Rész, Fejezet
1 2, 2| GYANUS JELENSÉGEK~A kis Wibra Gyuri szépen növekedett, erõteljes,
2 2, 2| imponált a legjobban, a Gyuri egyéb tehetségei alig érdekelték.
3 2, 2| el a különc szívét. A kis Gyuri megbetegedett egy ízben,
4 2, 2| valami ártalmas gombát?~Gyuri a fejét rázta.~- Nem ettem,
5 2, 2| szeretete is túlzott volt a Gyuri iránt, a félelme is túlzott
6 2, 2| félelme is túlzott volt a Gyuri miatt, de errõl õ nem tehetett.~
7 2, 2| azokba a városokba, ahol a Gyuri tanulgatott az õ öreg mentorával.~
8 2, 2| pokolbeli sátán, õ készíti Wibra Gyuri penzumait, õ önti fejébe
9 2, 2| száján vér buggyant ki.~A Gyuri fiút ezentúl bosszantani
10 2, 2| majd tied lesz az ernyõ.«~Gyuri egy kedveskedõ grimaszt
11 2, 2| Milyen makacsság! Gondolta Gyuri. Ezek az öregurak úgy ragaszkodnak
12 2, 2| ízben. Hanem egy epizód a Gyuri fejébe is szeget ütött,
13 2, 2| Kupeczky, Gregorics és Gyuri. Amint már a parthoz ért
14 2, 2| megszólta érte Gregoricsot a Gyuri elõtt, nagy bizalmasan:~-
15 2, 2| de jó ember - mentegette Gyuri. - Ki tudja, milyen emlékek
16 2, 3| emlékezett rá, mikor már Gyuri is elfelejtette, Kupeczkynek
17 2, 3| tanítványához:~- Meghalok, Gyuri. Érzem, hogy meghalok. Gregorics
18 2, 3| is írták. Míg itthon volt Gyuri, õ tanyázott benne Kupeczkyvel,
19 2, 4| Kolozsvárra jártak, hol a Gyuri fiú tanult.~Ah, a csalafinta
20 2, 4| Sztolariknál, aki Wibra Gyuri gyámja lett, a Gregorics-testvérek
21 2, 4| leszûrje a dolgok mibenlétét.~Gyuri azonban szegényesen élt,
22 2, 4| értse a csalafintaságot.~A Gyuri napi életérõl valóságos
23 2, 4| pincemester, nyomban jött a levél (Gyuri beleegyezett az eladásba),
24 2, 4| az egy bizonyos, hogy a Gyuri fiút nagy szerencse érte,
25 2, 4| szemrehányással halmozza majd el Gyuri, ha felnõ. Rohant tehát
26 3, 1| világ, megy, megy… a kis Gyuri fiúból hírneves ügyvéd lett.
27 3, 1| hogy kit fog elvenni Wibra Gyuri?~Hát biz ahhoz elmenne a
28 3, 1| mostan a leányok!~De Wibra Gyuri nem gondolt mindezekre,
29 3, 1| van a lateiner-világban.)~Gyuri a fejét rázta, szép, férfias
30 3, 1| Mennykõ nagy stréber a Wibra Gyuri. Sokat akar, valami nagyot
31 3, 1| örökséged. Nagy úr vagy te, Gyuri, és nem egy szegény kezdõ
32 3, 1| és csekkek természetét.~Gyuri minden banknál kutatott
33 3, 1| végrendeletét diktálta le a Gyuri tolla alá, miközben mintegy
34 3, 1| halottat sirató harangok.~Wibra Gyuri pedig ezalatt hazaérkezve,
35 3, 1| neked az a rongy esernyõ?~Gyuri felsóhajtott:~- Kiásnám
36 3, 1| Nem ér semmit - dörmögte Gyuri úr -, azt kellene tudnunk,
37 3, 1| legvalószínûbb. Nosza, szaladt Gyuri a levéltárba, ott még meg
38 3, 1| egy szuszra hadarta el Gyuri az egykori gyámjának.~-
39 3, 1| legutoljára láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom,
40 3, 1| ha nem muszáj.~A Wibra Gyuri szemei megcsillantak az
41 3, 1| Szerencsés fickó vagy, Gyuri. Valami elõérzet súgja nekem,
42 3, 1| Próba szerencse, fiam, Gyuri! Ha neked volnék, most rögtön
43 3, 3| Mit szólna a világ - szólt Gyuri tréfálkozva -, ha meglátná,
44 3, 3| Münczné lim-lomjai közt Wibra Gyuri - mialatt az asszony kétszer
45 3, 3| élénken megragadta a Wibra Gyuri gallérját.~- Ej, nini. El
46 3, 3| Megkapaszkodott volna már Wibra Gyuri a szalmaszálban is, szó
47 3, 3| midõn ott termett Wibra Gyuri és megszólítá magyarul:~-
48 3, 3| egy kicsit odébb innen!~Gyuri elvezette, ki a sokadalomból,
49 3, 3| messzetekintõ Mravucsán!~Gyuri elbeszélte röviden, mi járatban
50 3, 4| jutalom biztosíttatik.«~Gyuri is megállt egy percre a
51 3, 4| aki nem akarja. S ez Wibra Gyuri volt. Alig lépett néhányat,
52 3, 4| benyitott az ajtón Wibra Gyuri… Hiába, a hatalmasok tekintélye
53 3, 4| A glogovai pap húgáé.~Gyuri úr gúnyosan biggyesztette
54 3, 4| nõnek a váll-lapockájára.~Gyuri nem volt elkészülve e jelenetre,
55 3, 4| hirtelen nõtt, mint a topoly.~Gyuri érezte, hogy most szólnia
56 3, 4| Villámhirtelen észrevette most Gyuri a közelgõ mondatot (veszély
57 3, 4| elnyelte a beállott zavart.~Gyuri elmosolyodott.~- Sajnálom,
58 3, 4| Nagy szerencse - felelte Gyuri felrezzenve, szinte gépiesen.~
59 3, 4| látni.~- Hogyan? - kérdi Gyuri - valami szerencsétlenség
60 3, 4| Szebb, szebb - veté oda Gyuri hanyagul, amint most kénytelenül
61 3, 4| földig, ha közbe nem szól Gyuri:~- De hiszen nekem itt kocsim
62 3, 4| nem tudja?~- Ki? - kérdé Gyuri csodálkozva.~- Az illemszabályok -
63 3, 4| illemszabályok - felelt félénken. (Gyuri felkacagott. Ó, a kis buta!)~-
64 3, 4| francia szavakból, amiket a Gyuri füle elkapkodott, hogy madame
65 3, 4| Notre-Dame tornya sem emiatt.~Gyuri olyasforma türelmetlenséget
66 3, 4| Kapzsi mohósággal vette Gyuri a kijelentést, lett legott
67 3, 4| el volt intézve a kérdés. Gyuri engedelmesen meghajtotta
68 3, 4| és kínálom is - felelte Gyuri.~Nagynehezen felcihelõdtek,
69 4, 1| könyveket. Azokat mind olvasta Gyuri is, s elkezdik felemlegetni
70 4, 1| lepkékért - bizonykodék Gyuri -, mert csak egyszer szeretnek.~-
71 4, 1| Egy szót se szólok többet.~Gyuri könyörgésre tette össze
72 4, 1| szegélyét érinté ajkaival.~Gyuri elõször azt hitte a bolondos
73 4, 1| volt.~- Mondott valamit?~Gyuri ajkaiba harapott, megrestellte
74 4, 1| kedvesen, a széken himbálódzva.~Gyuri és Szliminszkyné összerezzentek.~-
75 4, 1| erdészné némi zavarral.~Gyuri gúnyosan mosolygott.~- Nos -
76 4, 1| lehámozott haja zöldellett.~Gyuri is elnémult, pedig úgy csiklandozta,
77 4, 1| egy kellemetlen »hátha«. Gyuri is látott még ilyet.~- Hogy
78 4, 1| Elhúzta kissé a székét Gyuri mellõl, amitõl az láthatólag
79 4, 1| udvarba nyíló két szobácskába.~Gyuri az ajtónál odasettenkedett
80 4, 1| Amint parancsolja, Tamás úr.~Gyuri elértette a »Tamás« szót,
81 4, 1| Gyurit.~- No, megálljon!~Gyuri szeme rajta veszett. Hiszen
82 4, 1| szegény legendák! - felelte Gyuri. - Ha ráfújna az ember egy-egy
83 4, 1| tekintettel. ~Kisvártatva Gyuri is megkívánta az alvást,
84 4, 2| a birka, aki fölneveli.~Gyuri szivarra gyújtott, s a bodros
85 4, 2| akit Mravucsán említett. Gyuri ismét eloltotta a gyertyát,
86 4, 2| ideadni, mert engem illet…«~Gyuri most elkezdte sorba elemezni,
87 4, 2| A verejték csurgott a Gyuri homlokáról, a vánkosát harapta
88 4, 2| érdemes folyamodni. Jól tette Gyuri, hogy õtõle kért tanácsot.
89 4, 2| Megfagyott birká«-nál. Gyuri nem hallott többé csak lassú
90 4, 2| Gyurinak, hogy jöjjön közelebb.~Gyuri szót fogadott.~»Tudja mit,
91 4, 2| esernyõ.«~»Jöjjön! - mondá Gyuri és megfogta erõsen a szent
92 4, 2| számomra!«~Húzta, húzta Gyuri, de ebben a percben mintha
93 4, 2| Bejöttem a cipõkért.~Gyuri kitörölte szemébõl az álmot.
94 4, 2| egy álomlátás - tûnõdött Gyuri -, és mennyi logika van
95 4, 2| ami benne forr.«~*~Mire Gyuri felöltözött, nem volt már
96 4, 2| ütközõjébõl, ott pipázgatott a Gyuri kocsisa, és segített csodálkozni
97 4, 2| kerek kõasztal körül találta Gyuri valamennyiöket. Már a reggeli
98 4, 2| Nézem - mondá zavartan Gyuri, a leány szépségén felejtve
99 4, 2| regények az újságokban.~Gyuri megitta a kávéját, rágyújtott,
100 4, 2| Veronka este levetkõzni.~Gyuri elképzelte a bájos jelenetet,
101 4, 2| csézára; a hölgyek hátulra, Gyuri a kocsis-ülésre befelé fordulva,
102 4, 2| Glogovára megyünk - parancsolta Gyuri a kocsisnak.~János megpattintotta
103 4, 2| ruháin nem volt zseb, a Gyuri kabátját, kikötvén, hogy
104 5, 1| örömében - tette hozzá Gyuri.~- Maga gonosz ember! -
105 5, 1| éppen olyan nagyon óhajtotta Gyuri. Amint szemben ült a leánnyal,
106 5, 1| egyetlen bimbót fakaszt.~Gyuri visszamaradt, s félreintette
107 5, 1| Mint valami kinccsel futott Gyuri a rózsával a hölgyek után,
108 5, 1| Nem.~Elkeseredett erre Gyuri, és elhajította a rózsát
109 5, 1| szegfû, és odaesett magától a Gyuri ölébe.~Gyuri fölemelte,
110 5, 1| odaesett magától a Gyuri ölébe.~Gyuri fölemelte, hogy visszaadja -
111 5, 1| akart-e? Ezen töprengett Gyuri, amint szagolgatta. Milyen
112 5, 1| nem házasodni való hely!~Gyuri összerezzent. Ez már észrevett
113 5, 1| nevetni kezdett, nemcsak Gyuri.~- Igazi sárosi észjárás.
114 5, 1| uram.~A nõk megijedtek, Gyuri leugrott, megvizsgálta a
115 5, 1| szekéren.~- Semmi az - felelte Gyuri, akit most semmi se hozhatott
116 5, 1| Reta! (Segítség! Segítség!)~Gyuri összerezzent, megfordult.
117 5, 1| hasadékból kiált valaki.~Gyuri szaladni kezdett a hasadék
118 5, 1| ha keresztény lélek vagy.~Gyuri lenézett a hasadékba, s
119 5, 1| glogovai plébános vagyok.~Gyuri meglepetve tántorodott hátra.
120 5, 1| fölfelé!~Úgy tett a pap, ahogy Gyuri mondta: megfogózkodván végsõ
121 5, 1| tisztelendõ úr - biztatta Gyuri. - Szerencsére a kocsim
122 5, 1| szenvedhet most miattam.~Gyuri mindenáron kedélyesre szerette
123 5, 1| nem fogadna tõlem semmit…~Gyuri ajkai körül ravasz mosoly
124 5, 1| Mi? Felelj hát, Veronka!~Gyuri is hozzálépett, csendes,
125 5, 2| volt fel, azt leszállította Gyuri, menjen gyalog a kocsi után.
126 5, 2| kedélyesen morognak a kerekek, s Gyuri lazára eresztvén a gyeplõt,
127 5, 2| Kinek a háza ez? - kérdé Gyuri hátrafordulva.~- Ott a bakon
128 5, 2| pap nemes dicsekvéssel.~Gyuri fitymáló arcot vágott.~-
129 5, 2| volna a hazaérkezésüket. Gyuri tovább is hajtott volna,
130 5, 2| nagy duzzogással kikelve Gyuri ellen is, hogy valamit titkolnak
131 5, 2| ettek belõle.~Ebéd után Gyuri lovas embert fogadott, aki
132 5, 2| Veronka?~- Ez bizony - mondá Gyuri diadalmasan.~A »bizony«
133 5, 2| Miért jött ez most ide?~Maga Gyuri is meg volt lepetve. A nehezen
134 5, 2| megkönnyebbült lélegzetet vett. (Gyuri már napközben beavatta,
135 5, 2| érezte süllyedni maga alatt.~Gyuri kedvetlenül emelkedett fel
136 5, 2| át a szobámba, gyámatyám!~Gyuri szobája az L-re épített
137 5, 2| már?~- Minek? - felelte Gyuri. - Az értékhez úgyis csak
138 5, 2| kérdé bizonytalan hangon Gyuri.~- Ne vágj most közbe, várd
139 5, 2| hiszem, szeretem - felelte Gyuri bizonytalan hangon. - Olyan
140 5, 2| azután lehet beszélni.~Gyuri egykedvûen sodort egy cigarettát,
141 5, 2| Klaniczay József, a nyúlszájú.~Gyuri bólintott a fejével, hogy
142 5, 2| Hát ösmeri. Nagyon jól.~Gyuri abbahagyta a dobolást, megkapta
143 5, 2| borzasztó lenne! - kiáltott fel Gyuri elsápadva.~A törvényszéki
144 5, 2| Szent atyám - szólítá meg Gyuri, ki a tegnapi vacsora alatt
145 5, 2| nyele ragyogott idegenül.~Gyuri mereven megdermedve nézte,
146 5, 2| keresztény lelkek.~Azután Gyuri felé fordult.~- Majd megösmertetlek
147 5, 2| tiszteletre méltó ember.~Gyuri a pokolba szerette volna
148 5, 2| gyûrûk, jegyezd el hamar!~Gyuri nem is felelt a maró tréfára,
149 5, 2| gyönyörû gyerek ám a Matykó…~Gyuri türelmetlenül toppantott
150 5, 2| Adameczné! - kiáltott fel Gyuri az indulattól reszketõ hangon. -
151 5, 2| ha el nem égettem volna?~Gyuri a falnak tántorodott, forogni
152 5, 3| összehordott hetet-havat, de Gyuri szívét elszomorította a
153 5, 3| hogy sehol se találják.~Gyuri úgy ült ott érzéketlenül,
154 5, 3| Köztünk? Nem, semmi - szólt Gyuri fázékonyan. ~- Akkor hát
155 5, 3| kísértetiesen ketyegett közbe.~Gyuri karikára nyílt szemekkel,
156 5, 3| nyöszörgésfélét hallatott erre a Gyuri, nemigen lehetett azt érteni,
157 5, 3| elveszett az esernyõnyél is.~Gyuri bosszúsan ütött szét a könyökével
158 5, 3| mondtad te nekem ebéd elõtt.~Gyuri vállat vont.~- Az akkor
159 5, 3| Szomorú volt-e? - kérdé Gyuri.~- Sírt.~- Jaj nekem! -
160 5, 3| könnyû lenne - sóhajtott fel Gyuri. - Csak a mesékben van hozzá
161 5, 3| mellett.~- Él! - kiáltott fel Gyuri felvillanyozva, de csakhamar
162 5, 3| Eredj most már eleibe, Gyuri, és vedd ki tõle szépszerével,
163 5, 3| De már akkor ment is a Gyuri, végig a pap kertjén, letért
164 5, 3| remegõ fûszál közé.~Szegény Gyuri a halántékához kapott a
165 5, 3| és nem engem. Érti-e már?~Gyuri elõtt hirtelen világos lett
166 5, 3| csendesen jöttek a réten, Gyuri beszélt, a lányka hallgatott,
167 5, 3| maguk csodálatos útját. A Gyuri beszélt, elmondta egész
168 5, 3| azt tette - mondá vidáman Gyuri, látván a lányka megolvadását -,
169 5, 3| hirtelen megcsapta vele a Gyuri vállát, és a könnyein át
170 5, 3| vissza a Gongoly rétjére, Gyuri alig gyõzött utána loholni.~
171 5, 3| tisztelendõ úr is. (Hallja maga, Gyuri, ne szóljon ám a bátyámnak
|