál lenni! Mennyit tehetnél
 96  3,  1|            üreg, kedves polgármester úr?~- Miféle üreg? - kérdé
 97  3,  1|    pipázgatott a »mladi pan« (fiatal úr) elõszobájában, mint annak
 98  3,  1|             hogy a megboldogult öreg úr még haldokolva is odakérte
 99  3,  1|              semmit - dörmögte Gyuri úr -, azt kellene tudnunk,
100  3,  3|           boltja elõtt, s egy fiatal úr ugrott le a kocsiról - aki,
101  3,  3|                mondta Galba szenátor úr.~- A glogovai pap lovai -
102  3,  3|           Hallottam már a tekintetes úr hírét. Nagyon örülök, hogy
103  3,  3|        megtalálná az öreg tekintetes úr esernyõjét…~- Ötven forint
104  3,  3|           ezt az esernyõt. Sztolarik úr, a mostani törvényszéki
105  3,  3|             foga se!~- Mit beszél az úr fogakról? - mordult fel
106  3,  3|         Jöjjön csak egy szóra, Müncz úr!~Arra, hogy a vevõjét elhíjják,
107  3,  3|          engem nem érdekelnek, Móric úr - szólt közbe hõsünk türelmetlenkedve.~-
108  3,  3|              Igen.~- Elhiszem, Móric úr, de ez csak annyi, mint
109  3,  3|          kidoboltathatná a nagyságos úr - nem tudom, jól címezem-e?~-
110  3,  3|           megadtam volna érte, Móric úr.~Azzal sietve fordult be
111  3,  4|           észrevette, hogy az idegen úr távozni készül, gyanús mohósággal
112  3,  4|            glogovai pap húgáé.~Gyuri úr gúnyosan biggyesztette el
113  3,  4|            pompájában.~- Ez a fiatal úr megtalálta és elhozta a
114  3,  4|       homlokára ütött.) A tekintetes úr nyilván valami bûnügyben
115  3,  4|       Müncznénél. Forgós adta, ilyen úr nem vesz ócska holmit ok
116  3,  4|      fehérszemélynek. Igaz-e, ügyvéd úr?~- Nagy szerencse - felelte
117  3,  4|            így. Hát nem igaz, ügyvéd úr?~- Szebb, szebb - veté oda
118  3,  4|           elszalasztá a Wibra ügyvéd úr kocsijáért, mely a Münczné
119  4,  1|        Tiszteletes Rafanidesz Sámuel úr sehogy sem tartozott az
120  4,  1|           láttam, hogy a tiszteletes úr döntötte fel a könyökével!~
121  4,  1|              sajnálja a pénzt, Mokry úr, mert ez olyan szövet, hogy
122  4,  1|       fordította el a fejét.~- Wibra úr, maga kiállhatatlan kezd
123  4,  1|   ingerkedett tiszteletes Rafanidesz úr.~Szliminszkyné lesütötte
124  4,  1|       egyszer a glogovai tisztelendõ úr. Az esernyõ a húgomé, ha
125  4,  1|         Mindjárt megfúlok. Mravucsán úr kérem, nem lehetne egy kicsit
126  4,  1|           Szép kis legenda ez, Wibra úr, tessék elhinni. Én nem
127  4,  1|          kiáltsa ki: »Gazdag vagyok, úr lettem, amaz esernyõ nyelében
128  4,  1|             Amint parancsolja, Tamás úr.~Gyuri elértette a »Tamás«
129  4,  1|           mészáros meg a tiszteletes úr. A segédjegyzõ a kvaterkákat
130  4,  1|            mészáros és a tiszteletes úr közötti asztalcsücskön lehajtá
131  4,  2|           fehérnépeket, s míg Klempa úr lepecsételt szakállal aludta
132  4,  2|            éretlenségeit találgatni. Úr lett, nábob lett a mai nappal.
133  4,  2|     Ostendébe, Monacóba, szóval nagy úr lesz, aki oda se néz holmi
134  4,  2|              Jól jár az órája, Wibra úr!« A »Megfagyott birká«-ból
135  4,  2|              Bizony kinevetik, Wibra úr, a glogovai parókián.«~-
136  4,  2|              a papnak: Fõtisztelendõ úr, az esernyõ nyelében van
137  4,  2|             le a nyakáról.~»Ön Wibra úr?« - kérdé az aggastyán.~»
138  4,  2|           odapillantottak: hát Mokry úr állott ott az õ újdonatúj
139  5,  1|     sopánkodóra.~- Oh, szegény Wibra úr, milyen szerencsétlen! (
140  5,  1|       mondogatni fiainak, pedig okos úr volt: »Ne menjetek soha
141  5,  1|        mindjárt segítek, tisztelendõ úr, csak egy kicsit várjon.~
142  5,  1|          amire kell. Vitte vállán az úr után a hasadékhoz. Ott aztán
143  5,  1|           Fogózkodjék bele, plébános úr! Mi meg ketten, János, húzzuk
144  5,  1|              rám, kedves tisztelendõ úr - biztatta Gyuri. - Szerencsére
145  5,  1|             mondjon meg, tisztelendõ úr, hogyan került ide éjjel,
146  5,  1|          állok érte, s a tisztelendõ úr is kiheveri, ha egyet alszik
147  5,  1|             állna elõttem az elõkelõ úr helyett, mint megmentõm,
148  5,  2|              tisztelendõ Bélyi János úr beszélget madame Kriszbayval,
149  5,  2|              térni.~- Jó, jó, kocsis úr; csak hajtson most egyenesen.~
150  5,  2|           mint valaha, Majzik tanító úr fiatalabb korában; szõkék,
151  5,  2|              de azt se a tisztelendõ úr nem tudja, se õ maga.~Ezen
152  5,  2|         kérdezte mohón a tisztelendõ úr.~- Jaj, dehogy van, dehogy!
153  5,  2|              elveszett a tisztelendõ úr. Bizony isten, tüzet se
154  5,  2|        törvényszéki elnök, Sztolarik úr.~Hanem biz õneki, akármilyen
155  5,  2|           biz õneki, akármilyen nagy úr és kedves ember volt is,
156  5,  2|           kulcsokat hozta.~Sztolarik úr hangosan kezdett kacagni -
157  5,  2|         bevitte a kulcsot, Sztolarik úr kihúzta a selyempapírba
158  5,  2|        szívem van, azt a tisztelendõ úr is elösmeri…~- Inkább én
159  5,  3|              a levest, a tisztelendõ úr felkereste a vendégeket,
160  5,  3|         vörösbõl méltóztassék, elnök úr.~Nem annyira a vendégeit
161  5,  3|           Jobb volna, ha tisztelendõ úr maga nézne utána a kisasszonynak.
162  5,  3|              Oh, oh - szólt az elnök úr csípõsen -, mikor gyújthatta
163  5,  3|         talán megbolondult Sztolarik úr, hogy ide akarja hozatni
164  5,  3|       Veronkát, merre van. Sztolarik úr pedig csakugyan ilyesmin
165  5,  3|                Hol van a tisztelendõ úr? - kérdezte a bámészkodóktól.~-
166  5,  3|          szolgabíróskodott Sztolarik úr, s már akkor is igen sok
167  5,  3|              elõttem komédiát, Wibra úr. Gyûrûzze fel ne az én szegény
168  5,  3|      Csakhamar odajött a tisztelendõ úr is. (Hallja maga, Gyuri,
169  5,  3|       sohasem szólok.) A tisztelendõ úr jól összeszidta Veronkát.
170  5,  3|            nagy lepke.~A tisztelendõ úr megértvén, amennyit érteni
171  5,  3|        parasztokat, de a tisztelendõ úr még bent maradt. Persze,